Búcsú Szivák Judittól
Szivák Judit mértékadó munkásságával nemcsak a szakmába írta be nevét, hanem mindannyiunk szívébe is. Akik közel lehettünk hozzá, sok arcát láthattuk. Egyszerre volt céltudatos és mindig kíváncsi kutató, a rendszereket és a szervezeteket értő vezető, az újat kereső innovátor, az iskola világát ismerő fejlesztő, a fiatalokra figyelő kolléga. S mindenekelőtt EMBER, aki minden körülmények között kiállt másokért, az igazságért, megharcolt a véleményéért, ugyanakkor meghallotta azt, amit mások képviseltek. Mások, akik távolabbról ismerték, úgy látták őt, mint a hazai tanárképzés mértékadó és iránymutató alakját, innovatív, de egyben a hagyományokra is építő oktatót és kutatót, akit szakmai és társadalmi felelősségvállalása, a hallgatókat és kollégákat tisztelő magatartása, stratégiai látásmódja példaértékűvé tett a pályafutása alatt.
Munkássága szinte mindvégig az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez kötődött, bár első szakmai éveit, 1986–1990 között magyar nyelv és irodalom, valamint pedagógia szakos tanárként a Bem József Óvónőképző Szakközépiskolában töltötte. Ezt követően az épp akkor induló Neveléstudományi Doktori Iskola első hallgatói közé választották volt oktatói, akik a mai napig tisztelettel gondolnak egykori diákjukra. 1990-től tudományos munkatárs, majd egyetemi adjunktus volt az akkor az ELTE BTK szervezeti keretei között működő Neveléstudományi Tanszékén, később a jogutód Neveléstudományi Intézetben lett habilitált egyetemi docens.
Számtalan egyetemi és kari pozíciót látott el alázattal és szakértő módon. Tagja volt az ELTE Minőségbiztosítási Bizottságának, az ELTE Oktatási és Képzési Tanácsának, az ELTE Közoktatási Bizottságának, az ELTE TKKP munkabizottságának, elnöke az ELTE PPK Tanulmányi Bizottságának és Kreditátviteli Bizottságának. 2012-től a Pedagógiai és Pszichológiai Kar oktatási dékánhelyettese, 2018-tól a Pedagógusok, Pedagógus szakmai közösségek, Pedagógusképzés Kutatócsoport vezetője. Dékánhelyettesi munkája a fiatal kar életében meghatározó volt, melynek során a hallgatók tanulásának minőségi megszervezésén és szakértő támogatásán dolgozott mindvégig.
Oktatói tevékenysége jelentős volt nemcsak a kar életében, de a hazai felsőoktatásban is, különös tekintettel a pedagógusképzésre. A Neveléstudományi Intézet szinte minden képzésén tanított alap- és mesterszinten, valamint a Neveléstudományi Doktori Iskolában. Két szakirány szakfelelőseként irányította a bolognai rendszerű pedagógia alapszak oktatási asszisztensi szakirányát, majd 2010-től a mesterképzésben működő intézményfejlesztő szakirányt. Oktatás- és tananyagfejlesztői munkássága túlmutat egyetlen egyetem keretein. Három akkreditált továbbképzést fejlesztett (új tanulásszervezési eljárások, tevékenységközpontú pedagógia, intézményértékelés), kézikönyveket, módszertani gyűjteményeket állított össze a képzők és a hallgatók részére. Kitartó erővel képviselte az általa vezetett képzésekben az állandó megújulást, s kritikusan, elemző módon gondolkodott saját képzői, oktatói gyakorlatáról is.
Kutatói munkássága megkerülhetetlen, kutatói érdeklődése széleskörű, ugyanakkor elmélyült volt. Hozzá kötődik a kezdő pedagógusok hazai kutatása, neve mindenki számára egybefonódott a reflektivitással. Nincs olyan pedagógushallgató vagy tanárképző, aki ne olvasná, hivatkozná reflektivitásról szóló műveit, és ne használná munkája elemzéséhez az általa összegyűjtött gyakorlatokat. De nem csupán oktatta, gyakorolta is a reflektivitást, munkájának köszönhető, hogy az ELTE tanárképzésének karokon átívelő gondolata és gyakorlata lett a reflektív elemzés.
Nevéhez fűződő kutató-fejlesztő munkáiban egyedülálló következetességgel kereste az elmélet és a gyakorlat összekapcsolását. Mindvégig a tenni akarás, egy jobb, boldogabb és eredményesebb köznevelési, tanárképzési rendszer víziója hajtotta. Szinte megszámlálhatatlan kutató-fejlesztő munkája során nyughatatlanul kereste az együttműködés lehetőségét rendszerek, szervezetek és szereplők között. Közoktatási intézményekkel való kapcsolata évtizedes múltra tekint vissza. Értő és támogató kapcsolattartó volt a neveléstudomány és a szakmódszertan, s különösen az iskola világa között. Ez utóbbi alapján lett a közoktatásfejlesztés híve, továbbképzések résztvevője, szervezője.
2004 és 2006 között az MTA Pedagógiai Bizottságának A tanárjelöltek szakmai kompetenciájának változása a tanárképzésben című pályázatán a hazai tanárképzést vizsgálta kutatótársaival, abból a célból, hogy feltárja, miképp befolyásolják a pedagógusképzés különböző szakaszai a jelöltek nézeteit. 2008 és 2010 között a Tanulási eredmények az oktatásban és az értékelésben című kutatással a tanulási eredmény alapú szemlélet és gyakorlat elterjesztését támogatta a felsőoktatásban. A Dobbantó-program megbecsült tagjaként a tanulók személyre szabott, egyéni fejlesztésének intézményi kereteinek megteremtésén dolgozott, lehetőséget adva a lemorzsolódás felé sodródó diákoknak tanulmányaik befejezésére és munkaerőpiaci kompetenciák megszerzésére. Tagja volt a 2009–2011 között működő kutató-fejlesztő csoportnak, ahol a tanári kompetenciák fejlődési szintjeinek leírásához kapcsolódó koncepciót kidolgozták. Részt vállalt A mentorfelkészítés rendszere, próbája, a mentorképzés szakterületi előkészítése című TÁMOP-projektben. Ez a munkája alapozta meg az azóta is működő mentorképzés országos viszonylatban is elismert kari kereteit.
2013 és 2014 között az Oktatási Hivatal megbízásából dolgozott a Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) bevezetésének szakmai támogatásán. Szintén az Oktatási Hivatal felkérésére vezette azt a kutató-fejlesztő teamet, ahol kidolgozásra került a pedagógus életpálya mester- és kutatópedagógus fokozata. Ez a mai napig működő rendszer a szakmai fejlődésre, innovációra és együttműködésre képes pedagógus szerepét erősítette meg a köznevelésben. Ezt követően a TÁMOP 4.1.2 projekten belül az osztatlan tanárképzés gyakorlati rendszerét és támogató környezetét kidolgozó csoport országos koordinátora lett. Ehhez a nagyhatású fejlesztéshez kapcsolódó kutatása volt A pedagógusprofesszió hazai megújításának esélyei a mesterpedagógus programok tükrében (2020). 2017-től 2021-ig az ELTE részéről vezette az EFOP-3.1.2 kiemelt projektet, a Mindenki iskolája fejlesztését, melynek célja a köznevelés módszertani megújításának támogatása volt a végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentése céljából. Haláláig vezető kutatói szerepet vállalt a pedagógusok szakmai fejlődését vizsgáló, jelenleg is folyó OTKA-kutatásban.
Váratlan halála sokakat rendített meg. Miközben döbbent csendben próbáljuk elfogadni távozását, a munkásságára való visszaemlékezés újragondolásra, reflexióra kell késztessen mindenkit, a távoli követőket és a személyes barátokat egyaránt. Tanulnunk kell erejéből és abból, amilyen határozottsággal látta a célokat. Itt hagyta nekünk bölcsességét, erejét, szeretetét. Igyekszünk jól gazdálkodni vele!
Több ezer tanítványod, kollégád és tisztelőd nevében ezúton búcsúzunk Tőled.
Nyugodj békében, Judit!