Digitális fejlesztőprogrammal a lemaradókért

2022.09.14.
Digitális fejlesztőprogrammal a lemaradókért
Ökördi Réka és Molnár Gyöngyvér játékalapú intervenciós programot fejlesztettek, amellyel csökkenthető a távoktatás során felhalmozódott lemaradás matematikából. Hiánypótló publikációjuk a rangos Journal of Intelligence folyóirat Learning and Instruction tematikus különszámában jelent meg.

Az elmúlt években a távolléti oktatás hatására az alsó évfolyamokon tanulók közül a szociális, mentális vagy képességbeli hátrányokkal rendelkező gyerekek matematikai teljesítményében visszaesés következett be. A tanulmányok emellett igazolják azt is, hogy a 2–8. évfolyamos magyar diákok átlagos tudás- és teljesítményszintje is alacsonyabbnak bizonyult a 2020/21-es tanév elején, mint az azt megelőző két tanév azonos időszakában.

Ökördi Réka (ELTE TÓK Matematika Tanszék, SZTE NTDI) és Molnár Gyöngyvér (MTA-SZTE Digitális Tanulási Technológiák Kutatócsoport, SZTE Neveléstudományi Intézet) most publikált kutatásának célja éppen ezért az volt, hogy fejlessze az alulteljesítő tanulók matematikai gondolkodási készségét, és feltárja  az eDia platformján létrehozott, saját fejlesztésű intervenciós program alkalmazási lehetőségeit, előnyeit és korlátait harmadik és negyedik osztályos tanulók körében. A kutatásban több mint 800 gyermek adatait elemezték. A kutatók 

a fejlesztőprogramot a tantervi követelményekkel összhangban alakították ki.

Az elsődleges cél az volt, hogy a diákok megértsék a szorzás és az osztás koncepcióját, és ennek hatására javuljon a teljesítményük a számolási eljárások végrehajtása során is.

A tizenöt alkalomra tervezett, több mint háromszáz feladatból felépülő feladatsorok kitöltése alkalmanként 10–30 percet vett igénybe a diákok által bejárt tanulási út, valamint a diákok figyelmi szintjének függvényében. Egy-egy feladatsoron belül a diákok eltérő tanulási utakat járhattak be, mivel a rendszer az egyes feladatokra adott válaszaik alapján irányította őket a következő feladatra. Az egyes fejlesztő alkalmak elején a diákok a rendszeren belül ahhoz a feladathoz léptek vissza, ahol előzőleg a programot abbahagyták. Így vált biztosíthatóvá, hogy egyes diákok lassabb, míg mások gyorsabb tempóban haladhassanak, mint ahogy az is, hogy az egyes helytelen válaszok mögött feltételezhető hiányosságokra (pl. matematikai szókincs, részképességek) is reagálni tudjon a fejlesztőprogram. A digitális program a feladatok kiosztásán túl biztosította a tanár motivációs, differenciálással és visszajelzéssel kapcsolatos teendőit is.

A kutatás elsősorban olyan iskolákban zajlott, ahol jelentős a szocioökonómiai szempontból hátrányos helyzetű tanulók száma. Az elő-, utó- és késleltetett utómérés megbízhatósági mutatói kiemelkedőnek bizonyultak. Az eredmények pedig megerősítik, hogy a fejlesztőprogram képes megszüntetni vagy legalább jelentősen csökkenteni a távoktatás során kialakult hátrányokat azokon a területeken, amelyek a 9–11 éves tanulók számára a legnagyobb kihívást jelentik matematikából. A digitális fejlesztőprogram segítségével

a felzárkóztatás anélkül történik, hogy a tanárok többletmunkájára lenne szükség

– ez a további sikeres iskolai implementáció fontos szempontja lehet. A fejlesztőprogram a közoktatási intézményekben így könnyen beilleszthető akár tanórai keretek között, akár korrepetálás, felzárkóztatás céljából a délutáni foglalkozásokon. A program bővítése és további implementációja jelenleg is zajlik.

Forrás: ELTE TÓK