Dimenziók V.

1666. június 20-án a lőcsei krónikába a következő különös és félelemre okot adó jelenséget jegyezték fel: "Iglón Frohn Menyhértné prefektusié tavában a ház mögötti kertben az a csoda történt, hogy a víz a tóban vérré vált, hogy a halak benne mind elpusztultak, és a levelek körülötte vérszínűek lettek; ezt a megváltozott vizet magam láttam, s nagyon csodálkoztam és megdöbbentem miatta, a víz nem is tisztult fel újból, hanem erősen bűzlött, úgyhogy le kellett engedni. Isten könyörüljön rajtunk, és fordítsa el rólunk a szerencsétlenséget." (Lőcsei krónika, 301.)

Hain Gáspár Szepességi avagy lőcsei krónikája számos különös, a kor embere számára megmagyarázhatatlan természeti jelenséget tartalmaz. Akkoriban nem keresték a jelenségek okát, nem firtatták azokat az ok-okozati összefüggéseket, amelyek az emberi tevékenységgel lehettek kapcsolatban. Szimbolikusan értelmezték a környezetben bekövetkezett, számukra megmagyarázhatatlan természeti jelenségeket. Isten büntetése volt szinte minden. Az isteni univerzum és az emberek világa közötti harmónia megbomlásának jelét olvasták ki belőlük.

A 21. századi ember legégetőbb problémája az egyre erőteljesebben jelentkező globális klímaváltozás. „A klíma változik. A klíma mindig is változott. A kultúra kérdése, hogy hogyan reagálunk rá" – írta Wolfgang Behringer német történész A klíma kultúrtörténete című könyvében. A könyv megjelenése óta eltelt több mint egy évtizedben azonban a sokat idézett ökológus, Daniel H. Janzen hipotézisei igazolódtak be, aki a Science folyóirat hasábjain hívta fel először a figyelmet korunk klímaváltozásának specifikumára: „Ami elkerüli a figyelmünket... az egy sokkal álnokabb fajtája a kihalásoknak: az ökológiai kapcsolatok széthullása.” Janzen szerint Földünk ma a hatodik nagy kihalási eseménynek a tanúja, s ez abban különbözik az eddigiektől, hogy döntően egyetlen faj okozza: a Homo sapiens és utódai.

Program
Absztraktfüzet