Egyenlőtlenség a tudományos életben
Az ELTE PPK kutatója és munkatársai arra keresték a választ, hogy a nyugati országok kutatási és publikációs gyakorlatainak dominanciája hogyan formálja a világ többi országának tudományos életét. A zárt és nyílt kérdéseket is tartalmazó kérdőív eredményei számos aszimmetriára mutattak rá az összefoglalóan „Globális Északnak” nevezett gazdaságilag fejlett államok (beleértve Ausztráliát és Új-Zélandot is) és a többi, feltörekvő régió kutatási gyakorlata között.
A válaszadók több mint 70 százaléka szerint a nemzetközi elismertséghez a legfontosabb kritérium az angol nyelvű Q1-es folyóiratokban való publikálás. A közép-kelet-európai és a déli országok résztvevői azonban arról számoltak be, hogy a kollégáknak csak kisebb része publikálta kutatásait nemzetközi folyóiratokban, míg az északi országok esetében csaknem kétharmaduknak volt erre lehetősége. Ugyanez a helyzet a nemzetközi együttműködések terén is: annak ellenére, hogy a válaszadók többsége szerint
a közös projektek elengedhetetlenek a szakmai elismertséghez,
a déli országok kutatói ritkábban vesznek részt nemzetközi projektekben projektvezetőként vagy akár résztvevőként, mint északi kollégáik.
A kérdőív arra is rákérdezett, hogy a szociálpszichológusok milyen problémákkal szembesülnek kutatásaik nemzetközi, lektorált folyóiratokban való közzététele során. A válaszadók a nemzetközi publikációs rendszer igazságtalanságáról, a nem egyértelmű szabályrendszerről számoltak be. A déli országok arra is felfigyeltek, hogy a nemzetközi szakirodalom alig foglalkozik az országukra vonatkozó témákkal. Ráadásul, míg az északi országok által említett problémákat az összes állam kutatója fontosnak tartotta, az olyan kérdéseket, mint a korrupció, a polgári konfliktusok, a felekezeti előítéletek vagy például a roma és kínai közösségekkel szembeni előítéletek csak a déli, és közép-kelet-európai kutatók említették.
Összességében az eredmények alátámasztják, hogy bár a feltörekvő országok kutatói a nyugati kutatási és publikációs gyakorlatot igyekeznek követni, ezt nem saját meggyőződésükből, hanem elsősorban intézményes nyomásra teszik.
Másfelől a kutatók egyfajta kettős kötésben vannak, hiszen kénytelenek megfelelni a nyugati gyakorlatoknak és elvárásoknak, miközben éppen a nyugaton megfogalmazott gyakorlatok és elvárások azok, amelyek folyamatosan hátrányos helyzetben tartják őket. Tehát
egyfajta gyarmati szemlélet uralkodik a tudományos életben,
amely alulértékeli a helyi tudást, befolyásolja a témaválasztást, megnehezíti a lokálisan fontos kérdések tudományos vizsgálatát a „Globális Északon” kívül, és amely önmagát erősítő módon tartja fent a tudományos élet nyugati dominanciáját.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy alapvető változásokra van szükség a szociálpszichológia mint tudományág fejlődése és a tudományos sokszínűség helyreállítása érdekében.
Kende Anna és munkatársainak tanulmánya a Journal of Social Issues lapban jelent meg.
Forrás: ELTE PPK