Egyetemes tervezés az oktatásban (UDL)

Az Egyetemes (vagy univerzális) tervezés eszméje az USA-ban elterjedt, kifejezetten termékközpontú tervezési módszertan. Egy olyan tervezési stratégia, amely már a folyamat kezdetén figyelembe veszi a használók képességeinek különbözőségét, gyakorlásával olyan termékek vagy szolgáltatások jönnek létre, melyek különleges megoldások és adaptáció nélkül biztosítják a lehető legtöbb ember számára a legteljesebb és legönállóbb használhatóságot. Célja, hogy a tervezők ne stigmatizálják az átlagostól eltérő igényű felhasználókat azzal, hogy speciális eszközök használatára kényszerítik őket, hanem olyan megoldásokat hozzanak létre, melyek egyaránt megfelelnek az ép és a speciális felhasználók igényeinek. (bővebb információ: https://www.etikk.hu/)

Az Egyetemes tervezés elvét kezdetben az épített fizikai környezet (pl. épületek, közösségi terek) tervezésénél alkalmazták, majd később a különböző tárgyak, eszközök, sőt szoftverek tervezésénél is sikerrel kezdték el használni.

Fontos tudnunk azt is, hogy az Egyetemes tervezés eszméjét kifejezetten az oktatás területére is adaptálta a CAST nonprofit kutatási és fejlesztési szervezet (http://www.cast.org), hogy a tanulás mindenki számára biztosított legyen. Az UDL (Universal Design for Learning) irányelvek az https://udlguidelines.cast.org/ címen, angol nyelven olvashatók.

UDL (UNIVERSAL DESIGN FOR LEARNING)

AZ UDL három alapelvre épül:

• 1. alapelv: Többféle eszköz a bemutatáshoz (Provide Multiple Means of Representation)
• 2. alapelv: Többféle cselekvési és kifejezési eszköz biztosítása (Provide Multiple Means of Action and Expression)
• 3. alapelv: Többféle bevonási, motiválási mód biztosítása (Provide Multiple Means of Engagement)

Minden alapelvhez irányelvek tartoznak, amelyekhez ellenőrzési pontok (checkpoint) kapcsolódnak. Ezt szemlélteti az alábbi ábra is, amely az https://udlguidelines.cast.org/ címen elérhető. Az egyes irányelvek alatt láthatjuk az ellenőrzési pontokat, amelyekre kattintva rövid magyarázatokat és példákat olvashatunk (angol nyelven).

1. ábra: UDL irányelvek

TANÓRÁK MEGTERVEZÉSE

A tanórák megtervezésében segítséget jelenthet Allison Posey cikke, amelyben egy olyan sablont is találunk, amely a proaktív tervezés, megvalósítás, reflexió és újratervezés szakaszain keresztül kalauzol végig bennünket, feltüntetve a legfontosabb irányelveket.

2. ábra: Tanóra tervezése lépésről lépésre

ONLINE FOGLALKOZÁSOK TERVEZÉSE

Amennyiben az online óráinkat az UDL irányelvek alapján szeretnénk megvalósítani, érdemes Lauren Jewett cikkét elolvasnunk. Ez alapján az online órák előtt jó, ha áttekintjük az UDL óratervező eszközöket, megtervezzük az online tanulási teret, és azt be is mutatjuk a résztvevőknek, kellő időt biztosítva az önálló felfedezésre is. Szintén ellenőriznünk kell azt, hogy teljesül-e az oktatási anyagok vonatkozásában az egyenlő esélyű hozzáférés elve.

Az online órák közben érdemes választási lehetőségeket biztosítani az online interakciókra vonatkozóan. Pl. a kötelezően előírt bekapcsolt kamera feszélyezheti a résztvevőket. Szintén érdemes többféle módon támogatni a tananyag feldolgozását, elhelyezhetünk cikkeket, podcast felvételeket, vagy akár videókat a tananyagban.

Előnyös, ha a résztvevők szabad kezet kapnak abban is, hogy hogyan és mikor vesznek részt a munkában (pl. online előadás felvétele, és újbóli megtekintés lehetősége sokat segíthet azoknak, akik a feladatokat saját beosztásuknak megfelelően szeretnék elkészíteni). Abban is érdemes nyitottnak lenni, hogy a hallgatóktól milyen formában várjuk a beadandó feladatokat (pl. szöveges feladat beadása, digitális portfolió készítése).

Az online órák megtartása után érdemes visszajelzéseket kérni a hallgatóktól, illetve kollégákkal is megbeszélni a tapasztalatokat.

Szintén segítségünkre lehet a tervezésben a Novak education weboldaláról letölthető folyamatábra, amely 11 lépésben foglalja össze a legfontosabb követelményeket az online kurzusok tervezésével és megvalósításával kapcsolatban.

3. ábra: Folyamatábra a tervezéshez

Az egyes pontok érintik a célokat, az oktatói jelenlétet, az egyenlő esélyű hozzáférést, az értékelési módszereket, az önszabályozás és együttműködés kérdését is.

Láthatjuk tehát, hogy az UDL alkalmazása a gyakorlatban gondos előkészítést igényel, a tananyagelemek megválasztásakor, illetve létrehozásakor pedig különösen figyelni kell arra, hogy azok akadálymentesen hozzáférhetőek legyenek, valamint biztosítsák annak lehetőségét, hogy mindenki a saját tanulási preferenciájának megfelelő forrásokkal dolgozhasson.

További információkért érdemes elolvasni Fazekas Ágnes Sarolta: Befogadó tervezés a felsőoktatás oktatási, tanulási környezetében című publikációját.