Egyetemi modellváltás és rankingek

Az ELTE PPK Társadalmi Kommunikációs Kutatócsoportjának szervezésében indult ranking témájú sorozat célja a hazai és nemzetközi egyetemi rangsorok áttekintése. (A korábbi webináriumok előadásai már elérhetők az ELTE PPK YouTube-csatornáján is.) A március 23-i, „Egyetemi modellváltás és rankingek” című alkalom apropóját az adta, hogy a döntéshozók gyakran hivatkoznak a jelenleg zajló magyarországi egyetemi modellváltás vitáiban a rankinghelyezésekre mint helyzetképekre és mint az elérendő célok mutatószámaira.

Az egyetemi modellváltás lényege, hogy a résztvevők költségvetési intézményből állami alapítású közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott felsőoktatási intézménnyé alakulnak, kikerülve az államháztartási törvény hatálya alól, ami például könnyebbé tehet bizonyos beszerzéseket és rugalmasabbá a teljesítmény elismerését. Orbán Viktor miniszterelnök február elsejétől két évre nevezte ki kormánybiztosnak Stumpf Istvánt, akinek feladata a felsőoktatási modellváltással és az új fenntartói modell működésével kapcsolatos kormányzati feladatok koordinációja.

A Társadalmi Kommunikációs Kutatócsoport vezetője, Fábri György, a PPK egyetemi docense a webinárium bevezető előadásában összegezte a korábbi alkalmak tanulságait és az egyetemi rangsorok történetét. Az első globális rangsor, a sanghaji rangsor (ARWU) kínai kormányzati kezdeményezésre jött létre 2003-ban, az EU-s kormányokat sokként érte, hogy intézményeik nem kerültek a világ legjobbjai közé. Fábri emlékeztetett:

nem kell abszolútnak tekinteni a helyezéseket,

az indikátorok gyakran szakmai konszenzus nélkül jönnek létre, elsősorban a tudományos, publikációs outputot és a minősített oktatók számát mérik és jutalmazzák, más területeket, például az oktatást, sokkal kevésbé.

A magyar egyetemek rangsorbeli helyezéseit értékelve elmondta, célszerűbb nem a világ legjobbjaihoz, hanem Közép-Európa egyetemeihez mérni magunkat, és itt látszik, hogy a legjobb pozíciókkal a magyarok közül az ELTE rendelkezik, elmaradva ugyanakkor a vezető cseh és lengyel intézmények mögött. Jobb eredményeket ennek a régiónak az egyetemei elsősorban a szűkebb, szakterületi rangsorokban tudnak elérni. A rangsorokon túl az európai tudományos pályázati források elosztása is azt a szomorú képet mutatja ugyanakkor, hogy a felsőoktatási intézmények nemzeti versenyében „még nem omlott le a vasfüggöny”, a keleti régió hátrányos helyzetben van.

Stumpf István elmondta: érzékeli, hogy a kormány számára fontos a magyar egyetemek rangsorokban elfoglalt helye, nem örülnek, hogy lemaradunk a régiós egyetemek legjobbjai (Prága, Varsó, Krakkó) mögött, így a minimális célkitűzés ezek utolérése lehet. Hangsúlyozta,

a modellváltás nem csodaszer,

nem old meg egycsapásra minden problémát, de azáltal, hogy megszabadít bizonyos gazdasági-bürokratikus béklyóktól, lehetőséget teremt, hogy a nemzetközi versenyben jobb eredményeket érjenek el a magyar egyetemek. 10 egyetem már túl van a modellváltáson, március végén az azóta jelentkezett további 11-ről nyújtanak be törvényt.

Kifejtette, a nagyobb kutatóegyetemekhez és azok reformjához nem lehet egyszerűen technokrata szempontból közelíteni, a piaci teljesítménynél sokkal összetettebb funkciója és szerepe van például a vidéki tudományegyetemeknek, a régióban a közérzetet, életperspektívákat és az identitást meghatározó tényezőként jelennek meg.

Stumpf István

A kuratóriumok előnyeként említette, hogy az arctalan állami bürokrácia helyére ismert személyek kerülnek, akik a sikeres működésért vagyonukkal felelnek, feltették a pályájukat arra, hogy jól működő egyetemeket hozzanak létre. A kuratóriumok szerinte azért nem kaptak időben limitált megbízást, mert most a hosszú távú stratégiaalkotáshoz szükséges stabilitás a legfontosabb, de a jövőben véleménye szerint lesz majd rotáció. Bár a kuratóriumok kinevezésével az állam bizonyos értelemben „el akarta vágni a köldökzsinórt” az egyetemekkel, azért finanszírozóként fontos szereplő marad. Az intézmények jó működéséhez a három fő szereplő, az egyetem, az állam és a kuratórium harmonikus együttműködése kell majd, véleménye szerint optimizmusra ad okot, hogy egymásra vannak utalva a szereplők.

Stumpf István Palkovics László miniszterre hivatkozva leszögezte, hogy nem feltétlenül kell minden egyetemet az új struktúrába átszervezni. Amennyiben modellváltáson át nem esett nagy intézmények, az ELTE és a BME állami fenntartásúak maradnának, meg lehetne nézni a két különböző útból következő előnyöket és hátrányokat, tanulni egymás tapasztalataiból.