A program kidolgozásának kiindulópontja az a ténymegállapítás volt, miszerint a főfoglalkozású oktatók képzettek az oktatás hogyanjaiban, a fogyatékossággal élésről való tudásban azonban nincsenek feltétlenül saját erős tapasztalataik, abban fogyatékossággal élő személyek rendelkeznek a szükséges többlettudással. Erre a felvetésre jelent választ az a módszertan, amelynek keretében olyan tartárgyakat/kurzusokat, amelyeknél mindkét tudásfajta együttes jelenléte szükséges, együtt és egyenrangúan tanítanak a „hivatásos” oktatók és a „participatív” szereplők, akik megélt tapasztalataikkal egészítik ki a nem fogyatékossággal élő hivatásos oktatók szerzett tudását. Az egyenrangúságot a fogyatékossággal élő személyek és az ELTE BGGYK oktatói többtanáros modellben, közös tanítás során valósítják meg.

A 2016 óta formálódó és egyre bővülő, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon kialakított, nemzetközi nóvumot jelentő konstrukció elméleti hátterét a fogyatékosságtudomány (Disability Studies) nyújtja.

A bemutatkozó rendezvényt Darázs Lénárd, az ELTE általános rektorhelyettese nyitotta meg, aki kiemelte, hogy az ELTE fontosnak tartja az olyan társadalmi innovációs kezdeményezéseket, amelyek bővítik az érintett felsőoktatási repertoárt, ugyanakkor érdemi hozzájárulást jelentenek a kutatási tevékenységek hatékonyságának növeléséhez is. A rendezvény házigazdája Magyar Dániel, az ELTE Innovációs Központjának igazgatója volt, aki felvezetőjében jelezte: az ELTE alapvető célja, hogy segítse a nemzeti innovációs ökoszisztéma szereplőit abban, hogy társadalmi innovációk területén magasabb szintre léphessenek. Ennek ékes példája a BGGYK-n megvalósult projekt is.

A programot Könczei György, az ELTE BGGYK egyetemi tanára, a Fogyatékosság és Társadalmi Részvétel Intézet vezetője, valamint Cserti-Szauer Csilla gyógypedagógus, az ELTE BGGYK Általános Gyógypedagógiai Intézet tanársegédje mutatta be. A résztvevők kiemelték, hogy olyan élenjáró és egyedülálló kezdeményezésről van szó, amelynek – nóvumról lévén szó – szakirodalma sem igazán létezik, ezért is tekinthető kiemelt fontosságúnak az az ELTE BGGYK gondozásában megjelent tanulmánykötet, amely a participatív oktatás és kutatás valamennyi dimenziójáról kíván átfogó képet nyújtani. Elhangzott ugyanakkor az is, hogy az általánosan ismert és alkalmazott emancipatív (azaz a fogyatékossággal élők által önállóan végzett) oktatási és kutatási tevékenység mellett egyre nagyobb az érdeklődés a participatív (azaz az ép és a sérült személyek egyenrangú együttműködésén alapuló) módszerek iránt. Ez utóbbinak nagy előnye, hogy lehetőség van az érintett személyeknek visszajelzést adni, felfedezni és megbeszélni az egyes nézeteket, véleményeket, érzéseket és tapasztalatokat cserélni a közös munka során.

A rendezvény elsősorban az oktatásra koncentrált, ahol a kurzusok tervezése és megvalósítása is együtt zajlik a fogyatékossággal élő participatív oktatókkal; a közös projektmunkák pedig erősítik a szereplők sikeres kommunikációját az egyetem falain kívül is.

A bemutatón részt vett Futár András participatív oktató, aki élményszerű beszámolót tartott saját tapasztalatairól, a participatív oktatók szerepéről és feladatairól, gazdagon illusztrálva ezzel az elméleti szinten is izgalmas kezdeményezést. Mint elhangzott, ő nem csupán a közös kutatásban és oktatásban vesz részt aktív szereplőként, hanem már külföldön (Szerbiában és Észtországban) is volt alkalma részt venni a módszertant bemutató rendezvényeken. András ikonikus élményként szólt a felsőoktatás nemzetközi fejlesztéséért járó rangos Tempus-díj átvételének pillanatáról.