Élet a Marson
A Utahban található Mars Desert Research Stationön zajló nemzetközi Mars analógia-kutatással kapcsolatos projektben vehetett részt. Hogyan zajlik ez a kutatás, mi történik a bázison?
Minden évben novembertől áprilisig kéthetes expedíciókon vehetnek részt kutatók és mérnökök, akik egy Mars-felszíni expedíció szimulálásának részesei lehetnek. Ez egy zárt szimulációs kísérlet, melynek során űrruhában megyünk ki a terepre, hogy geológiai vagy egyéb feladatokat végezzünk el. Ezen a szinten a Mars analógia-kutatásnak az a lényege, hogy megvizsgáljuk, hogyan tud hat ember összezárva együtt dolgozni, milyen pszichológiai háttere van a munkafolyamatnak – emiatt a csapatban nagyon sok pszichológus van. Emellett geológusok, geofizikusok is helyet kapnak a csoportban; ők a terület geológiáját vizsgálják, mivel a sivatagban található kőzetek a Marshoz hasonló körülmények között jöttek létre. A mérnökök tartják karban a bázist: ők felelősek például a vízért, a fűtésért, az üzemanyagért és a különböző robotokért, melyeket ki lehet küldeni terepre, és akár egy geológus asszisztenseként is szolgálhatnak.
A mostani projekt külön célja az volt, hogy a jelenleg a Marson tevékenykedő Curiosity rover által gyűjtött eredményekhez keressünk megfelelő analógia-helyszíneket, valamint megfelelő analógiai folyamatokat reprezentáló kőzetrétegeket a bázis körül.
Hogyan került be a csapatba?
Dolgozom egy másik Mars analógiai projekten is, ahol megismerkedtem egy kutatóval, aki már korábban is próbált elcsábítani, hogy dolgozzak a Mars Desert Research Stationön, de ez anyagi okok miatt eddig nem sikerült. Tavaly egy nemzetközi konferencia alkalmával elhívott egy munkavacsorára, ahol felvázolta nekem ezt a kéthetes, februári projektet, ugyanis szüksége volt egy olyan geológusra, aki más Marssal kapcsolatos projektben is részt vett, így van erre némi rálátása. Érdekesnek találtam, így azonnal elvállaltam a feladatot. Előzetes felkészülésként a Curiosity rover adatait töltöttem le és tanulmányoztam, továbbá a Mars érintett területéről szóló geológiai szakirodalmakat olvastam, és megismerkedtem a vizsgált képződményekkel az MDRS körül is.
Geológusként mi volt a feladata a csapatban?
Olyan képződményeket vizsgáltam, amelyek a Marson is megtalálhatók, és a Curiosity felvételein is észlelhetőek. Úgynevezett „kifordított folyók” vannak Utah-ban a kutatás területén, melyek körülbelül 160 millió évesek, és 3D-ben megőrződtek, vagyis kiemelkednek a területről. Ilyenek a Marson is fellelhetők, ezért érdekes volt számomra megvizsgálni, hogy milyen anyagból vannak, illetve mennyire kemények ezek a kőzetek. Gyűjtöttem mintákat, melyeket laboratóriumi körülmények között is szeretnék elemezni.
Mi vonzotta a geológia területére, miért éppen az ELTE-t választotta?
Gyerekkoromban nagyon megfogott a csillagászat, de aztán elkezdtem a témában többet olvasni, és a naprendszer kutatása keltette fel leginkább az érdeklődésemet. Rájöttem, hogy geológusnak kell lennem ahhoz, hogy egy bolygó fejlődéstörténetét megérthessem, ezért választottam ezt a pályát, ami amúgy sem állt távol tőlem: kiskoromban rendszeresen köveket gyűjtöttem és vittem haza, 12 éves koromra pedig már egyáltalán nem volt kérdés, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Mindig is az ELTE-re akartam járni, ez már a középiskolában is egyértelmű volt számomra. Ez az egyik legjobb kutatóegyetem az országban, és sok kutatót már ismertem az intézményből, akik bolygókat kutattak, én pedig velük akartam együtt dolgozni.
Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Jövő héten utazom Erasmus ösztöndíjjal Berlinbe, remélhetőleg ott az egyetemen vagy a német űrkutatási hivatalnál találok valamilyen szakdolgozati témát, ami kapcsolódik a Utah-ban zajló kutatás eredményeihez. Ha jövőre befejezem az MSc-t, mindenképpen szeretném elkezdeni a doktori képzést.
Fotó: Reuters/Jim Urquhart