Élet az általános intelligencián túl
Az IQ-teszteket a 20. század elején kezdték alkalmazni Franciaországban azzal a céllal, hogy előre jelezzék a gyermekek várható iskolai teljesítményét és kiszűrjék azokat a tanulókat, akiknek speciális segítségre lesz szükségük. Ugyanakkor számos kritika is éri ezeket a teszteket, mondván, hogy az emberi értelem sokszínű és nem fejezhető ki egyetlen számmal. Valójában a kritika nem a kognitív képességek mérésére, hanem az általános intelligencia elméletére vonatkozik.
A klinikai pszichológiában és az iskolai vizsgálatok során használt IQ-tesztkészlet sokféle, különböző képességeket mérő tesztből áll össze, ahol az összesített IQ a különböző teszteken nyújtott teljesítmény súlyozott átlaga. A kutatókat régóta foglalkoztatja az, hogy a jól teljesítők minden típusú teszten jó eredményt érnek el. Ezt a jelenséget hivatott magyarázni az általános intelligencia (más néven „g-faktor”) elmélete, amely szerint
a sok, látszólag különböző teszt jórészt ugyanazt az általános mentális képességet méri.
Eszerint a teszt legfontosabb mutatója a globális IQ érték, a különböző altesztek célja pedig csak annyi, hogy minél pontosabban számolhassuk az IQ-t.
Ugyanakkor szakmai körökben több évtizede vitáznak arról, hogy a „g-faktor” megfeleltethető-e valamilyen pszichológiai vagy biológiai mechanizmusnak. A 20–21. század fordulóján néhány, elsősorban a munkamemória kutatásával foglalkozó szakértő kezdett foglalkozni az intelligencia fogalmának elméleti kérdéseivel. Köztük volt Kovács Kristóf, az ELTE PPK és Andrew Conway, az amerikai Claremont Graduate University kognitív pszichológusa is. A két szerzőnek a Current Directions in Psychological Science folyóiratban megjelent cikkei azt a kérdést feszegették, hogy az általános intelligencia fogalmának felhasználása nélkül hogyan magyarázható a teszteredmények közötti pozitív korreláció.
Magyarázatuk a végrehajtó funkciók szerepét hangsúlyozza. A kognitív pszichológiában így nevezik azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy megvalósítsunk egy összetett cselekvést, folyamatosan szem előtt tartsuk a célt, kiszűrjük a zavaró vagy irreleváns ingereket, a teendőinket lépésekre bontsuk, stratégiákat alkalmazzunk. Az agy legelső részének, az ún. prefrontális kéregnek a sérülése a végrehajtó funkciók károsodásával jár. A legújabb kutatások szerint a népesség legalacsonyabb IQ-val rendelkező 15–20 százaléka hasonló tüneteket mutat az ilyen feladatokban, mint a prefrontális sérültek.
A szerzők elmélete szerint a végrehajtó funkciók fontos szerepet játszhatnak a különféle tesztek megoldása során és a többi, specifikusabb (például térbeli, nyelvi vagy matematikai) képességtől függetlenül számottevően korlátozhatják az ott nyújtott teljesítményt. Ez megmagyarázza a tesztek közti pozitív korrelációkat, és különösen azt, hogy ezek a korrelációk miért éppen az alacsonyabb képességűek esetében nagyobbak.
Az új magyarázat a tesztelés gyakorlatára és a teszteredmények értelmezésére is hatással van. Az általános intelligencia elmélete szerint a sok különböző teszt lényegében ugyanazt méri, a legfontosabb mutató pedig az összesített, globális IQ, amely az általános intelligencia („g-faktor") szintjét tükrözi. A szerzők által is képviselt felfogás szerint viszont az intelligencia sokszínű, a tesztek valóban különböző képességeket mérnek, a belőlük számolt IQ pedig egyfajta kognitív index, hasonlóan a Globális Versenyképességi Indexhez vagy az egyetemi rangsorok mutatóihoz. Így a globális IQ-ról
a hangsúly áthelyeződik az egyéni erősségeket és gyengeségeket bemutató kognitív profilra.
Ha egyetlen, gyors méréssel szeretnénk képet kapni a kognitív teljesítményről, akkor az úgynevezett fluid intelligenciát érdemes mérni. Ezt a képességünket akkor használjuk, ha olyan nemverbális, logikai problémákkal kerülünk szembe, amelynek megoldásakor nem támaszkodhatunk korábban elsajátított tudásra vagy készségekre. A fluid IQ így egy gyorstesztre épülő átfogó egészség- vagy fitness-mutatóhoz hasonlít, a kognitív profil pedig egy alapos orvosi kivizsgáláson alapuló részletes diagnózishoz. A fluid intelligencia jelzi előre legjobban a sokféle tesztből számított összesített IQ-t, egyúttal ez korrelál a legjobban a végrehajtó funkciókkal is, a szerzők elmélete szerint éppen ez magyarázza a központi szerepét.
A tanulmány a Current Directions in Psychological Science szakfolyóiratban olvasható.
Korábban: