Elhunyt Horváth Ferenc

Horváth Ferenc pályafutásának túlnyomó része az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez kapcsolódik. 1967-ben itt szerzett geofizikus diplomát, majd pályafutása során, 2013. évi nyugdíjazásáig az egyetem Geofizikai, később Geofizikai és Űrtudományi Tanszékén, illetve a tanszék mellett működő MTA-ELTE kutatócsoportban dolgozott, 1967-től tanársegédként, 1973-tól adjunktusként, 1994-től docensként, majd 1999-től egyetemi tanárként. 2000–2009 között a tanszék vezetője volt, 2005–2007 között az ELTE TTK újonnan megalakult Földrajz- és Földtudományi Intézete első igazgatója, 2013-tól emeritus professzor.

Horváth professzor, vagy ahogy mindenki szólította, Horváth Feri a magyar földtudomány egyik legnagyobb alakja, a szakterület legtöbbet hivatkozott hazai művelője. Neve összekapcsolódott a lemeztektonikai paradigma nemzetközi és hazai bevezetésével és elfogadtatásával és a Pannon-medence fejlődéstörténetének általa megalkotott geodinamikai modelljével. Kutatói példája, emlékezetes és közvetlen tanári stílusa egy egész generáció számára jelentett meghatározó élményt, kollégák tucatjait indította el a földtudományi pályán. Igazi iskolateremtő tanárként számos szakember, több mai vezető kolléga szakmai inspirálója, sok esetben doktori témavezetője.

Emlékét megőrizzük, tudása és habitusa egész földtudományos generációnknak példát mutat.