Elhunyt Kálmán László
Kálmán László 1957. november 24-én született Budapesten, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájában 1976-ban érettségizett. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán spanyol nyelv és irodalom szakon, valamint általános és alkalmazott nyelvészet szakon tanult tovább, 1981-ben szerzett diplomát. 1983-ban bölcsészdoktori diplomát szerzett. Pályája több külföldi tanulmányút mellett rövid megszakításokkal a MTA Nyelvtudományi Intézetéhez (ma: ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont) kötődött, amelynek 1991-től tudományos főmunkatársa volt. Az ELTE BTK Elméleti Nyelvészet szakcsoportjának docensi kinevezését 1994-ben nyerte el, az MTA-ELTE Elméleti Nyelvészeti Kihelyezett Tanszék (jelenleg: ELTE BTK – NyTI Kihelyezett Elméleti Nyelvészeti Központ) oktatója volt, kollégái megfogalmazásában a terület "szíve és lelke" – olvasható a Nyelvtudományi Kutatóközpont honlapján, amelyen a gyászhír így zárul: „távozásával nagy űr maradt utána – emlékét kegyelettel őrizzük”.
Kálmán László fő kutatási területei a grammatikaelmélet, formális szemantika, analógiás nyelvtanok, számítógépes nyelvészet és konstrukciós nyelvtan voltak. Sokan szintén ELTE-s nyelvész- és tanárkollégájával, Nádasdy Ádámmal közösen vezetett Szószátyár című rádióműsoráról ismerhették, amelyben jellemzően a hallgatók által beküldött nyelvészeti kérdésekre válaszoltak közérthető stílusban.
"Az elmúlt 30 év alatt az elméleti nyelvészet minden szakterületén tanított: tartott nyelvészeti bevezető kurzusokat, valamint haladó kurzusokat többek között az autoszegmentális fonológia, az analógiás nyelvészet, a konstrukciós nyelvtan, a logika, a formális szemantika, a számítógépes nyelvészet témáiban, és vezetett terepmunkát is (pl. a magyar jelnyelvről vagy bengáliról). Diákjait partnernek, kutatótársnak tekintette, így vonta be őket a közös munkába. Legendásak voltak a 208-as szobában tartott kedd délutáni kutatószemináriumai, amelyekre nemcsak aktív hallgatók, hanem végzettek, kollégák és más érdeklődők is eljártak – ezek sok embernek adtak tudományos inspirációt, és gyakran zárultak közös tudományos publikációkkal. A nyelvész-utánpótlás neveléséből nemcsak hat doktori disszertáció és számtalan szakdolgozat témavezetőjeként, hanem a hallgatók tehetséggondozását célul kitűző Erasmus Kollégium vezető tanáraként és a Magyar Nyelvészeti Diákolimpia felkészítő tanáraként is kivette a részét.
Formális vagy informális keretek között nyelvészek egész generációit tanította,
döntő inspirációt adva számukra a pályaválasztáshoz, és gyakorlati tanácsokkal is segítve őket. Kálmán László nyelvészeti őstehetség volt. Minden érdekelte, ami az emberi nyelvhez és a beszélő közösséghez fűződött. Mindig készen állt tudományos kérdések megvitatására függetlenül attól, hogy azok a nyelvtudomány vagy a társtudományok mely részterületével voltak kapcsolatosak" – olvasható az ELTE BTK – NYTK Kihelyezett Elméleti Nyelvészeti Központ nekrológjában a BTK honlapján.