Elhunyt Köpeczi Béla
2010. január 17-én, életének 89. évében elhunyt Köpeczi Béla, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egykori főtitkára, művelődés- és irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, korábbi művelődési miniszter. 2010. február 15-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti Temetőben.Köpeczi Béla Nagyenyeden született 1921. szeptember 16-án. Középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban végezte. 1940-ben Budapesten lett az Eötvös József Collegium lakója a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatójaként. Francia nyelvet és irodalmat, román nyelvészetet tanult, majd az olasz szakot is felvette. 1949-ben kezdett tanítani az ELTE Francia Tanszékén, aztán a Hungária, később a Művelt Nép Könyvkiadó munkatársa lett. Kulturális-tudományos közéleti tevékenysége 1953-ban kezdődött, amikor a Kiadói Főigazgatóság helyettes vezetőjeként, majd vezetőjeként dolgozott. 1963-tól 1965-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Kulturális Osztályát vezette. 1967-ben az MTA levelező tagja lett (1976-ban rendes tag), 1970 és 1982 között az Akadémia adminisztratív testületében dolgozott, főtitkár helyettes, illetve főtitkár volt. 1982–1988-ban művelődési miniszterré nevezték ki, közben 1987–1988-ban az Országos Közművelődési Tanács elnöke is volt. A közéleti feladatok mellett folyamatosan, még miniszterként is tanított az ELTE Francia Tanszékén. 1965-től 1967-ig tanszékvezető volt, 1967–1970-ben pedig az ELTE rektorhelyettese. A Rákóczi-korszak és a magyar–francia kapcsolatok egyik legismertebb kutatója, számtalan monográfia szerzője, forráskötet megjelentetője volt, a magyar humán tudományos eredmények nemzetközi megismertetését és elismertetését szorgalmazta. Irodalomtörténész, történész szakemberként az interdiszciplinaritás híve volt. Fő kutatási területe a Rákóczi-kor, a felvilágosodás európai, és hangsúlyosan is közép-európai története volt. Egyik legnagyobb tudományszervező tette a három kötetes Erdély története (1989) megírattatása, és világnyelveken való közreadása.Forrás: