Elhunyt Mohayné Katanics Mária

Mohayné Katanics Mária a magyar zenei és kórusélet legendás alakja volt, a nagy karvezető és tanárgeneráció talán egyik legkülönlegesebb egyénisége. Utolsó munkahelye az ELTE Zenei Tanszéke, ahol 1990-től 2002-ig tanított, de nyugdíjazása után is még évekig oktatott a tanszéken. Aki valaha énekelt a keze alatt, megtapasztalhatta senkihez sem hasonlítható szuggesztív erejét, finom érzékenységét, amely hihetetlen erővel párosult.

Mohayné Katanics Mária 1929. április 20-án született Baján, ott fejezte be középiskoláját 1948-ban. 1948 és 1952 között a budapesti Zeneakadémián végezte el a Középiskolai énektanár- és karvezetőképző szakot. Tanárai többek között Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Ádám Jenő, Horusitzky Zoltán voltak. 1952-től friss diplomásként a cinkotai Tanítóképzőben tanított, közben Lajtha László mellett dolgozott népzenegyűjtőként és aktív tagja volt a Mátyás-templom kórusának és a Budapesti Kórusnak.

1959 és 1972 között énektanár volt a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. Itt alapította meg 1959 őszén a későbbi legendás Szilágyi Erzsébet Nőikart, amely fennállása öt évtizede alatt itthon és Európa számos országában aratott sikereket és nyert díjakat. Kórusának tagjait nem csupán zenére nevelte – figyelemre méltó, hogy a „Szilágyi”-ból mintegy hatvanan lettek hivatásos muzsikusok, köztük Eckhardt Mária, a Liszt Múzeum igazgatója, Csengery Adrienne operaénekes és az ELTE Zenei Tanszék egykori tanszékvezetője, Kollár Éva is.

1972-től 1984-ig énektanár volt a Marczibányi téri Ének-Zenei Általános Iskolában, majd gyakorló vezetőtanára volt a Zeneakadémiának. Japánból, az USA-ból és számos más országból látogatták óráit a Kodály-módszert tanulmányozó énektanárok, szakvezetők. Folyamatosan kurzusokat tartott, itthon és külföldön egyaránt.

1984-ben rövid ideig a Patrona Hungariae Katolikus Gimnáziumban tanított, majd a Zsámbéki Tanítóképző főiskolára került, ezzel párhuzamosan az ELTE Zenei Tanszékén is oktatott. Az ország különböző pontjaiba hívták továbbképző előadásokra, zsűrizni – s nem utolsósorban: vezényelni. Évekig rendszeres vendégkarnagy volt a Magyar Rádió Énekkarnál, több hangversenyen vezényelte a Nemzeti Énekkart. Japánban kétszer, az Egyesült Államokban nyolcszor volt vendégprofesszor. Két könyve jelent meg – Bartók 27 egyneműkara; Válogatás Kodály kórusműveiből – nagy segítséget adva az ország karvezetőinek és a jövendő énektanárok generációjának.

Forrás: ELTE BTK