Elhunyt Orlovszky Géza
Orlovszky Géza 1960-ban született Budapesten, középfokú tanulmányait az egykori Fürst Sándor (ma Balassi Bálint) Gimnáziumban végezte. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1985-ben végzett magyar-történelem szakos tanárként, ezt követően pedig az MTA Irodalomtudományi Intézetében volt tudományos ösztöndíjas, majd az Országos Széchényi Könyvtárban, a Régi Magyarországi Nyomtatványok szerkesztőségében tudományos kutató. 1996-tól lett az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének oktatója, 1998-tól adjunktusként, 2003-tól egyetemi docensként, majd tanszékvezetőként.
Kutatásaiban és oktatási tevékenységében mestere, Kovács Sándor Iván örökösének vallotta magát; a XVII–XVIII. századi magyar irodalom feltárásának és értelmezésének szentelte életét. Már egyetemi tanulmányaitól fogva a Zrínyi-kutatásnak köteleződött el: nagy műve a költő Zrínyi Miklós Adriai tengernek Syrenaia című kötetének kritikai szövegkiadása volt, amelyen hosszú ideje dolgozott, és végül 2016-ben jelent meg nyomtatásban. Másik jelentős munkája, A magyar irodalom történetei (2007) barokk kori fejezeteinek szerkesztése is a XVII. századhoz kötötte leginkább.
Kutatásai mellett mindig rendkívül fontosnak tartotta az egyetemi közéletben való szerepvállalást, és állhatatosan szolgálta az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az Intézet és a Tanszék ügyét. Az egyetemi kreditrendszer bevezetésekor, majd a BA és MA képzések megindításakor is kitartóan részt vett az új képzési rendszer kialakításában. 2009-től éveken át dékánhelyettesként irányította a Kar tudományos és kutatásszervezési ügyeit.
Tragikusan hirtelen történt távozása fájó hiányt hagy maga után. „Véletlen halál, ki reánk őrt áll” – írta egykor a Balassi Bálint. „Véletlen” azért is, mert nem számíthatunk előre rá, de azért is, mert értelmünkkel nem felfogható, elgondolhatatlan.