Elhunyt Sz. Jónás Ilona
Sz. Jónás Ilona 1954-ben kezdett tanítani az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, és 2017. április 18-án a Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszék emeritus professzoraként halt meg. Egész élete az egyetemhez kötötte: itt tanult, demonstrátorként itt kezdett tanítani, itt lett professzor, és itt vette körül hosszú évtizedeken keresztül tanítványai szerető és tisztelő köre.
Egy szakmai önéletrajzában így emlékezett pályája kezdetére: „Szabó Árpádtól kaptam a történelem iránti vonzódást, Győry Jánostól a középkor szeretetét, Gyóni Mátyás a történelmi kútfők és az igazság tiszteletére, Váczy Péter a források lelkének megszólaltatására tanított.” Fontosak voltak számára a mesterei, és ő is sokak mesterévé válhatott. Mellettük fontos indíttatást jelentett számára a francia történetírás hatása. Az 1960-as évek második felétől többször hosszabb időt töltött Franciaországban. Kapcsolata Georges Dubyvel, és az Annales iskola más képviselőivel egész pályája során meghatározó volt számára.
Egész életében a középkori európai civilizáció alakulása érdekelte. Történészek generációit tanította arra, hogy meglássák ennek a világnak a sokszínűségét. Írásaiban foglalkozott a középkori társadalom szinte valamennyi rétegével, a parasztság sorsával, a városok kereskedő és iparos népességével, az értelmiségi szerepekkel és az uralkodói udvarokkal. A középkori szentek kultuszát, és különösképpen szeretett szentjének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek az életét akkor kezdte kutatni, amikor ez még egyáltalán nem volt természetes.
Végigjárta az egyetemi és tudományos ranglétra minden állomását. 1977-ben kandidátus lett, 1985 és 1995 között tíz éven át vezette az (akkori nevén) Középkori Egyetemes Történeti Tanszéket, 1995-ben megvédte akadémiai doktori disszertációját, habilitált és egyetemi tanári kinevezést kapott. Tanszékvezetői, doktori programvezetői, tudományszervezői szerepe inkább szolgálat volt számára, mint büszkeség forrása. Mindezeket azért vállalta, hogy a számára igazán fontos ügyet, a középkor tanítását és kutatását előmozdítsa. Akkor is ezt szolgálta, amikor megszervezte a Károli Gáspár Református Egyetemen a középkori történelem oktatását.
Egyetemi tevékenységét fémjelzik sokak által forgatott munkái, az egyetemi jegyzetek, majd a középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény, és számos fejezet az egyetemi tankönyvben. Tanulmányai hosszú időn keresztül rendszeresen megjelentek a tudományos folyóiratokban, tanulmánykötetekben, Festschriftekben és konferenciakiadványokban. Oktatóként kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy sok hallgatóban felébresztette és elevenen tartotta a középkori európai történelem iránti kíváncsiságot egy olyan korszakban is, amikor ennek a kornak a kutatása háttérbe szorult. A tanítás mindig meghatározó fontosságú volt számára, alázattal és mély kötelességtudattal végezte egyetemi munkáját. Nem vonta ki magát az ezzel járó akár apró-cseprő feladatok alól sem, hat évtizedes oktatói pályája során számtalan szakdolgozat és doktori disszertáció témavezetője volt, utolsó doktorandusza 2014-ben szerzett fokozatot.
Sz. Jónás Ilona búcsúztatása és temetése 2017. május 12-én 13 órakor lesz a Farkasréti temető Makovecz termében.
Forrás: ELTE BTK