Elhunyt Székely György

Székely György 1924-ben született Budapesten, egyetemi tanulmányait az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE) Jogi és Bölcsészkarán folytatta 1942 és 1946 között, 1946-ban kapott jogi doktori oklevelet. Tudományos pályáját a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében kezdte 1949-ben, de már 1948-tól tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, 1952-ben lett a történettudomány kandidátusa. 1953-tól egyetemi docens, 1956 és 1994 között egyetemi tanár. Évtizedeken át részt vett az egyetem és a kar vezetésében: a Történettudományi Kar dékánhelyettese 1953 és 1955 között; az egyetem rektorhelyettese három ciklusban is (1955–57, 1958–62, 1976–82). A Bölcsészettudományi Kar dékánja 1969 és 1975 között. Széles körű problémamegoldó képességére utalva Eörsi István, Egyetemünk egykori rektora Székely professzort „általános és különös rektorhelyettesnek” nevezte. 1994-től az ELTE BTK Középkori és Koraújkori Egyetemes Történeti Tanszékének professor emeritusa. A professzort 90. születésnapján ünnepi konferenciával köszöntötte az Egyetem.Székely György 1973-ban lett a történettudomány doktora; ugyanabban az évben a MTA levelező, 1985-től rendes tagja. 1982 és 1987 közt a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója, ahol 1985-ben nagy sikerű egyetemtörténeti kiállítást rendezett. Tagja volt számos nemzetközi tudományos bizottságnak, így a Nemzetközi Várostörténeti Bizottságnak, valamint a Nemzetközi Egyetemtörténeti Bizottságnak is. Kutatóként és oktatóként évtizedek óta a történész-szakma kiemelkedő hazai reprezentánsa. Kutatott, illetve oktatott a világ számos országában: Olaszországban, Csehországban, Svédországban, Kínában, az Egyesült Államokban, Dél-Amerika több országában stb. Oktatói és tudományos munkássága mellett kiemelendő tudományszervezői és elkötelezettsége és munkássága is. Tudományos tevékenységét többször is rangos díjjal ismerték el. Megkapta az Akadémiai Díjat, a Szent-Györgyi Albert-díjat és a Lengyel Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét is.
Széles ívű és analitikus gonddal végzett kutatásainak főbb területei a magyar és európai város- és egyetemtörténet, a 14–16. századi hazai és közép-európai társadalmi harcok, valamint az előreformációs mozgalmak története voltak. Kutatómunkája kiterjedt a magyar–bizánci és magyar–oszmán kapcsolatokra is. Az Egyetem 375. születésnapjára vele készített életút-beszélgetéssel emlékezünk rá:

Nagy Balázs egyetemi docens nekrológja a Bölcsészettudományi Kar honlapján olvasható.