Elhunyt Varga László matematikus
Varga László 1931-ben született Sárszentlőrincen, 1956-ban kapott oklevelet az ELTE-n alkalmazott matematikus szakon, 1967-ben megszerezte a matematikai tudomány kandidátusa, majd 1977-ben a matematikai tudomány doktora akadémiai fokozatot.
Az ELTE TTK Általános Számítástudományi Tanszék vezetőjeként kulcsszerepet játszott az informatikai tematikák kidolgozásában. Szakmai elkötelezettsége és vezetői kiválósága egyaránt nagy szerepet játszott abban, hogy a programozó matematikus szakból szerteágazó informatikai képzési rendszer fejlődött ki. Tevékenységének eredményeként a programozó matematikus szak mellett megindult a képzés a programtervező matematikusi, informatika tanári és számítástechnika tanári szakon.
Varga László az Informatikai Kar Programozáselmélet és Szoftvertechnológiai Tanszék vezetőjeként szakmai tapasztalatával jelentősen hozzájárult a programtervező informatikus alap- és mesterszakok tantervi anyagainak kidolgozásához.
Elévülhetetlen érdemei vannak a Bologna típusú képzési rendszer meghonosításában
az ELTE Informatikai Karán. Az ELTE Informatika Doktori Iskolájának megszervezése, beindítása nagyrészt az ő hatékony szakmai munkájának, szervezőkészségének köszönhető.
Oktatói tevékenysége során nagy gondot fordított a tehetséges hallgatók felkarolására, szakmai fejlődésük biztosítására. Szemináriumain nevelkedett fel a tanszék oktatói állományának jelentős része. Szakmai irányítása mellett számos egyetemi doktori, PhD- és kandidátusi értekezés született.
Egyike volt azon a szakembereknek, akik az ország első számítógépén, az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjának (KKCS) M-3 gépén kezdtek el programozni. Varga László
a hazai programozás elméleti iskola egyik nemzetközileg is elismert vezető képviselője volt.
Szűkebb kutatási területe az objektum-elvű programozás szempontjából kulcsfontosságú típusfogalom vizsgálata, a programok bonyolultsága és a párhuzamos programok helyessége volt. E témakörökben nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el, számos cikket publikált angol nyelven, az objektum-elvű programozásról írt könyvei, jegyzetei alapvetőek a felsőoktatásban. Pályája során számos rangos elismerésben részesült, többek között 2001-ben Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2009-ben Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést kapott. 2011-ben az ELTE díszdoktorává avatták (képünkön).
Volt tanítványának szavaival búcsúzunk tőle: „A tanszékre kerülve nem csak vezetője, hanem tanítója is lett az akkori fiatal oktatóknak. Tiszteltük a nagy szakmai tudásáért, szerettük az ezzel felérő emberségéért. Tudományos fejlődésben és a megélhetésben is nagy segítséget tudott nyújtani a meglevő szakmai és ipari kapcsolataival. Lenyűgöző szakmai tudás és hatalmas emberség száll vele sírba.”