Élményszerű tanulás az óvodától egyetemig

Hogyan kezdődött el az informatika iránt való érdeklődése?
Nehezen tudtam dönteni, hogy művészeti pályára menjek vagy informatikus legyek. Végül a praktikusság győzött a bizonytalanság felett, de pályafutásom során mindig a humán oldalról közelítettem meg az informatika területeit. Így főleg inkább annak a vizualitásban, illetve tanulásban betölthető szerepével foglalkoztam. Bár technikai és rendszerszintű kérdésekkel is bőven volt dolgom, tervezési, illetve gyakorlati szinten egyaránt (sokáig rendszergazda szerepkört is betöltöttem), itt is a felhasználó szemszögét próbáltam előnyben részesíteni.

Mit tekint pályája legfontosabb állomásainak?
Tanuló és felnőtt éveimből elég sokat külföldön töltöttem, így nem idegen számomra a különböző kultúrák megértése, befogadása és együttműködés kialakítása. A BSc-s programozó és MSc-s programtervező szakokat az ELTE-n végeztem, és ugyanitt a matematika tudományterületen doktoráltam informatikai témakörben „A számítógépek integrálása a kreatív tanulási folyamatban” címmel. Már hallgató koromtól kezdve részt vettem az egyetemi tanításban is és az ELTE Természettudományi Karán (később Informatikai Kar) lettem műszaki tanár, tanársegéd, egyetemi docens és vezetem a T@T labor kutató-fejlesztő munkáját, amely a Tanulást (digitálisan) elősegítő Technológiákkal foglalkozik. Több Logo programozási környezet hazai honosítása és tanulási környezetének (például Comenius Logo, Imagine, Scratch), a TeaM Kihívás komplex problémamegoldó versenysorozata és a Telaházak mentorhálózati modelljének kidolgozása is tőlünk származik, amelyek bekerültek a közoktatás vérkeringésébe is.

Kedvenc kutatási-fejlesztési területem a legkisebbeknek szóló szerzői rendszerek, amelyekhez kapcsolódóan Tarján-díjat is kaptam, és ezt a területet később kiterjesztettem a meseszerkesztés irányába. Emellett tanulástechnológiával, médiainformatikával és azok kutatási területeivel kapcsolatos órákat tartok az ELTE Informatikai Kar Média- és Oktatásinformatikai Tanszékén. Többfelé jártam a világban meghívott előadóként, egy-két helyen órákat is vállaltam, például a University of Vienna, Computer Science Didactics and Learning Research Centre kevert módszeres oktatómunkájában öt éve veszek részt, a Hamdan Bin Mohammed Smart Universityn pedig második éve tanítok távoktatásos formában. A több mint 150 közleményem között szerepel digitális eszköz és tananyag egyaránt, melyek közül külföldön is megjelent pár. Több hazai és külföldi projektben vettem részt (például Kaleidoscop NoE), illetve koordináltam is például a „Colab” Minerva projektet, melyek részletesen is megtalálhatóak digitális profilomban.
A legfrissebb alkotásokként az interaktív média, illetve múzeumtechnológia témakörében létrehozott interaktív posztereket emelném ki.

Mi a Massive Open Online Course célja, melyben egyedüli magyar eladóként vesz részt?
Általánosságban úgy írható le, mint egy egészen meredeken skálázható résztvevőszámmal futó, teljesen szabadon hozzáférhető, interneten keresztül elérhető forrásokat és különböző módszertanú rávezető tevékenységeket strukturáló gyűjtemény egy adott témakör elsajátításához, különböző szintű támogatással egy jól behatárolt időszak erejéig. Direkt nem tettem a „kurzus” szót a megfogalmazásba, hiszen például az általunk működtetett „ICT in Primary Education” MOOC-kurzusként is elvégezhető, fő célja mégis az, hogy az aktivitás ideje alatt tanulóközösséget teremtve utóéletet éljen és további lehetőséget adjon bárkinek a számára értékes források feldolgozására, terjesztésére, praxisában való felhasználására, illetve további kapcsolatok kialakítására. Az UNESCO mint az egyik kezdeményező a minél szélesebb körű elérhetőséget célozta meg a határidők szabta teljesítési kényszer helyett. Mivel azonban a University of London Institute of Education zászlaja alatt jelent meg a MOOC, így a határidőre való teljesítés kreditekkel és oklevéllel is jár, valamint további mesterfokú képzések elérhetőségét is megvalósíthatóvá teszi hasonló körülmények között.

Pontosan melyik projektben vesz részt?
A témában jártasként kerültem az UNESCO „ICT in Primary” (az IKT kisiskolában rejlő lehetőségei) projektjébe, amelynek már több kiadvány és most ez a MOOC lett a termése. A MOOC egyes fejezeteit más-más szakértő dolgozta ki. Én személy szerint a 3. témájáért voltam felelős, amely azt fejtette ki, hogy milyen pedagógiai változások érhetőek el IKT segítségével, de természetesen az egész folyamat lebonyolításában is részt vettem.

Milyen várakozásaik vannak a kurzussal kapcsolatban?
Minden várakozásunkat felülmúlták az eddigi számok: csaknem kilencezren regisztráltak, amelynek körülbelül a fele részt is vett, annak is a fele aktívan szerepelt és 200 résztvevő kreditért dolgozott. A legjobb mutatónk a résztvevő 172 különböző ország megjelenéséből látható, amelynek 44 százaléka fejlődő gazdaságból származik. Még az utolsó hetekben is körülbelül 200 új résztvevő regisztrált, így érdekes lesz majd a MOOC utóéletét is követni. Még most kezdjük csak a kiértékelését, amely hosszabb ideig is eltarthat, hiszen ekkora mennyiségű aktivitást nehéz feldolgozni. Mindenesetre hatalmas kihívást jelentett számunkra nemcsak ez a nagy mennyiség, hanem a szerteágazó különbözőség is.

Ön szerint mire kellene figyelnie a pedagógusoknak az informatikaoktatásban?
Az informatikaoktatásnak nem csupán „valaminek” a tanítására, hanem az informatikai eszközök alkotásra történő felhasználására kellene összpontosítania. Eléggé színes palettája van az informatikának ahhoz, hogy ezt egyetlen tárgyba gyömöszölhessük, de biztosan szükséges egyfajta informatikai problémamegoldó gondolkodás kialakítása már egészen kis kortól.

A nagyobbaknál ezt és a célirányos eszközhasználatot természetesen erősíteni kell, továbbá tudatosítani, a számítógépek azért működnek így, mert az alkalmazást így programozták, illetve mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hogyan készíthet saját programot és ehhez milyen eszközök léteznek. Ehhez rendelkezésre állnak igen egyszerű szerzői környezetek is, amelyekkel játékokat is lehet készíteni, tehát nem kell hozzá mélyebb programozói tudás.

Egyetemen természetesen az alapoktól kell kiépíteni a professzionális tudást, amely megtámogatja a gyakorlati programozást és lehetővé teszi a feladatban (és nem a környezetben) való gondolkodást. Egy informatikus számára elengedhetetlen, hogy lépést tudjon tartani ezzel a rohamosan fejlődő iparággal és együtt tudjon működni szakmabelivel és nem szakmabelivel egyaránt, hiszen bármilyen témakörben is fejleszt majd alkalmazást, a megrendelő területének szükségleteivel kell majd összhangba hoznia a programot. Saját óráimat több mint húsz éve a különböző e-Tanulás eszközeivel egészítem ki és próbálom vonzóvá tenni különböző érdeklődésű hallgatók számára, hogy valóban interdiszciplináris közösséget kovácsolhassak a tanulási folyamat során. Mindezt külső, akár ipari partnerekkel is kiegészítve kezdeményezem éles projektekben való részvétellel, hogy megtapasztalhassák az egymásrautaltságot és a felelősséget. Az „Interaktív média” integrált kurzuscsoportért idén Tempus STEM-díjat is kaptam.

Miért látja fontosnak a tanárok informatikai továbbképzését?
A hagyományos tanárközpontú tanítás helyett – a közösség kiaknázásán keresztül – a tanulót és tanulási lehetőségeit kellene a középpontba helyezni. Az információs és kommunikációtechnológiai eszközöknek hatalmas szerepük van a tanuló-központú oktatás kialakításában, amely pazar tárházat biztosít haladó pedagógiai módszerek alkalmazásához. A tanároknak is érzékelniük kell, hogy másképpen is lehet tanulni, mint ahogyan őket tanították, és ezt csak saját tapasztalatokon keresztül tudják értékelni.

Min dolgozik jelenleg?
Amellett, hogy fő célkitűzésem az élményszerű tanulás elősegítése az óvodától egyetemig, most talán a mobiltechnológiák tanulásban való hatékony alkalmazása a legaktuálisabb, amellyel kapcsolatosan éppen most záródott egy sikeres iskolai projekt. Illetve jelenleg az egyetemi e-Tanulás témakörében munkálkodom.