Elrettenthetők a gazdagok a közúti szabályszegésektől?
A mindennapjainkban számos alkalommal érezhetjük úgy a közúti közlekedésben, hogy a tehetősebb sofőrök nagy sebességet választva haladnak el mellettünk, vagy éppen nem adnak elsőbbséget, áthajtanak a piros lámpán. Ezzel az utóbbi időben a sajtó is intenzíven foglalkozik, ami önmagában rámutat arra, hogy lehet valami alapja ennek az intuíciónak.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Közgazdaságtan és Statisztika Tanszékén lefolytatásra került forgalomszámláló vizsgálat alapján a gazdagok tényleg többet szabálytalankodnak a közutakon, viszont a vizsgálatból kiderül, hogy a szegények is gyakrabban szegik meg a szabályokat az átlagos jövedelműeknél.
Felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi büntetések ebben az esetben megfelelően rettentik-e el a járművezetőket a szabályok megszegésétől. A közúti közlekedési szabálysértésekért kiszabott büntetések jelenleg függetlenek a járművezető vagyoni és személyi viszonyaitól, azonban könnyen megmutatható, hogy az elrettentést tekintve sokkal hatásosabbak azok a bírságolási rendszerek, amelyek az elkövető vagyonát, jövedelmét is figyelembe veszik.
Egy ilyen rendszer kialakításához megfelelő megoldás lehet a büntetőjogi pénzbüntetés-rendszer átemelése a közúti közlekedési szankciórendszerbe. A napi tételes büntetésnek nevezett koncepció alkalmazása során elsőként az elkövetett szabályszegés súlyára tekintettel meg kellene határozni, hogy hány napnyi összegnek megfelelő pénzbüntetéssel sújtsák az elkövetőt, majd az egyéni jövedelmi, vagyoni és személyi viszonyaira figyelemmel azt is meghatározzák, hogy egy napi tételnyi büntetés számára mennyit érhet, majd ezeket összeszorozzák.
A vizsgálataink rávilágítottak, hogy egy ilyen büntetési rendszer kialakítása során mindenképpen meg kellene határozni egy megfelelő minimális büntetést, hogy a szegényebbeket is megfelelően ösztönözzük a normakövetésre, illetve egy maximális büntetést, hogy a bírságok ne váljanak túlzóvá. A legfontosabb viszont – mintegy ennek a büntetési rendszernek az Achilles-sarka – az, hogy elegendő információt biztosítsunk a Rendőrségnek a járművezetők fizetőképességéről. Nehéz tájékozódni a szabályszegők vagyonáról, a jövedelmükről azonban egy megfelelő képet adhat a személyi jövedelemadó-nyilvántartás. A hazai jövedelmi viszonyok és a közgazdaságtani törvényszerűségek segítségével az is megállapítható, hogy érdemes lehetne az egynapi tétel összegét a jövedelemadó-nyilvántartásban feltüntetettekből kiszámítható napi jövedelem egyketted részében meghatározni.
Ugyan a közúti biztonságot nagyban előmozdíthatná a napi tételes rendszer alkalmazása a bírságolásban, érdemes arra is odafigyelni, hogy ez azt is eredményezheti, hogy megnövekszik a közúti ellenőrzések száma azokon a környékeken, ahol gazdagabb járművezetők élnek, vagy gyakrabban autóznak. Ugyanekkor elgondolkodtató, hogy ez nemkívánatos-e, hiszen segítheti a gazdagabbak tettenérését, viszont a véges rendőri kapacitások miatt könnyen elősegítheti a szegényebb szabályszegők rejtve maradását is, pedig a szegények is többször szabálytalankodnak…