Eltanulják-e a fiókák az utódgondozó nemi szerepeket szüleiktől?

2019.11.05.
Eltanulják-e a fiókák az utódgondozó nemi szerepeket szüleiktől?
A korai hatások a zebrapintyeknél felülírhatók a későbbi szociális tapasztalatok révén, állítják az ELTE Etológia Tanszék kutatói. A több éven és generáción átívelő, német és holland kutatókkal karöltve végzett vizsgálatról a Frontiers in Ecology and Evolution folyóirat tematikus különkiadásában számoltak be.

Melyek azok a tulajdonságok, amelyek az utódokban a környezettől függetlenül, mindenképp megjelennek, és melyek azok, amelyeket a környezet jelentősen befolyásol? A külsővel, fizikai jellemzőkkel kapcsolatban a kérdést viszonylag könnyebb vizsgálni, ennek megfelelően több információval rendelkezünk a gén-környezet kölcsönhatásairól. A különböző (különösen a társas) viselkedéseknél azonban nehezebb feladat választ adni. Az ELTE Etológia Tanszék kutatói német és holland társaikkal azt vizsgálták, vajon befolyásolja-e a szülőktől tapasztalt családmodell a következő generáció szülői viselkedését.

A zebrapintyre – a kistestű énekes madarak többségéhez hasonlóan – a kétszülős utódgondozás jellemző, azaz mind a hím, mind a tojó szülő kiveszi részét a fiókák felneveléséből. Bizonyos utódgondozó szerepek (mint például a fészekrakás vagy a tojások kotlása) kiegyenlítetlen: a két nem közül vagy kizárólag az egyikre jellemző, vagy mindkettőre, de különböző mértékben. A kutatócsoport egy korábbi vizsgálatából az is kiderült, hogy

a már kikelt fiókák etetését a két szülő közel egyenlő mértékben végzi.

„Kísérletünkben arra a kérdésre kerestük a választ, vajon mi történik akkor, ha a fiókák – a normális, kétszülős gondozás helyett – azt tapasztalják, hogy csak egyik szülőjük gondozza őket? Vajon odafigyelnek arra, hogy melyik szülőjüktől mennyi gondozásra számíthatnak, és felnövekedve maguk is követik a megtapasztalt családmodellt?” – mondta Pogány Ákos, az ELTE TTK Etológia Tanszékének adjunktusa, a kutatás vezetője.

A kísérletet a németországi Bielefeld Egyetemen kezdték meg a kutatók, ahol első lépésben szaporodó párokat alakítottak ki, középen elválasztható, dupla ketrecekben elkülönítve. A fiókák kikeléséig minden a megszokott módon történt, tehát a pár együtt volt a fészeképítés, tojásrakás és kotlás alatt.

„Röviddel a fiókák kikelését követően a családokat szétválasztottuk úgy, hogy a fiókák felét csak az anya, a másik felét pedig csak az apa etethette tovább egészen az önállóvá válásukig. A dupla ketreceket dróthálóval választottuk szét, így

a fióka mindkét szülőjének a közelében maradt, de csak az egyiküktől tapasztalhatta meg a gondozást”

– magyarázta Morvai Boglárka, a kísérletben résztvevő kutató.

Kirepülésüket követően nagyjából egy hétig a fiókák még a szüleiktől kéregetnek enni, és fokozatosan válnak önellátóvá. Ezt az időszakot használták ki a kutatók arra, hogy felmérjék: vajon volt-e az egyszülős gondozásnak rövid távon hatása? Minden fióka szabadon választhatott az apja és az anyja közül, A teszt megerősítette, hogy a fiókák az őket ténylegesen gondozó szüleik közelében töltenek több időt, és szinte kizárólag csak ettől a szülőjüktől kéregetnek táplálékot.

„Ez arra utal, hogy a kísérletünknek rövid távon volt hatása. Minket azonban leginkább az érdekelt, vajon eltanulták-e a fiókák a megtapasztalt utódgondozó nemi szerepeket szüleiktől? Ha igen, akkor felnőve például egy csak az apa által gondozott hím fiókától több gondozást várnánk, mint egy csak az anya által gondozott másik hím fiókától. Azaz, a kísérleti kezelésünknek a fióka nemétől függő hatására számíthatunk” – fogalmazott Pogány Ákos.

A kutatók tehát megvárták, amíg az egyszülősen nevelkedett második generáció madarai ivaréretté váltak, és átköltöztették a teljes populációt az ELTE TTK Állatházába, ahol a kísérlet következő fázisa zajlott. A madarakat párba állították, hagyták szaporodni, majd fészekkamerák segítségével megfigyelték a kotlás és a fiókaetetés során a szülőpár munkamegosztását. Minden madár egymás után két különböző párral szaporodhatott. Az eredmények azt mutatták, hogy a madarak első szaporodása során, a kotlás alatt nem minden esetben alakult ki a normális, fajra jellemző munkamegosztás.

A fiókák etetésére és a madarak második költésére azonban már minden madár a nemének megfelelő normális szülői viselkedést mutatta.

„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a fiókák figyelmet szentelnek szüleik utódgondozó viselkedésének és ez alakítja elvárásaikat tőlük. A megtapasztalt szülői szerepeknek a saját szülői viselkedésükre is hatása van, azonban ez csak átmeneti. Úgy tűnik, hogy a saját szaporodás során – azaz a szülőtárstól származó szociális tapasztalatok révén – ezek a korai hatások felülírhatók, így biztosítva a fajra jellemző szülői viselkedések helyreállását” – vonta le a kísérlet következtetéseit Pogány Ákos.

Címlapfotó: Pogány Ákos fészekkamera képe egy fiókáit etető hím zebrapintyről.