ELTE Alumni Családfák
Mennyiben befolyásolta egyetem választását az, hogy felmenői az ELTE-re jártak?
Bizonyos mértékig számított, hiszen édesapám az ELTE-n vezető pozícióban tanít is. Ám a döntésemben inkább az egyetem híre játszott szerepet, valamint az, hogy előzetesen úgy tájékozódtam, hogy az ELTE-n van a legszínvonalasabb politológus képzés Magyarországon.
Milyen egyetemi történeteket meséltek Önnek felmenői?
Édesapám három szakon kezdett, magyar, néprajz és szociológia. Mesélte, hogy régen sokkal többet olvastak a diákok, mint manapság. Abból kifolyólag pedig, hogy az előfelvételiseknek az egyetem megkezdése előtt sorkatonai szolgálatot kellett teljesíteni, az egyetemi életet jobban megbecsülték. Amit még kiemelnék, azok az ún."repülőegyetemek", ahol olyan témákban tartottak előadásokat bizonyos professzorok a saját lakásukon - például Tamás Gáspár Miklós - amelyeket az akkori rendszer nem tűrt meg az egyetem falain belül. Ilyen volt például a határon túli nemzeti kisebbségek helyzete, 1956, vagy éppen az akkori gazdasági helyzet, stb. Szóba került az Eötvös Klub is, amely a mai Centrál Kávéház helyén működött, és ahol aktív ifjúsági élet folyt. Pezsgő szellemi élet, élénk filozófiai viták bontakoznak ki azokból a történetekből, amelyet édesapám az egyetemi éveiről mesél.
Mi az ami legjobban megfogta ezekben a történetekben?
Főleg az, hogy ebben az időszakban - amikor még a fiatal lakosságnak csupán 10-12 százaléka járt a felsőoktatásba - sokkal közvetlenebb volt az oktatók, professzorok és a diákok közötti viszony. Mindennaposak voltak a beszélgetések, viták, a tanárok személyesen ajánlottak könyveket a diákoknak, élő kapcsolat volt közöttük. Manapság ezt már csak nagyon ritkán lehet tapasztalni, de szerencsére, Bibó szakkollégistaként én még megéltem hasonló élményeket.
Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?
Az ELTE Jogi karon, de a politológia szakon.
Kikre gondol büszkén az ELTE-n (vagy jogelődjein) végzett híres hallgatók közül?
Márai Sándor, Navracsics Tibor, Körösényi András, Bihari Mihály.
Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?
Szép volt. Fontos barátságokat kötöttem ott, kibontakozhattam, elmondhattam a véleményemet, megismerhettem a magyar társadalom és a politika működését, találkozhattam olyan emberekkel életemben először, akiknek esetleg más meggyőződése, értékrendje volt, de ennek ellenére jó kapcsolatot ápoltunk. Mivel én a Bibó István szakkollégium belsős tagja is voltam, ezért számomra különösen fontos volt az intézményhez való kötődés. A Bibóban élénk közösségi és szakmai élet és munka folyt, és ott személyesen is tudtunk beszélgetni, kötetlenebb formában, azokkal a tanárainkkal - Pokol Bélával, Gazsó Ferenccel, Bihari Mihállyal, Stumpf Istvánnal - akikkel egyébként csak az egyetemi tömegelőadásokon találkozhattunk. Mivel én egy külföldi ösztöndíj miatt évet halasztottam, majd a munkahelyem miatt még egyet, igencsak elhúzódtak az egyetemi éveim. Az egyetemi évek eleje még teljes mértékben a tanulásról szólt, a vége már inkább a munka melletti további önfejlesztésről. Meg kell említenem az emlékezetes, zánkai gólyatábort 2006-ból, amely megalapozta a későbbi közösségi életet. Ezt követően is számos, számomra jó és emlékezetes egyetemi bulit szervezett a HÖK. Olykor hiányoltam a campus jelleget, vagy a több közösségi programot év közben. Jó lett volna, ha a politológusok és a jogászok több fórumon is találkozhatnak vagy vitatkozhatnak, de a Bibó szakkollégiumnak köszönhetően ez az én - és néhány szaktársam - esetében megvalósulhatott. De összességében nagyon szép időszakként él bennem az egyetemi élet.
Miért szeretett az egyetemre járni?
Főleg azért, mert úgy éreztem, hogy kivételezett helyzetben vagyok, noha tudtam, hogy rajtam kívül még számos kortársam van hasonló helyzetben. Mégis az volt az érzésem, hogy mi olyan ismeretek birtokába jutunk nap-mint-nap, amelyet kevesen tudnak, bár többeknek kellene. Erős küldetéstudat jellemzett ebben az időben, meg akartam érteni a magyar társadalom és politika működését, diszfunkcionalitásait, előnyeit, szereplőit. És ez az elvárásom maximálisan teljesült. Élveztem azt a kritikus és szabad szellemi közeget, amely az egyetemet jellemezte. Azt hiszem, a világlátásomat a mai napig meghatározza az a gondolkodási mintázat, amelyet az egyetemen sajátítottam el.
Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!
Az alapszak elvégzését követően, a diplomaosztó után lelkesen érkeztem vissza a kollégiumba. Ott vettem észre, hogy a diplomám nincsen sehol. A nagy izgalmak közepette ott hagytam az egyetemen. Lélekszakadva rohantam vissza, de hál'Istennek megvolt. Az a nap nem telt unalmasan.
Ön szeretné-e, ha gyereke folytatva a hagyományt szintén az ELTE-re járna?
Örülnék neki ha oda járna, amennyiben itt talál az érdeklődésének és az elvárásainak megfelelő szakot.
Mit gondol a mai egyetemi oktatásról?
Az oktatás nagyon függ az oktató személyétől. Ha az oktató hiteles, friss információkat ad át, nemzetközileg is tájékozott, és tisztában van azzal, hogy a diákoknak gyakorlati, praktikus tudásra is szükségük van, akkor megvalósul az, amit modern felsőoktatásnak nevezünk. Ha azonban ez a szándék nincs meg, és az oktató csak mechanikusan, több évtizedes rutin - és több évtizedes könyvek - alapján tanít, akkor ugyan a gondolkodásmód elsajátítása szempontjából lesz hozzáadott értéke a tárgynak, de a minőség mégsem lesz biztosítva.
Rendszerprobléma a tömegoktatás, amelyre még nem születtek meg a megfelelő válaszok. Fontos lenne, hogy a magyar egyetemek élő kapcsolatban legyenek az egyes tudományágak nemzetközi főáramával, és ezt átadják a diákoknak, ez csak néhol valósul meg. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a mai egyetemi oktatás - ha valaki komolyan veszi, és nem csak letudni akarja - meg tudja adni azt a szellemi alapot, és azokat a készégeket, amelyek szükségesek a mindennapi életben - értelmiségiként.
Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?
Találják meg minél hamarabb azt a szűkebb témát, amellyel hajlandóak többet is foglalkozni, amely csak az övék. Ne akarjanak túl sokat markolni, mert úgy keveset fognak. És ez elkíséri őket egész életükben. Specializálódni kell, és megpróbálni minél több alternatív forrást elolasni. Beszélgessenek sokat a tanáraikkal, és a felsőbb évfolyamba járókkal. Találjanak egy szűkebb közösséget, mert később már nehezebb lesz igaz barátokat szerezni. És legyenek fiatalok, ne legyenek koravének, senkinek és semminek ne akarjanak túlságosan megfelelni. 
Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?
Jelenlegi élethelyzetemből fakadóan ennek nem látom esélyét, de sosem lehet kizárni.
Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?
Az a mentalitás és gondolkodásmód, amelyet az egyetemen sajátítottam el, sokat segített. És sok példa volt rá, hogy a tárgyi tudásomra is szükség volt, de a politológia esetében inkább az okozott előnyt, hogy a politika világába bekerülve, ott munkát végezve nem jöttem zavarba, ha egy véleménnyel, egy konfliktussal, egy erős ideológiai megnyilvánulással vagy egy híresebb személlyel találtam magam szembe, mert egyfajta elemző habitusú távolságtartással el tudtam helyezni az időben és a térben. Ez mindig is nagy előny volt, és az egyetem nélkül nem valósulhatott volna meg.
Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?
Valószínűleg történelemmel vagy szociológiával foglalkoznék.
ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
Mivel az egyetem alatt nagyon sokszor elmondták, hogy már a tanulmányok alatt minél több szakmai tapasztalatot érdemes szerezni, ezért ezt megfogadtam, és a lehető legtöbb helyre elmentem gyakornokoskodni. Még a mesterszak alatt kaptam egy rendkívül kedvező, határozatlan idejű álláslehetőséget az Országgyűlés Hivatalában, amelyet azonnal megpályáztam, és a háromfordulós, izzasztó felvételi eljárást követően fel is vettek. Ezen az első munkahelyemen öt és fél évet dolgoztam, és ezt követően is a szakmában maradtam, jelenleg egy minisztériuban dolgozom osztályvezetőként.
Az ELTE Alumni családfák előző interjúja itt olvasható.Az interjúsorozat hamarosan folytatódik, hogy megtudhassa, ki a következő kérjük figyelje az Alumni Híreket!
Amennyiben Ön is érintett és kedvet kapott generációs kérdőívünk kitöltéséhez, itt teheti meg.