Eltemették Zsadon Bélát

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Zsadon Béla nyugalmazott egyetemi tanár életének 81. évében, 2010. március 20-án elhunyt. Búcsúztatására hamvasztás után 2010. április 15-én a református egyház szertartása szerint került sor a Farkasréti temetőben.

Alább Zentai László rektorhelyettes temetési beszédével emlékezünk rá:

Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
Hölgyeim és Uraim!

Szomorú ez a mai nap. Szomorú, hiszen temetni jöttünk. Temetjük, gyászoljuk és végső búcsút veszünk Dr. Zsadon Bélától, az ELTE nyugalmazott professzorától, az ELTE TTK Kémiai Technológia Tanszék egyetemi tanárától, a kari és a Kémiai Tanszékcsoport korábbi tagjától, a szakma elkötelezettjétől, a NÉKOSZ emlékplakett kitüntetettjétől.

Zsadon Béla 1929-ben született Debrecenben. Kitüntetéssel érettségizett a Fazekas Mihály Gimnáziumban, majd 1947-ben iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karára. 1951-ben szerzett mérnöki oklevelet szerves kémiai technológia szakon Mester László professzor témavezetésével, és kezdett dolgozni a Honvéd Gábor Áron Tüzértechnikus Tiszti Iskolán és a Műszaki Egyetem Hadmérnöki Karán. 1957-ig robbanóanyagok és lőporok technológiájával foglalkozó előadásokat és gyakorlatokat tartott, megszervezte az oktatás feltételeit, jegyzeteket írt. 1956-tól az ELTE Kémiai Technológia Tanszékének munkatársa. 32 évesen, 1961-ben megvédi kandidátusi disszertációját a morfin mákgubóból történő kinyerésével kapcsolatban. Ezekben az években már főkollégium (Kémiai technológia) előadója, és bekapcsolódik a kémia tanárszakos hallgatók oktatásába is, az országban az elsők között szervezi meg e hallgatók részére a kémiai technológia gyakorlatot és a Szerves kémiai technológia című főkollégiumot.

Biológiailag aktív természetes alkaloidok kutatásával foglalkozik, 1960 és 1973 között szoros együttműködést alakít ki a Kőbányai Gyógyszerárugyár, a Rice University (USA) és a prágai Gyógyszerkutató Intézet munkatársaival. Eredményeit a Gyár hasznosítja a vinca-alkaloidok fejlesztésében. Munkásságával megteremtette az alkaloidkémia és növénykémia egyik jelentős hazai bázisát, generációk tanulhatták meg első kézből, mit is jelent biológiailag aktív anyagokat izolálni növényekből, szerkezetüket szintézissel módosítani az elméletben és a gyakorlatban. Tudományos közleményei mellett e témakörben 15 szabadalmat készít, és 1974-ben védi meg akadémiai doktori értekezését.

1973-tól foglalkozik a gyógyszeriparban alkalmazható természetes eredetű polimerekkel. Ebből bontakozik ki a ciklodextrin-polimerek hasznosíthatóságát bizonyító fontos kutatási irány. Újabb 15 szabadalom és nemzetközi együttműködés amerikai és lengyel kutatókkal jelzi az eredményes kutatót, az eredményes Tanszéki kutatócsoport tevékenységét. Zsadon Béla 48 évesen, 1977-től az ELTE professzora. Fáradhatatlan tanárként vezeti a hallgatók tudományos diákköri munkáját, segíti több mint 40 diplomamunka, egyetemi és PhD dolgozat – köztük MTA Ifjúsági-díjjal elismert disszertációk – megszületését.

Jelentős kutatási tevékenysége mellett kiemelkedő a tudományos szakmai közéletben betöltött szerepe. Titkára az MTA Természetes Polimerek munkabizottságnak, többek között tagja az MTA Alkaloidkémiai, az MTA Makromolekuláris Kémiai és az MTA Makromolekuláris Kémiai Munkabizottságainak. Több mint 15 évig tagja volt az MTA Tudományos Minősítő bizottság Kémia II. Szakbizottságának. Zsadon Béla professzor 1987-ig a TTK kari tanács, majd 1988-tól nyugdíjba vonulásáig a Kémiai Tanszékcsoport választott tagja. A Tantervi bizottság elnökeként óriási energiákat fordított a vegyész és kémiatanár tantervek megújítására. Ezen kívül a Doktori Tanács aktív tagja, a kari Tankönyv- és Jegyzetbizottság meghatározó tagja.

Kiváló oktató és oktatás-szervező munkájáért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és 1982-ben a Kiváló Munkáért kitüntetést vehette át. Zsadon Béla munkássága révén a szakma szeretetét, a korrekt tanári magatartást, az igényes oktatói és az eredményes kutatói attitűdöt hallgatók sokasága tapasztalhatta meg.

Kedves Professzor Úr!

Köszönöm Professzor Úr, hogy az ELTE elkötelezett oktatója voltál. Engedd meg, hogy az egyetem Szenátusa, a magam és az egyetem összes polgára nevében megköszönjem, hogy közel 50 évig szolgáltad az oktatás, a kutatás ügyét – gyakorlatvezető tanárként, témavezetőként, a kari doktori tanács és a kémiai tanszékcsoporti tanács aktív tagjaként. Köszönöm, hogy mindezt a hallgatók, a Kar, az Egyetem és a magyar tudományosság javára, mindannyiunk érdekében tetted.

Büszke lehet az Eötvös Loránd Tudományegyetem, hogy olyan polgárai vannak, amilyen Zsadon professzor úr Te voltál, akik ilyen odaadással tanítottak, akik ilyen szisztematikusan és eredményesen kutattak, és akik ilyen tapintattal segítettek másoknak ott és amikor kellett. Egy IV. éves matematika-kémia szakos hallgatód szavaival búcsúzom Tőled. Az 1994/95-ös tanévben a következőket jegyezte le főkollégiumi előadásod értékelése után: „A tanár úr nagyon emberséges és megértő volt a hallgatókkal, mivel meghallgatta problémáikat, és emberségesen reagált... Az előadásokon nagyon jól lehetett jegyzetelni, és nagyon szépen magyarázott a tanár úr."

Hiányod velünk marad.

Nyugodj békében!