„Eltérő érdekeket egységesen képviselni”

Miért és mikor döntött úgy, hogy hallgatói érdekképviselettel szeretne foglalkozni?
Ez ide s tova öt évvel ezelőtt kezdődött. Az ELTE-re kerülésem előtt érettségi után egy évig OKJ-s képzésre jártam, majd fél évet a Corvinus hallgatója voltam, ott ismerkedtem meg a különböző hallgatói szervezetekkel. A Corvinuson a mai napig külön válik az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat, ami a hivatalos és klasszikus hallgatói érdekképviselet, és egy másik, önszerveződő csoport, ami olyan orientációs rendezvényekért felelős, mint a gólyatáborok vagy gólyabálok. Már ott is szívesen csatlakoztam volna, de nagyon zavart az, hogy ez a két terület ilyen élesen elválik egymástól. Végül felvettek az ELTE-re, és a BTK-s gólyatábort követően az akkori őrsvezetőm bíztatott arra, hogy csatlakozzak a BTK HÖK utánpótlásképzéséhez. Elvégeztem ezeket a tréningeket, ami persze önmagában még nem jogosított semmire, de ott árnyaltabb képet kaphattam arról, mi is a hallgatói önkormányzat, és hogyan működik. Mindig is szerettem részt venni a közösségi dolgokban, benne lenni az események forgatagában, már gimnáziumban is sok helyen segítettem. Így elindultam a BTK-s választásokon, akkor még különösebb tervek nélkül is, csupán csak azért, hogy részt vehessek ezekben az egyetemen is.

Szerettem volna olyan helyen lenni, ahol megtalálom a saját motivációmat.

A BTK hallgatói önkormányzatának elnöke is volt: hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
A karon egy nagyon izgalmas időszakban csatlakoztam a hallgató szervezethez: 2012 márciusában kezdtem el a HÖK-ben dolgozni, és novemberben már elnökségi tag voltam mint a kommunikációs bizottság elnöke. Az akkori elnök – Garbai Ádám – jelezte, hogy hosszú távon is számítanának rám egyéb feladatkörökben is. Országszerte 2012/2013 telén kezdődtek a nagyobb hallgatói tüntetések, az egyetemfoglalás, és akkor pattant ki a lista botrány is. Az elnökséget és az elnököt nagyon meghurcolták akkor, annak ellenére, hogy ő maga is rajta volt azon a bizonyos listán. Amint ez a botrány lecsillapodott és újra működhetett a HÖK – hiszen rektor úr több hónapra felfüggesztette a BTK-s hallgatói érdekképviselet működését –, azon keztünk el gondolkozni, hogyan állítsuk vissza a kari HÖK renoméját. Aki kicsit is mögé látott az eseményeknek, tudta, hogy a dolgok nem pontosan úgy történtek, ahogy arról a szélesebb közvélemény tudott, viszont a nagy presztízsveszteséget nehéz volt ellensúlyozni.

Az egyetemfoglalásban igen aktív Hallgatói Hálózat is egyre nagyobb teret követelt magának, azonban amikor a választásokra került sor, már korántsem voltak olyan hangosak és lelkesek. Habár sok olyan kritikát megfogalmaztak, aminek lehetett alapja, a botrányok lecsillapodásával a képviselőik és szószólóik egyszerűen eltűntek, annak ellenére, hogy mi nyitottak voltunk a párbeszédre és az együttműködésre. Néhányan maradtak csak, ők azonban végig konstruktív ellenzékként voltak jelen a BTK HÖK-ben. Ezt én végig úgy éltem meg, hogy amíg építő jellegű a kritika, amit megfogalmaznak, az motiváló és segíti a munkánkat.

A másik, amit megemlítenék, az osztatlan tanárképzés elindulása, amely talán a másfél éves elnökségem legnagyobb kihívása volt, hiszen egy hallgató adott esetben akár három karhoz is tartozhat, így az ő integrálásuk a kari érdekképviseletekbe különösen nehéz volt. Ezt a problémát többé-kevésbé sikerült megoldanunk, de ahogy figyeltem az elmúlt időszakban a BTK és a többi érintett kari HÖK működését, jelenleg is zajlik a rendszer finomhangolása. A két képzés párhuzamos együttléte kapcsán felmerült az a probléma is, hogy más óratípust igényel a diszciplináris hallgató és mást egy tanárszakos, sok esetben azonos volt az elvárás mindkét csoport felé, így a kurzusok kérdését minden tanszéki értekezleten és intézeti tanácson napirenden kellett tartani.

Milyen új kihívásokat hozott az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat vezetése?
Ami mindig is izgalmas kihívás volt, már BTK-s elnökként is, hogy az érdekeket szintetizáljuk. Az ELTE-n – azt hiszem egyedülállóan a magyar felsőoktatásban –

nagyon erős a kari identitás. Talán nem is mindig tudunk egy ELTE-ben gondolkodni, hiszen én magam is ugyan „kifelé” ELTE-s vagyok, de „befelé” BTK-s.

Ennek nemcsak az az oka, hogy összegyetemi szinten eltérő diszciplínákról beszélünk, az ELTE-nek egy nagy közös campusa sincs, speciális helyzet, hogy a karok térben is messze vannak egymástól. Így a kezdetektől az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogyan tudjuk majd megoldani azt, hogy ezeket az eltérő érdekeket egységesen tudjuk képviselni. Ez már a korábbi ELTE HÖK elnöknek, Kiss Edinának is nagy kihívást jelentett, és én magam is beleláttam ebbe, amikor a kabinetjében dolgoztam mint kommunikációs alelnök. A saját elnökválasztásomat megelőző beszélgetésekkor is minden HÖK-nél nekünk szegezték a kérdést a részönkormányzatoknál, hogy az ELTE a karok egyeteme vagy az egyetemnek vannak karai, melyik a fontosabb: az erős és egységes hallgatói önkormányzat vagy a kari autonómia. Én magam sem lettem volna hiteles, ha nem támogatom az utóbbit, hiszen kari elnökként én is jó pár kérdésben a BTK érdekeit állítottam előtérbe az összegyetemi érdekek ellenében. De később magam is beláttam, hogy

bizonyos kérdésekben félre kell tudni tenni a részönkormányzati érdekeket és a kari autonómiát, hiszen másként nem tudunk előre lépni.

De nem merném azt állítani, hogy az egy éves elnökségem alatt ezt a problémát meg tudtam oldani vagy jól tudtam kezelni.

A másik izgalmas pont a szombathelyi képzések integrálása volt, hiszen az elnöki pályázat leadását követően két héttel vált biztossá az, hogy a Savaria Egyetemi Központ az ELTE része lesz. Így az egész programot újra fel kellett építeni: korábban arra számítottunk, hogy nem lesznek grandiózus történések a ciklusunk alatt, de ez az integráció nagyon sok energiát felemésztett.

A legnagyobb eredménynek az OHV-riportok nyilvánossá tételét tartom, melynek előterjesztését a Szenátus múlt hétfőn támogatta.

Így ezzel egy majd 15 éves törekvés valósulhat meg, ami nemcsak a hallgatók, de az oktatók számára is fontos, hiszen rengeteget segít az oktatás minőségbiztosításában. Ennek nagyon örülök, még úgy is, hogy szinte az utolsó pillanatban került erre sor.

A pozitívumok mellett milyen negatívumokat említene az elnöki ciklusa idejéről?
Ami nehézség volt, és nem úgy sikerült, mint ahogy én elképzeltem, az az egyetemvezetéssel való kommunikáció. Ebben valószínűleg én is hibás vagyok. Rektor úrnak már sokadik HÖK elnöke voltam, nála a normaképződés időszaka az első kettő után lezárult, így annak ellenére, hogy nyitott volt a problémákra és mindig tudtunk egyeztetni, nehezen sikerült egyről a kettőre lépni.

A kancellári oldallal először nagyon jól indult a kapcsolat, idővel azonban az ellenkezőjére fordult, hiszen sok olyan döntésben hagyták figyelmen kívül a Hallgatói Önkormányzatot, ami szervesen érintette az érdekképviseletet. Félreértés ne essék, itt nem hiúsági kérdésekről beszélek, nem a saját hatalmunkat akartuk ezzel fitogtatni, de nehéz hallgatói rendezvények sorsáról dönteni úgy, hogy azok, akik ténylegesen szervezik ezeket, kimaradnak a döntési folyamatból. Jó példa erre egy februári szenátusi ülés, ahol ott helyben szembesültünk azzal egy előterjesztésben, hogy szabályzati szinten mi számít hallgatói rendezvénynek és mi nem. Ebben a kérdésben mindenképpen fontos lett volna egyeztetni a hallgatói érdekképviselettel is. Úgy gondolom, ez is egy olyan üzenet értékű megnyilvánulás volt, ami nem feltétlenül erősítette a jó viszonyt. A napirendről szerencsére lekerült, és utólag egyeztettünk a kérdésről.

Egy másik ilyen problematikus kérdés a Szolgáltató Kft. megalapítása volt, az ezzel kapcsolatos egyeztetésekből is kimaradt a HÖK, holott több fórumon, többek között elnökségi üléseken is azt az ígéretet kaptuk, hogy részt vehetünk benne. Ez az ügy nemcsak az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatot érinti, hanem minden olyan szervezetet, ami szolgáltatást végez. A korábbi Szolgáltató Kft. körüli problémák miatt ez egy fontos és szenzitív kérdés, amellyel kapcsolatban – amennyire lehetséges – nyílt lapokkal kellene játszani. Nem a működési alapdokumentumok megírásánál szerettünk volna jelen lenni, hanem részt akartunk venni – a többi érintett szereplővel együtt – a közös gondolkodásban. Emellett persze maximálisan megértem azt is, hogy nem lehet mindig úgy dinamikusan előre haladni, ha minden kérdésben az intézetekig és a karokig el kell menni egy-egy döntés meghozatalában.

Milyen helyet foglal el a Hallgatói Önkormányzat az egyetemi vezetés hierarchiájában?
Fontos megjegyezni, hogy a Hallgatói Önkormányzat pozíciója minden esetben a vezetője habitusától is függ. Én nem a „hangoskodó-asztalcsapkodó” típusú vezető vagyok, alapvetően a diplomatikus vonalat részesítem előnyben, de lehet, hogy néhány esetben nem ez a hozzáállás lett volna a célravezető. Ha az első néhány alkalommal határozottabban beleállok egy-egy vitába, esetleg keményebben fogalmazok, akkor lehet, hogy nem történtek volna nélkülünk bizonyos dolgok.

Emberként mit visz magával ezekből az évekből? Van olyan, amit másként csinálna?
Semmi nem csinálnék másként, valamiért mindig is úgy álltam hozzá az eseményekhez, hogy ezeknek így kellett megtörténniük. Azt gondolom, hogy az adott helyzetekben, a rendelkezésre álló információk alapján mindig a legjobb döntéseket igyekeztem meghozni. Soha nem feküdtem le úgy este, hogy lelkiismeret-furdalásom lett volna, de persze visszatekintve tudom azt is, hogy mit lehetett volna adott esetben másképp kezelni vagy másként nyilatkozni róla.

Azt, hogy mit tanultam belőle, legfőképp az emberekről, nehéz pár gondolatban összefoglalni, annyi benyomás ért ebben az időszakban. Persze az is rendkívül hasznos, hogy belelátok egy felsőoktatási intézmény működésébe, felépítésébe, látom azt, hogyan készítik elő és hozzák meg a döntéseket. Ugyanakkor azt is látom, hogy még egy olyan közegben sem, mint a felsőoktatás, ahol mindig a tudománynak kellene előtérben lennie, sem feltétlenül azt előtérbe helyezve születnek meg döntések.

Legtöbbet a saját határaimról tanultam, arról, hogy én milyen típusú vezető vagyok vagy lehetek.

Arról, hogyan érdemes egy közösséget képviselni, egy testületet vezetni, melyek azok a hasznos stratégiák, life skillek, amelyek segítségével jól vagy rosszul lehet kezelni egyes konfliktusokat, ami a hallgatói érdekképviselet esetében mindennapos jelenség. Ezek után úgy tudok majd kilépni a munkaerőpiacra, úgy tudom magam megméretni, hogy tisztában vagyok vele, mit jelent a felelősségvállalás, a döntéshozatal, a stressz és a nyomáskényszer. Amikor 30 ezer hallgató nevében kell megnyilatkozni, az nem egy egyszerű helyzet.

Mit üzenne vagy tanácsolna az utódjának?
A saját tapasztalataimból kiindulva azt, hogy legyen határozott, viszont alázatos is.

Egy hallgatói képviselő és vezető csak akkor tud hiteles lenni, ha alázatos és tisztelettudó azokkal szemben, akiket képvisel.

Valóban a hallgatókat képviselje, és ne a saját érdekeit, mindig hallgassa meg őket, és hallja is meg a releváns problémákat. Ne az ideái alapján, hanem a rendelkezésre álló információk alapján, a realitások talaján maradva hozzon meg döntéseket. Ezt nem is csak feltétlenül az utódomnak, hanem mindenkinek üzenem, aki hallgatói képviselettel foglalkozik vagy foglalkozni szeretne.

Fotó: Vörös Tamás Endre / ELTE Online