Eltérő esélyek a középiskolai felvételin

Az Országos Kompetenciamérés adataiból is látszik, hogy akár a nyolcadikos, akár a tizedikes korosztály adatait nézzük, az úgynevezett „kisgimnáziumok” messze felülmúlják eredményeikben még a hagyományos gimnáziumokat is, az egyéb középiskolákról nem is beszélve. Ezek az iskolák megnyugtató ugródeszkát jelentenek a családok számára az egyetemi felvételihez vezető úton, és valószínűleg ez adja népszerűségüket is a középosztálybeli családok számára. A jobb eredmények mögött az úgynevezett "hozzáadott pedagógiai érték" hatása ugyan kimutatható, ennél sokkal jellemzőbb azonban a családi háttér kérdése, ezekben az iskolai osztályokban tömörülnek ugyanis a legmagasabb iskolai végzettségű szülők gyermekei.

A bekerülés csak a hiperszelektív központi írásbelik sikeres teljesítésével lehetséges,

és ehhez nem vezet sima út az általános iskolából. Sőt, sok általános iskolából egyáltalán nem: az Oktatási Hivatal által készített Középiskolai Felvételi Adatbázis és az Országos Kompetenciamérés összevetéséből kiderül, hogy a magyar általános iskoláknak több, mint az egyharmadából sokszor senki nem jelentkezik sem nyolc-, sem hatosztályos gimnáziumba.

Berényi Eszter elmondta, hogy a 650 fős, nyolc-, és hatosztályos gimnáziumi felvételire készülők szüleivel felvett kérdőív tanulságai szerint a jelentkezők háromnegyede saját településén keres ilyen gimnáziumot, a mintába bekerülők közül csak a kisebb városokban, és főleg a falvakban élők azok, akik (kényszerűségből) vállalják a majdani ingázást. Szinte minden felvételiző szüleinek legalább az egyike, de sokszor mindketten diplomások, legyen szó városi, kisvárosi vagy falusi családokról.

Az felmérés során készített interjúkból és kérdőíves vizsgálatokból az derül ki, hogy felkészülés nélkül szinte lehetetlen bekerülni ezekbe az iskolákba.

A felvételizni szándékozók döntő többsége a január végi írásbelik előtt az iskolaév kezdetétől készül tevőlegesen, de vannak, akik már a megelőző év tavaszán felvételi előkészítő tanfolyamra járatják a gyereküket. A 659 fő megkérdezésén alapuló kérdőíves kutatásból az derült ki, hogy pusztán a felvételit tervezők 6 százaléka nem készül sehogy sem a felvételire. Körülbelül 30 százalékuk szülői vagy rokoni segítséggel, illetve önállóan tanul rendszeresen a nagy megmérettetésre. A kérdezettek 65 százaléka nemcsak időt, hanem pénzt is áldoz, hiszen tanfolyamra, vagy magántanárhoz járatja felvételizni szándékozó gyerekét. Sőt, a felvételire készülők közül minden nyolcadik (13 százalék) mind magántanárhoz, mind tanfolyamra is járatja gyermekét.

Azok, akik költenek, elég mélyen a zsebükbe nyúlnak: átlagosan 5300 forintot fizetnek ezekre a magántanárokra vagy tanfolyamokra - hetente. Azaz, 20–25 ezer forintot költenek a havi büdzséből erre a célra.

Miközben a nyolcosztályos gimnáziumokat megcélzó negyedikeseknél még csak a gyerekek kevesebb, mint a felénél költöttek a családok fizetős tanfolyamra, addig a hatosztályos képzésre pályázó hatodikosok már majdnem 70 százaléka vesz részt ilyen felkészítőn.

Egy negyedikes gyerek összesen két és háromnegyed órát tölt átlagosan felkészüléssel egy héten, a hatodikosok pedig átlagosan körülbelül 3 óra negyven percet töltenek készüléssel hetente, ami öt iskolai tanórának felel meg.

A szülők mindössze 8 százaléka nem foglalkozik a felkészüléssel a megkérdezettek közül. Átlagosan 1 óra 40 perce megy el a szülőnek hetente a felkészülés támogatásával, ami a legtöbb családban jellemzően a megírt próbatesztek javítását, ellenőrzését jelenti. Az interjúalanyok szerint nagyon megterhelő a felkészülés, a család élete néhány hónapra sokszor átrendeződik, és előfordul, hogy közös családi programok rovására megy a tanulás.

Az általános iskolák ugyanakkor nem nagyon foglalkoznak intézményi keretek között a felvételivel, nem érzik ezt feladatuknak. A felvételizni szándékozó szülők szerint a legritkábban fordul csak elő, hogy az iskola megpróbál valakit rábeszélni a felvételizésre; annál gyakoribb viszont, hogy megpróbálnak róla valakit lebeszélni.

Azoknak sikerül legnagyobb eséllyel bejutni a vágyott gimnáziumba, akik nagyobb településen élnek, előnyös a családi hátterük, a szülők mind pénzben, mind időben tudnak áldozni, de magában a tanításban is tudják segíteni őket. Sok szülő is, és sok pedagógus is érzi azért, hogy sérül a társadalmi igazságosság a bekerülésért vívott ádáz harc során. Egy amúgy tehetséges, de nehéz sorsú gyerek nem számíthat sem arra, hogy felkarolja őt az általános iskolai pedagógus, és bíztatja a felvételire, és arra sem, hogy valamilyen ösztöndíjprogram segítségével részt vehetne a felvételire felkészítő tanfolyamok valamelyikén.

Forrás: Mfor.hu
Borítókép: Freepik