"Erős és összetartó közösség vagyunk"

Hogyan értékelik a jubileumi évet és mi a legnagyobb élményük ennek kapcsán?
Zsolnai Anikó: A PPK az ELTE egyik legdinamikusabban fejlődő karává vált az elmúlt két évtized alatt, van mire büszkének lennünk a kerek évforduló kapcsán. A jubileumi évben számos érdekes intézetigazgatói beszélgetéssel, 20 éve itt dolgozó kollégáink visszaemlékezéseivel, volt dékánjainkkal készített interjúkkal, alumni történetekkel idéztük fel az izgalmas eseményeket. Kreatív pályázatunkra is sokféle műfajban érkeztek alkotások PPK életérzés témában. Az évfordulós ünneplés csúcseseménye egy kétnapos rendezvény volt, amelyre kollégákat és hallgatókat egyaránt vártunk. Ehhez kapcsolódik az egyik legmeghatározóbb élményem is: a születésnapi torta felvágása olyan kedves és egyben megható mozzanat volt, amelyre mindig szívesen fogok visszaemlékezni. 

Zsolnai Anikó dékán és az ünnepi torta

Fejes Zsófia: Az októberi ünnepség szervezése már tavasszal megkezdődött. Nagyon szívesen vettük ki a részünket a folyamatból, és kiemelkedően jól ment az együttműködés a kari szervezőkkel; azt gondolom, hogy sikerült most is megteremteni azt a jó hangulatot és barátságos közeget, ami egyébként is jellemzi a kart. Sok kedves élményt vittem ezekről a napokról magammal. Először is, a nyitóünnepségen minden 20 éve a karon dolgozó munkatárs és oktató, illetve professor emeritus elismerő oklevelet kapott a karért végzett munkájáért; ez nagyon kedves gesztus volt. Megható volt azt is látni, milyen sokan eljöttek az eseményre, és milyen sokan vannak azok, akik már a kar alakulásától építették ezt a közösséget. Másik kedves élményem igazából az ünnepség egész második napja. A legkülönfélébb intézeti és hallgatói programok, a nosztalgikus fotók és a pályázatokra beérkező művek mind-mind külön szeletét mutatták meg ennek a sokszínű közösségnek. Különösen jó volt látni, hogy oktatókat és hallgatókat egyaránt megmozgatott az ünnepség, a közös kvízest és az unikális zárókoncert pedig már csak hab volt a tortán.

Mi az, ami Önök szerint 2023-ban a leginkább jellemzi a kart? Mi az, amit a legjobban szeretnek a PPK-ban?
Zs.A.: Biztos alapok, stabil működés és az ezek talaján zajló aktív, folyamatos növekedés. Mindannyiunk tudásából és tapasztalatából áll össze mindaz, ami a PPK. A kar összetartó ereje és dinamizmusa a benne ténykedő, minden egyes nap érte munkálkodó emberek sokaságában rejlik. Véleményem szerint az együttműködés a PPK sikerének a titka, ez az, ami legjobban jellemez minket. Nagyon szeretem a kar sokszínűségét, ami a számos szak és képzési terület különbözőségéből, valamint a nálunk tanuló, 89 országból érkező nemzetközi és a magyar hallgatók által képviselt kulturális kavalkádból fakad, és évről évre folyamatosan formálódik. Emellett a kar összetartóerejét, amely mindig megmutatkozik, legyen az a legnehezebb szituáció vagy kihívás is. Végül a PPK-identitást, hiszen mi nemcsak egy kar, hanem egy erős és egymást támogató közösség is vagyunk, amelyhez jó tartozni, ahol jó tanulni és dolgozni. 

F.Zs.: Egyértelműen a befogadó közeget és a sokszínűséget. Hallgatói oldalról is nap mint nap tapasztalható, hogy a különböző tudományterületeken tanuló hallgatók mennyire egyedi perspektívákat tudnak megjeleníteni a közös projektek, de akár egy hétköznapi beszélgetés során is. A nézőpontok változatossága adja azt a heterogenitást a működésünkben, amivel folyamatosan fejlődhet ez a közösség. De a PPK-s hallgatói élet nem csak a hallgatók önszerveződésétől, közös identitásától és munkájától lesz minőségi. Az oktatókkal és a munkatársakkal való mindennapos interakciók, azok jellegzetes stílusa, hangulata is befolyásolja a hallgatóság attitűdjét. Mi pedig, azt gondolom, mondhatom, hogy nagyon büszkék vagyunk erre a közösségre és működésmódra, amelyet a 20 évvel ezelőtt idejáró hallgatók kezdtek el kialakítani, és amely most általunk is folyamatosan fejlődik és alakul.

Fejes Zsófia kari HÖK-elnök

Mit üzennek a PPK leendő hallgatóinak?
Zs.A.: Mindig legyenek kreatívak és problémaérzékenyek a tanulmányaik és a majdani munkájuk során. Merjenek kérdezni, mert ez az egyik kulcseleme a tanulásnak. És ami szerintem a legfontosabb: legyenek nyitottak a világra és egymásra, ahogy ezt József Attila Nem én kiáltok című versében gyönyörűen megfogalmazza: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”. Ezek azok az értékek, amelyek az én felfogásomban meghatározók egész életünkben.
F.Zs.: Legyenek nyitottak mind tanulmányi és tudományos fronton, mind pedig a közösségi életben való részvételre. Mindenki eldöntheti, mennyit és milyen területről vesz ki az egyetem adta lehetőségekből, de az biztos, hogy minden tevékenység tanulási folyamat a maga formájában. Engedjék, hogy sok különböző inger érje őket, de emiatt ne táblázzák be minden napjukat, hiszen a spontán élmények és eszmecserék a hallgatótársakkal, oktatókkal és munkatársakkal adják azokat a szépségeket az egyetemi évek alatt, amelyek által megélhető a PPK-s életérzés.

A vezetői feladatok mellett hogyan jut idejük oktatásra, illetve tanulásra?
Zs.A.: Azt szoktam felelni erre a kérdésre, hogy a dékánok korán kelnek és későn fekszenek. A dékáni munka nehéz és sokrétű, mellette most sokkal kevesebb idő jut az oktatásra és a kutatásra. De ahhoz ragaszkodom, hogy minden félévben legyenek nappalis vagy doktoris óráim. Hétvégeken jut idő arra, hogy átnézzem a PhD-hallgatóim munkáit és beszélgessek velük, de ezt nagy örömmel teszem, mert legalább az ő kutatói fejlődésüket segítem ezzel.
F.Zs.: Bevallom, én is sokszor felteszem magamnak ezt a kérdést. Azonban fontos kiemelni, hogy nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen az egész Hallgatói Önkormányzat, az elnökség, illetve az önszerveződő köreink, például az Animátori kör és a Delegált kör is lelkesen és lelkiismeretesen dolgozik a hallgatói közösségért, számíthatunk egymás támogatására. Egy ilyen közegben a sok elfoglaltság mellett is nagyon jó és hálás feladat tisztségviselőnek lenni, megtisztelő, hogy ezért a közösségért dolgozhatom. Nem is olyan egyszerű megtalálni az egyensúlyt a két szerepkörben, de ebben idővel egyre ügyesebb lesz az ember.