Értelem kontra érzelem
A tanácskozáson Illyés Sándort nemcsak fényképével és egy szál meggyújtott gyertyával idézték meg, hanem a professzorra jellemző ráérős diskurzusokra is időt hagytak. A konferenciát megnyitásaként Bányai Éva, az Affektív Pszichológia Tanszék professor emeritusa, a hipnóziskutatás úttörője, Varga Katalin, az Affektív Pszichológiai Tanszék vezetője, Simor Péter, a PPK főként alvás- és álomkutatással foglalkozó egyetemi adjunktusa, és a BME Kognitív Tudományi Tanszékének vezetője, a memória-, emlékezet- és tanuláskutató Racsmány Mihály beszélgettek.
Mindenekelőtt felvetették, vajon miért nincs affektív mesterképzés a hazai egyetemeken. „Hazánkban mintha az affektív tényezők háttérbe szorulnának, például a pszichológia szakkal rendelkező egyetemeken mindenhol van kognitív pszichológia mesterképzés, ám affektív MA-képzés sehol nincs. Ez pedig azért baj, mert
a cimkézésnek fontos szerepe van: felerősít bizonyos folyamatokat, ha megnevezzük őket. Vagyis, azzal, hogy nincs affektív MA-képzés, kisebb jelentőségűnek tűntetjük fel ezt a területet, miközben a kettő egyenrangú
– hangsúlyozta Bányai Éva. A professor emeritus ennek érzékeltetésére azt is elmondta, hogy az onkológiai osztályokon végzett kutatásaikban 30 százalékkal nagyobb poszttraumás növekedést mutattak ki azoknál a pácienseknél akik a kemo- és sugárterápia mellett lelki támogatást is kaptak.
Simor Péter nem hisz abban, hogy élesen elkülöníthetők az affektív és kognitív folyamatok. Példaként említette Sherlock Holmes vagy Doktor House hideg és racionális figuráját, akiknél bizonyos helyzetekben mégis megfigyelhetők érzelmi reakciók. Kognitív és affektív folyamatok elválaszthatatlanságára egy személyes családi történetet is elmesélt 1944 októberéből, amikor a nagymamája és csecsemő édesanyja is azok között volt, akiket nyilas katonák a Dunához vezettek, hogy a folyóba lőjék őket. A fiatal katona már éppen célba vette, amikor az asszony odalépett az alig 15 éves katonához, és kezébe adta a csecsemőt. A fiú annyira megrémült a váratlan fordulattól, hogy visszaadta a gyermeket az édesanyjának, és elengedte őket. Így menekült meg nagymamája, aki aztán 99 éves koráig élt.
Racsmány Mihály a kognitív tudományok kutatójaként elmondta, benne sosem merült fel az a kérdés, vajon mennyire domináns a szakterülete. Szerinte a kognitív kifejezés azért vált elterjedtté, mert nagyobb tudományos hálózatokhoz kapcsolódott. A kutató lényegesebb kérdésnek tartja azt, hogy módszertanban eltérnek-e egymástól a kognitív és affektív irányok, mást kell-e itt vagy ott megtanítani a diákoknak. Véleménye szerint a képzés szintjén nemigen van értelme elválasztani ezt a két területet. Az affektív és kognitív folyamatok Varga Katalin szerint is összefonódnak. A tanszékvezető említést tett egy olyan kutatásról, amelyben egészségügy dolgozók számoltak be az orvosi munkához kapcsolódó intuíciókról. Két hét alatt hétszázan osztották meg a kutatókkal saját élményeiket, és
a válaszadók fele írt le olyan történetet, amikor az intuíciójukra, megérzéseikre támaszkodva hoztak jó orvosi döntést.
Azonban a megkérdezettek többsége a képzés során egyáltalán nem tanult az affektivitás szerepéről, és arról, hogyan egyenlítse ki ez a két oldal egymást. Volt olyan eset, amikor az orvos szokásos vizsgálatokat elvégezve ugyan jó eredményeket kapott, de megérzéseire hallgatva mégis bent tartotta a beteget, és ezzel megmentette az életét. Simor Péter véleménye szerint a társadalom úgy áll az érzelmi feldolgozó folyamatokhoz, mint az alkoholhoz, vagyis, amíg nincs probléma, addig nem kell vele foglalkozni. Az oktatásban is csak az intellektualitásra fektetnek hangsúlyt, arra nem, hogy például stresszkezelést vagy problémamegoldást tanítsanak a diákoknak. A pszichológus árulkodó jelnek tartja, hogy egy tanóra vagy előadás végén a diákok nem mernek kérdezni.
Az interaktív beszélgetésbe a közönséget is bevonták. Egy klinikai szakpszichológus azt nehezményezte, hogy az iskolaérettségi vizsgálatoknál sincs olyan teszt, mely a gyermek érzelmi világát tárná fel, a pszichológus csupán egyéni véleménye, megérzései alapján hivatkozhat arra, hogy a gyermek érzelmileg még nem elég érett az iskolakezdéshez. Egy diák hozzászólásában azt fejtette ki, hogy ha valaki nyilvánosan kimutatja az érzelmeit, gyengének bélyegzik, nem tartják megbízható munkaerőnek. A pénz- és hatalomközpontú világban az válik érdemmé, ha elnyomjuk érrzéseinket. Egy cég értékelésekor is figyelmen kívül hagyják az „emberi tényezőt”, mondta egy jelenlévő közgazdász, és csak a mérhető adatokra fókuszálnak. Manapság azt várják el, hogy az emberek minél jobban hasonlítsanak egymásra, be lehessen őket skatulyázni, tette hozzá egy külföldön dolgozó orvos. A nyugati orvoslás sémákon alapul, kérdéseket tesznek fel, melyekre igennel vagy nemmel lehet válaszolni, s ha a feleletek alapján nincs probléma, akkor a beteget mielőbb haza kell küldeni. A lelkével, az intuíciókkal nem törődnek.
Bányai Éva egy kutatás eredményeit hozta példaként arra, hogy a túlélés szempontjából a két terület integrációjának igen nagy jelentősége van. Agyvérzést követően például nehezebben boldogul az, akinek az érzelemfeldolgozó központja sérült, mint akinek a beszédközpontja. Előbbieknek problémát okoz az érzelmek felismerése és kifejezése, ezért hiába tudnak beszélni, nehezebben tudják magukat megértetni. Egy pszichoterapeuta hozzászólásából kiderült, hogy érzelmei kifejezésével ma egyre több embernek van komoly problémája. Bányai Éva szerint ez azt példázza, hogy az affekcióban milyen nagy szerepe van a kognitivitásnak.
Akik nem tudják kifejezni az érzelmeiket, meg sem tudják különböztetni azokat.
Ez egy kórkép, amelyet tanítanak is a pszichológus hallgatóknak. A szakember úgy véli, nem mindegy, mit tartunk értéknek. Számára az emberi tényező nagyon fontos, és az, hogy Magyarország a világ boldogságtérképén a rangsor végén szerepel, nem csak gazdasági tényezők következménye.
Az Illyés Sándor Emléknapok programjában a poszterszekciókon a környezetpszicológia, az affektív pszichológiai kutatások, a perinatális tudomány egy-egy területét is bemutatták a kar oktatói és hallgatói. Olyan izgalmas témákat is feldolgoztak, mint például a pozitív és negatív épületsarkok lélektani hatásai, a hely szelleme a Sziget fesztiválon, vagy a császármetszések alatt elhangzott párbeszédek.