Esterházy Péter-emlékülés

2016. július 29-én, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán rendezett emlékülésen barátok, pályatársak, kollégák, rajongók, ösztönös és professzionális olvasók emlékeznek és emlékeztetnek Esterházy Péter felmérésben is felmérhetetlen örökségére.

A hiány, amely a magyar irodalmi- és közéletet 2016. július 14-én, Esterházy Péter író halálával érte, még alig felbecsülhető. Az emlékülés szervezői nem vállalkoznak arra, hogy tárgyszerűen közelítsenek hozzá – arra bőven lesz még idő, alkalom és lehetőség. Azonban a gyász első, személyes és megrázó tapasztalata után megpróbálnak elkezdeni egy olyan munkát – szövegmunkát, ő is így mondaná – amely felméri azokat a területeket, azokat a képességeket és beszédmódokat, amelyekben Esterházy Péter otthonos és megkerülhetetlen volt, amelyekkel foglalkozott, amelyeket érintett, vagy akár csak említett. A nyelv, amelyben mindenkinél jobban hitt, létrehozta saját formáit, és létrehozza az emlékezés és számvetés sajátos alakzatait is.

Résztvevők:

Bazsányi Sándor
Borhy László
Kovács András Bálint
Kovács Géza
Körmendy Zsuzsanna
Kulcsár Szabó Ernő
Mártonffy Marcell
Michaletzky György
Radnóti Sándor
Radnóti Zsuzsa
Sipos Balázs
Szüts Miklós
Takács Zsuzsa 

Az esemény a Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete, a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete, valamint a Magvető Kiadó közös szervezésében valósul meg.

További információk itt és itt. 

Esterházy Péter 1950-ben született Budapesten, matematikusként végzett az ELTE-n 1974-ben, 1978-től szabadfoglalkozású író volt, a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakja. Legfontosabb művei: Termelési-regény (kisssregény) (1979), Bevezetés a szépirodalomba (1986), Harmonia cælestis (2000).