Európai aszálytérképet készítettek az ELTE kutatói
Az ELTE kutatóinak friss aszálytérképe sokkoló képet nyújt az európai mezőgazdasági termelésről. Kimutatja, hogy a növények számára elérhető talajnedvesség éves átlaga szinte az egész kontinensen csökkenő tendenciát mutat 1981 és 2017 között, valamint a vegetációs időszak nagy részét lefedő nyári félév az európai mezőgazdasági területek közel felén csökkent lényeges mértékben. A legnagyobb csökkenés Kelet-Európában, Ukrajnában, Moldovában és Romániában történt, míg Észak-Európa szenvedte el a legkisebb mértékű talajnedvesség-veszteséget. A legnedvesebb talajokon az alpesi, a balti és a nyugat-balkáni országokban gazdálkodnak, míg
a legszárazabb mezőgazdasági területek elsősorban mediterrán és kelet-európai országokban találhatók.
Magyarország és az Észak-Balkán országai szintén a legszárazabb talajú országok között találhatók.
Az emelkedő hőmérséklet és a csökkenő édesvízkészletek komoly kihívás elé állítják a természetes és termesztett növényeket is a kontinens nagy részén. A klímaváltozás egyik hatása, hogy a gabona-terméshozamok egyre érzékenyebben reagálnak a talajnedvesség ingadozására. A terméshozam talajnedvességtől való függése és a talaj nedvességtartalmának csökkenése az európai mezőgazdaság egyik nagy feladata, és a termésátlagokat limitáló tényezők közül az egyik legfontosabb Franciaországtól Ukrajnáig.
Az elérhető nedvesség szezonális trendjei az európai mezőgazdasági területek talajainak felső 0–28 cm-es rétegében 1981 és 2017 között (0.1◦ × 0.1◦ felbontás).
N: negatív irány; P: pozitív irány; S: jelentős változás; NS: nem jelentős változás.
Pinke Zsolt, az ELTE Természetföldrajzi Tanszék tudományos főmunkatársa és kutatótársai szerint az Európa nagy részén 2015 óta szinte folyamatos aszály sürgős beavatkozást igényel. Az elmúlt években még örülhettünk, hogy Magyarország jórészt kimaradt ebből a kétezer éve nem tapasztalt aszályhullámból, az utóbbi nyolc esztendőből nálunk csak 2015-ben fordult elő jelentősebb aszály, de idén már itt is a kritikus szint alá csökkent a talajnedvesség.
Az aszályhelyzet csökkentésére Európa-szerte leginkább egy hagyományos módszert alkalmaznak: a szántóföldi művelést áthelyezik az aszályos régiókból a kevésbé aszályosabba. Megfigyelhető, hogy Dél-Európában és a Balkánon tömeges mértékben hagynak fel a gabonatermesztéssel, Észak-Európában, a Német- és a Lengyel-síkság és a Kelet-Európai-síkság északi felén viszont növekszik a gabonatermesztésbe fogott területek kiterjedése – jelezték az ELTE kutatói már korábban.
Vannak azonban technikák, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a talajnedvesség megtartásához.
Ilyen például a nagyobb tőtávolság mellett való döntés, a szántásmentes vagy minimális talajbolygatást alkalmazó gyakorlat és a mulcsozás. Figyelembe véve a felszíni víz, a talajnedvesség és az alacsony talajvízszint közötti szoros és háromdimenziós kölcsönhatásokat, a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés leghatékonyabb módjának mégis a vizes élőhelyek helyreállítása (szisztematikus és kontrollált elárasztásokkal) tűnik. Az ún. Felügyelt Talajvíz-utánpótlásos Eljárás (Managed Aquifer Recharge / MAR) során a vizet nagy területen szivárogtatják a talajba, így a megoldás egy fenntartható földhasználati rendszer kulcselemeként hatékonyan javítja az egész táj aszállyal szembeni ellenállóképességét.
Ezt az Európai Unió is felismerte, ezért az Európai Bizottság 2022. június 22-én élőhely-restaurációs törvényre vonatkozó javaslatot nyújtott be a Parlamenthez és a Tanácshoz annak érdekében, hogy jogszabályban rögzítsék az EU Biodiverzitás stratégia legfontosabb kitűzéseit. Az intézkedés célja, hogy az Európai Unió szárazföldjeinek és tengerpartjainak 20 %-át és ezen belül 25.000 km folyószakaszt és a kapcsolódó ártereket 2030-ig restaurálják.
Pinke Zsolt és kutatótársai tanulmánya a European Journal of Agronomy című folyóiratban, Európa vezető agrártudományi lapjában jelent meg.
Forrás: ELTE TTK