„Ezt nem lehet kizárólag lelkesedésből csinálni”

Az orosz-ukrán háború kitörése után az elsők között lépett fel a menekültek megsegítésére Balázs Judit, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar egyetemi tanára, felismerve azt, hogy az Ukrajnából érkező felnőtteknek és gyerekeknek az alapvető szükségletek mellett mentális támogatásra is szükségük van. Az ELTE PPK-n helyet kapó játszócsoportban, a menekülttáborokban és a szülők nélkül érkezett gyerekekkel végzett munkájuk elemzését most szakcikkekben publikálják, hogy tapasztalataikat megosszák más szakemberekkel.

Balázs Judit már az első naptól kezdve kint volt a pályaudvaron, hogy ruhát, élelmiszert osszon az érkező családoknak. Itt merült fel benne, hogy a PPK-s Gyermekkori Pszichés Zavarok Kutatócsoport tagjainak (Anna Paula Brandao, Farkas Bernadett Frida, Frank-Bozóki Eszter, Kollárovics Nóra és Roszik-Volovik Xénia) részvételével szervezettebb formában is segítséget nyújtsanak. „Gyakorlatilag azonnal felálltunk, és pár nap múlva elkezdtünk járni abba a Pest megyei menekülttáborba, ahova a mai napig minden támogatás nélkül kijárunk” – idézi fel a kezdeteket a PPK egyetemi tanára.

Ezzel párhuzamosan heti két alkalommal szerveztek játszócsoportot a Pszichológia Intézetben az ukrán gyerekek és szüleik számára. A játszócsoportokban a különböző aktivitásokon, játékokon keresztül próbáltak kapcsolódni a résztvevőkhöz, a nyelvi akadályok sem jelentettek problémát. "A szülők többsége jól beszél angolul, én pedig orosz anyanyelvű vagyok, de a gyerekekkel alapvetően a játék univerzális nyelvén keresztül kommunikáltunk” – magyarázza Roszik-Volovik Xénia klinikai szakpszichológus, a PPK tanársegéde.

Frank-Bozóki Eszter pszichológusként elsősorban traumatizáltakkal foglalkozik. Szerinte egy klasszikus gyerekterápiához képest különbségként említhető, hogy a menekültekkel való munka során óvatosabb, szenzitívebb hozzáállásra van szükség, ahol folyamatosan monitorozzák a résztvevők állapotát, és az ő igényeikhez alkalmazkodnak.

Anna Paula Brandaot és Farkas Bernadettet az döbbentette meg leginkább, hogy az emberek mennyire másképp kezelik a Kárpátaljáról érkező roma menekülteket: eleinte a gyerekeket is rendszeresen bántották az iskolában a származásuk miatt. „Egy alkalommal egy másik önkéntes csoport az Állatkertbe ajánlott nekik kirándulást, de az értük érkező külsős önkéntesek – mondván, hogy ezek a gyerekek magyarul beszélnek, és nem néznek ki menekültnek – nem vitték el őket” – emlékszik vissza Detti, aki a Semmelweis Egyetemen Judit PhD hallgatója és ősszel kezdi pszichiáter rezidensi képzését. 

A menekültszálló lakói számára a szeptemberi iskolakezdés is kis híján elmaradt, amikor egy nappal az évnyitó előtt kiderült, hogy a gyerekek többségének nincs megfelelő öltözéke. „Egy pillanat alatt kellett döntenünk, beültünk a kocsiba, és bevásároltuk nekik, amit kellett” – meséli Judit. Mint hangsúlyozza, ez számukra is egy komoly tanulási folyamat volt, hiszen a nagy segíteni akarásban nem szabad elfeledkezni arról, hogy nekik mire van szükségük.

Miközben hétköznap esténként vagy hétvégenként önkénteskedtek, a kutatócsoport tagjai folyamatosan képezték magukat, nemzetközi tanácskozásokon vettek részt, és tanulmányozták a háborús helyzetre vonatkozó irodalmat is. Xénia ötlete volt, hogy dolgozzák fel és dokumentálják azt a heroikus munkát, amit ebben az időszakban végeztek. Felállítottak egy fókuszcsoportot, és interjúkat készítettek, kutatási eredményeiket pedig a Frontiers in Psychiatry folyóiratban publikálták. Az elemzés során egyértelműen kitűnt, hogy

a segíteni akaráshoz a motivációt az a belső feszültség adta, amelyet a háborús krízis váltott ki belőlük.

A család, a munka vagy a tanulmányok és az önkénteskedés közti egyensúly megtalálásában, a kiégés elkerülésében azonban sokat segített az a felismerés is, hogy mindez hozzájárul a szakmai fejlődésükhöz. Ezt nem lehet kizárólag lelkesedésből csinálni – fogalmazott Balázs Judit.

A segítő munkába a kutatócsoport tagjai bevontak ELTE-s hallgatókat és külsősöket is. A menekültszálló elzárt közösségében például óriási sikere volt az olyan vendégprogramoknak, mint az állatasszisztált terápia, a nemzetközi hallgatók előadása vagy a tudományos kísérleteket bemutató interaktív foglalkozás.

Forrás: ELTE PPK
Borítókép: gyermekjáték a menekülteknek összegyűlt adományok között az ELTE HÖK raktárában