Februárban még a Zenés Színpad műsorán a Jézus Krisztus Szupersztár
A Zenés Színpad 1981-ben alakult az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán azzal a szándékkal, hogy a hallgatók számára a főiskolai kötelezettségeken kívül művészeti alkotótevékenységhez fórumot biztosítson. Az önmagukban zenei és színjátszási tehetséget, képességet érzők számára önmegvalósítási lehetőséget, a fenti készségek szakszerű továbbfejlesztését tűzte ki célul. A megalakulás óta a legkülönbözőbb műfajú és játékigényű darabokat mutatta be a társulat a minőségi megvalósulást, a professzionizmust célozva. Az együttes vezetését nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek látják el (az Ének-zenei Tanszék vezetője és a Magyar Állami Operaház rendezője), a társulat pedig a darab nehézségi szintjétől függően évenként-két évenként nagy sikerű bemutatókat tart.
Először 2004-ben játszotta a társulat a Jézus Krisztus Szupersztárt, majd 2018-ban újból műsorra tűzték a darabot, a korábbi bemutató alapgondolatát megőrizve. Úgy vélték ugyanis, hogy a jelen generáció nem feltétlenül ismeri az annak idején világszenzációt keltett rockoperát, és szerették volna megmutatni a mai közönségnek is az értékeit.
Andrew Lloyd Webber elementáris erejű melódiáival átszőtt darabját legközelebb február 22-én láthatja a közönség. Muzsikája önmagában hordozza a drámaiságot, a Tim Rice által írt szöveg pedig furcsa, kiábrándult és mégis lelkesülő, modern, mégis antikizáló, szatirikus és mégis érzelmesen poétikus költemény.
A mű dramaturgiai felépítésének érdekessége, hogy a történeten túl a jelenkor ellentmondásaival, a globalizáció, a lélektelen pragmatizmus problémáival, a kilátástalansággal küzdő, gyakran kallódó mai ember kérdez vissza a szenvedéstörténet, az áldozat valós értelmére, keresve a megoldást, a megváltásban megtestesülő örök reményt.
A színpad vezetője Frigyesi Tibor rendező, akinek főállású munkahelye több mint 25 éve a Magyar Állami Operaház, az alapító meghívására került a színpadhoz, és 1981 óta folyamatosan végzi tevékenységét főiskolai óraadóként, 2002 szeptembere óta az Ének-zenei Tanszék félállású oktatójaként. A darabok kiválasztása, a szerepek kiosztása legnagyobbrészt az ő szakmai tapasztalatán nyugszik. A produkcióknak nem csupán színpadra állítója, hanem egy személyben dramaturgja, a szcenika, díszlet tervezője, építője, világosító, súgó.
„Vesszőparipám, hogy ha valaki megnézi az egyik előadásunkat, akkor másképp menjen ki, mint ahogy bejött. Ezt nagyon fontosnak tartom, és lehet, hogy van az előadásban néhány hiba, 4-5 baki (egyébként úgymond profi, nagy színházakban is van), de nem ez a lényeg, hanem az, hogy értéket tudunk közvetíteni a nézőnek, amin elgondolkozhat. Ilyen szempontból a technikai hátrányból (forgószínpad stb.) előnyt lehet kovácsolni, mert sokkal nagyobb hangsúlyt lehet adni a gondolatiságnak” – mondta Frigyesi Tibor 2019 nyarán, az ELTE TÓK Csokonai Vitéz Mihály-díja kapcsán vele készített interjújában.
Zenei vezető: Döbrössy János, az Ének-zenei Tanszék vezetője, az előadások zenei anyagának felelőse, betanítója, hangszeres közreműködője, kísérője.
Fotó: Farkas Dávid