Felavatták Lóczy Lajos szobrát

Az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet (FFI) az egyetem egykori professzora, Lóczy Lajos kiemelkedő felkészültségű és nemzetközileg elismertségű geológus-geográfus tiszteletére, születésének 170. és halálának 2020-as 100. évfordulója alkalmából szoborállítást kezdeményezett. A Természettudományi Kar Pantheonjában december 3-án felavatott bronz mellszobor költségeit pályázatokból és adományokból fedezték. Szabó Gábor szobrászművész alkotásának elkészítését az ITM Felsőoktatási Államtitkársága és a Pázmány–Eötvös Természettudományi Információs Alapítvány anyagi támogatása tette lehetővé, amelyet kiegészített az Földrajz-és Földtudományi Intézet egykori és jelenlegi hallgatóinak és barátainak közadakozása, valamint a Musica Nostra Énekegyüttes jótékonysági koncertjének bevétele. Az ünnepélyes leleplezésen Lóczy Lajos munkásságát mások mellett Kacskovics Imre, az ELTE TTK dékánja és Gábris Gyula geográfus professzor méltatták. A szobornál Harangi Szabolcs, az FFI jelenlegi igazgatója, valamint Karátson Dávid, az intézet korábbi vezetője helyezett el koszorút.

A kiegyezéstől az I. világháborúig tartó mintegy fél évszázad a hazai földtudományok felvirágzásának kora. Ekkor élt és alkotott Lóczy Lajos (1849–1920), akit két tudományterület, a földtan és a földrajz is kiemelkedő művelőjének tart. Egyetemi tanulmányait a Zürichi Polytechnikumban végezte 1870–74 között. Legkedvesebb tanárai a korszak kiemelkedő geológusai, Escher von der Linth és tanítványa, Albert Heim voltak.

Hazatérése után a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárában dolgozott három évig, majd Eduard Suess ajánlatára Széchenyi Béla magával vitte Kelet-Ázsiába expedíciójának geológusaként. 1877–80 között beutazta Jáva, India és Kína nagyobb területeit, az itt gyűjtött anyagból készített, angolul és németül is megjelent monográfiája hozta meg számára a világhírt. Elsőként ismerte fel a Himalája takaróredős szerkezetét, melyet Szikkim geológiai térképén és szelvényén mutatott be.

Szerkezetföldtani megfontolások alapján feltételezte és térképére fel is rajzolta a Transzhimalája vonulatát.

Eredményei láttán a londoni Royal Geographical Society tiszteletbeli tagjai közé emelte.

Hazatérve újabb három évig még segédőr az Ásványtárban, majd 1883–85 között a Földtani Intézetben „osztálygeológ”, és 1886-ban nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kap a Királyi József Műegyetemre. Tudományos pályája alapvetően módosult, amikor 1889-ben megpályázta és elnyerte a budapesti Tudományegyetemen megüresedett földrajzprofesszori állást. A pályázatot Hunfalvy János akadémikus, a Magyar Földrajzi Társaság alapítójának és első elnökének váratlan halála miatt kellett kiírni.

Lóczy előadásainak gerincéül az általános természeti földrajzot választotta, a leíró földrajz óraszámát erősen lecsökkentette, ugyanakkor a gyakorlatok számát jelentősen megemelte. Kezdetben egyedül adta elő a geográfia teljes körét, később magántanárokat (Kövesligethy Radó, Anderkó Aurél, Steiner Lajos, Thirring Gusztáv, Cholnoky Jenő) nyert meg előadásokra. Teljesen új elem volt a tanrendben a rendszeres kirándulások meghirdetése, ami napjainkig tartó hagyománnyá vált. Ezek során

a természeti földrajz előadásokon ismertetett jelenségeket valóságos példákkal szemléltetve a terepen magyarázta.

1891-ben létrehozta a Földrajzi Intézetet és Szemináriumot, személyesen neki köszönhető, hogy az intézetet drága műszerekkel, térképekkel látták el és legtöbb tudományos szakfolyóirat is elérhetővé vált a hallgatók számára. Ő alapította meg az egyetemi Földrajzi Intézet fényképtárát. A gyűjtemény katalogizált több mint tíz és fél ezer képéből mintegy 1000 darab saját fényképészeti hagyatéka.

Egyetemi elfoglaltságai mellett kivette részét a földrajzi közéletből is. 1891-ben megválasztották a Magyar Földrajzi Társaság elnökének, s

ekkor indította el világra szóló vállalkozását, a Balaton tudományos tanulmányozását,

aminek szellemi vezére és fáradhatatlan szervezője volt. Vezetésével az ország jeles szakembereiből megalakult Balaton Bizottság, amelynek munkáját a 32 kötetben megjelent Balaton-monográfia foglalja össze magyar és német nyelven.

Lóczy mindig az eredeti megfigyelésekre fektette a hangsúlyt, s az okok és okozatok összefüggéseit keresve a természettudományos gondolkodást vezette be tudományunkba. Így a földrajz a korábbi történelmi jellegű tudományból geomorfológiaként újjászülető természettudománnyá vált. A Lóczy tanította geomorfológia erősebben támaszkodott a kéreg szerkezetét feltáró geológiára, mint a külső erők hatását, befolyását meghatározó éghajlattanra. Lóczy így válik a később geológizáló geomorfológiának nevezett irányzat talán legnagyobb európai képviselőjévé.

Lóczy Lajos szakmai munkásságának összefoglalóját Gábris Gyula professzor állította össze.

Forrás: ELTE TTK