Fókuszban a kora középkori népesség átalakulása
A projekt célja a Közép-Duna medence térségében a Római Birodalom bukása után és a nagy népvándorlások idején a kora középkori népesség átalakulásának, formálódásának és biológiai hátterének vizsgálata. E cél mintegy 6000, a 4. és 9. század között élt egyén múzeumokban őrzött csontmaradványainak genetikai és izotópos vizsgálatával valósul meg. Az éves találkozót idén október 18. és 21. között Budapesten rendezték meg, a tanácskozáson a projektben résztvevő 10 országból 70 kutató vett részt: genetikusok, történészek, régészek, geokémikusok fizikai antropológusok és bioinformatikusok.
A 2020 májusában indult projekt lassan a futamidő feléhez ér, és ez alkalmat adott az eddig elért eredmények számbavételére. A tervezett minták mintegy 80%-a kerül levételre, s ezek több mint fele már teljes genomszekvenáláson is átesett. A találkozó első napján a Régészettudományi Intézet szervezésében az ELTE BTK Kari Tanácstermében a kutatócsoportok munkabeszámolóira került sor. A területi és tematikus alapon szerveződő csoportok a mintákat adó egykori temetkezési közösségeket vizsgálják régészeti, csonttani, genetikai és izotópkémiai módszerekkel, hogy a temetkezési szokásokon keresztül megnyilvánuló szociális viszonyokat és a korabeli hétköznapi élet különböző aspektusait jobban megismerjék.
A csoportok a Közép-Tisza vidéken, a Kisalföldön, Keszthely térségében, a Dél-Dunántúlon, a Bécsi-medencében és Szlovéniában elemezték a helyi lakosság sorsát és keveredését, együttélését az északi és keleti bevándorlókkal, germánokkal, szlávokkal és a sztyeppei népekkel. Vizsgálták a társadalmi hierarchia és státusz biológiai hátterét, a kulturális és etnikus hagyományok öröklődését és átalakulását. A rokonsági viszonyok megismerése alapvető információkat ad a társadalom szerveződése, a családok működése (kis család, kiterjedt család?) szempontjából. Jól látható, hogy a gazdálkodás és az életmód miként befolyásolja az együttélési formákat. A projekt régiónként több lelőhely teljes vizsgálatát végzi. Ennek az intenzív mintavételnek köszönhetően már látható, hogy
akár azonos korszakból és régióból származó lelőhelyek között is különbségek foghatók meg a közösségek társadalmi szerveződésében.
Az egykori Pannonia területén bizonyítható a helyi népesség továbbélése, az Alföldön pedig az avar korban keleti eredetű, patrilineáris leszármazást mutató, hosszú ideig egy helyben lakó közösségek figyelhetőek meg.
A találkozó második napján a kutatók az ELKH BTK Archaeogenomikai Intézet szervezésében az új genetikai és kormeghatározási módszerek kérdésével és a következő kutatási periódus kutatási és publikációs stratégiájának alakításával foglalkoztak. A kétnapos intenzív tanácskozást követően a résztvevők a projektben vizsgált lelőhelyek közül Zalavárra és Keszthelyre kirándultak.
A nemzetközi projekt egyik vezetője Vida Tivadar, az ELTE Régészettudományi Intézet igazgatója, aki kutatótársaival legutóbb magyarországi embertani leleteket elemezve Belső-Ázsia egy keleti régiójára vezette vissza az avar elit genetikai eredetét.
Forrás és további képek az ELTE BTK oldalán