Fordulat a bronzkorban: változott az étrend, átalakult a társadalom is

A kutatás alapját a Tiszafüred-Majoroshalomnál feltárt bronzkori temető adta, amely ritka módon tartalmaz mind középső bronzkori (Füzesabony-kultúra), mind késő bronzkori (halomsíros kultúra) temetkezéseket is. Ez lehetővé tette, hogy a kutatók összevessék a korszakváltás előtti és utáni életmódot.

Az NKFIH által támogatott kutatócsoport arra kereste a választ, hogy a halomsíros kultúra elterjedése új népcsoportok érkezését jelentette-e, vagy a már ott élők folytatták az életüket, és csak a tárgyi kultúra változott meg. Emellett azt is vizsgálták, hogy a Kr. e. 1500 körüli településváltozások életmódbeli fordulatot jeleznek-e: a földművelés helyett vajon inkább állattartással, gyakori vándorlással járó életformát kezdtek-e követni az emberek.

A tanulmány a Scientific Reports folyóiratban jelent meg, és egyértelműen

cáfolja a régóta fennálló nézetet, miszerint a halomsíros kultúra népe leginkább pásztorkodó lett volna.

A kutatás eredményei arra is rávilágítanak,  hogy a halomsíros kultúra megjelenésével (Kr. e. 1500 körül) összefüggő változások – például az emberek életmódja, temetkezési szokásai és lakóhelyei – csak akkor érthetők meg igazán, ha a hagyományos régészeti és embertani vizsgálatokat modern természettudományos, biorégészeti elemzésekkel együtt alkalmazzuk.

A kutatás eredményei: 

Megváltozott az étrend
A nitrogén stabil izotópos vizsgálatok szerint a korábbi időszakban az emberek ételfogyasztása jóval változatosabb volt, és a társadalmon belüli különbségek is jobban megmutatkoztak az étrendjükben – főleg az állati fehérjékhez való hozzáférésben. A késő bronzkorra ez a különbség csökkent, az étrend egységesebb, de szegényesebb lett.

Megjelent a köles
A szénizotópos elemzések szerint ekkor kezdődött el a gyorsan termeszthető, nagy energiatartalmú köles fogyasztása. A tiszafüredi temető adatai Európában az eddig ismert legkorábbi kölesfogyasztásra utalnak.

A fogkő vizsgálatok eredményei Tiszafüred-Majoroshalom lelőhelyről. Kék oszlop: a mintázott egyének száma, zöld oszlop: mikromaradványokat tartalmazó fogkővel rendelkező egyének száma, szürke oszlop: növényi mikromaradványok tartalmazó fogkővel rendelkező egyének száma, narancs oszlop: köles mikromaradványokat tartalmazó fogkővel rendelkező egyének száma.

Csökkent a mobilitás
A stroncium izotópos vizsgálatok eredményei szerint a középső és késő bronzkor népességei eltérő mértékben vándoroltak. A késő bronzkorban kevesebb és máshonnan érkező bevándorlót azonosítottak, mint korábban. Míg a középső bronzkorban a Tiszafüred környékén élt emberek között megfigyelt bevándorlók nagy valószínűséggel nem túlságosan távolról (pl. a Felső-Tisza vidék, a Kárpátok északi része) érkeztek, addig a késő bronzkorban a betelepülők egy másik földrajzi régióból (pl. a Dunántúlról vagy a Déli-Kárpátokból) érkezhettek. A radiokarbonos kormeghatározás alapján a bevándorlás már a Kr. e. 1500-as években megkezdődött, ami alátámasztja, hogy a nyugatabbra élő közösségek valóban eljutottak az Alföldre a halomsíros kultúra megjelenésének idején.

Tiszafüred-Majoroshalom temetőjében a 87Sr/86Sr és 14C adatok megoszlása a biológiai nemmel és az időrendi fázisokkal összefüggésében

Átalakultak a társadalmi viszonyok
A késő bronzkor elején az emberek elhagyták a korábban hosszú ideig lakott, ún. tell településeiket, és egyszerűbb, kevésbé központosított települési hálózatban, falvakban éltek tovább. Ez a változás lazább, kevésbé strukturált társadalmi rendszert hozott létre – amit az étkezési szokások is tükröznek. A fogkövekben talált mikromaradványok és az említett izotópos elemzések szerint ebben az időszakban lényegesen kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztottak, mint korábban, ami ellentmond annak a korábbi elképzelésnek, hogy a halomsíros kultúrához tartozó emberek főként állattartással foglalkoztak volna.