Géczy Barnabás (1925–2022)
Géczy Barnabás a Békés megyei Dobozon született 1925. augusztus 21-én. Középiskolai tanulmányait követően, 1943-ban beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz-történelem szakára, ahol 1947-ben középiskolai tanári diplomát szerzett. Ezután az egyetem Őslénytani Tanszékén kapott munkatársi állást, 1954-től adjunktusként, 1964-től egyetemi docensként dolgozott. 1967-ben vette át egyetemi tanári kinevezését, 1973-ban megbízták a Paleontológiai Tanszék vezetésével. Innen 1995-ben vonult nyugdíjba, majd egy évre rá professor emeritus címet kapott. 1960-ban védte meg földtudományok kandidátusi, 1966-ban akadémiai doktori értekezését. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. A Nemzetközi Paleontológiai Unió magyarországi képviselője volt, 1966 és 1969, valamint 1981 és 1986 között a Magyarhoni Földtani Társulat alelnöki tisztét is betöltötte.
A professzor maradandó életművet alkotott a jura időszaki ammoniteszek kutatása terén. Legjelentősebb munkái – a nagyszámú rövidebb publikáció mellett – az Ammonoides Jurassiques de Csernye, Montagne Bakony, Hongrie (1966-67) és a Les Ammonitines du Carixien de la Montagne du Bakony (1976). E monográfiák a Mediterrán régió tekintetében nélkülözhetetlen alapmunkák, a biosztratigráfiai összefüggések miatt pedig világszerte ismert forrásmunkák. A tudós nevéhez fűződik a bakonycsernyei Tűzköves-árok jura kori ammoniteszeinek monografikus feldolgozása is, amellyel több új nemzetség és faj leírását tette lehetővé. A jura ősföldrajzi helyzet rekonstruálása során az ammonitesz-faunák összehasonlító vizsgálata segítségével úttörő eredményeket ért el a Kárpát-Pannon-medence térségének fejlődéstörténeti rekonstrukciójában. Kutatásai során az újdonságnak számító lemeztektonika módszereit alkalmazta: tucatnyi dolgozata jelent meg, amelyekben az evolúció, az őséghajlattan, az ősföldrajz és a lemeztektonika közötti összefüggésekre vonatkozó, teljesen újszerű és a későbbiekben igazolódott elképzeléseit vázolta fel.
Tudományos eredményei elismeréseként 1963-ban és 1978-ban Hantken Miksa-emlékérmet, 1994-ben Akadémiai Díjat, a jura ammoniteszek kutatásában végzett, nemzetközileg is elismert eredményeiért, valamint az őslénytanoktatás új alapokra helyezésében kifejtett iskolateremtő tevékenységéért pedig ugyanebben az évben Széchenyi-díjat kapott. 1995-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pázmány-előadója volt, A földtörténeti kihalások őslénytani bizonyítékai címmel tartott előadást. 1997-ben Szabó József-emlékéremmel díjazták.
Géczy Barnabás professzort a Farkasréti temetőben (1124 Budapest, Németvölgyi út 99.) helyezik örök nyugalomra, 2022. augusztus 15-én 14:30-kor.