Gyermekvédelem és gyermekjólét a COVID-19 idején

2020.07.16.
Gyermekvédelem és gyermekjólét a COVID-19 idején
Mi történt a járványügyi helyzetben a gyermekjóléti és gyermekvédelmi területen, hogyan értelmezhetők a gyermeki jogok? Mit tanultunk a helyzetből, mi tartható meg a gyermekjólét és gyermekvédelem praxisában? Erről beszélgettek az ELTE jelenlegi és volt hallgatói a "Tanszéki csütörtök" sorozat keretében.

A 2020 júniusában megrendezett online panelbeszélgetés az ELTE TáTK Szociális Munka Tanszék szervezésében zajlott, a moderátor szerepét Rácz Andrea tanszékvezető töltötte be. A kerekasztal összes résztvevője megállapította, hogy a távolságtartás gyökeres változásokat hozott az alapvetően személyes találkozásokra építő gyermekjóléti és gyermekvédelmi területen.

Zséli Tímea, az ELTE ÁJK családsegítéssel foglalkozó hallgatója elmondta, hogy a gyermekjóléti alapellátásban meglazult a kapcsolat az ügyfelekkel, megritkultak a jelzések,

kihívást jelentett a digitális oktatás támogatása, sok szülő elvesztette a munkáját, mélyült a szegénység. 

Bán Dóra, az ELTE TáTK hallgatója, a Családok Átmeneti Otthona munkatársa és Joó Beatris ELTE TáTK alumna, a Gyermekhíd Alapítvány operatív igazgatójának tapasztalatai szerint a bentlakásos intézményekben a közösségi programok hiánya és az intézményelhagyási tilalom megviselte az ügyfeleket, és jelentős többletfeladatot jelentett a dolgozóknak. Az önkéntesek online támogatása a lelkileg is megterhelő időszakban nagyon fontos volt a szakellátott gyermekeknek. 

Tanító Zsófia, az ELTE TáTK doktorandusza arról számolt be, hogy mivel az iskolai szociális munka területén már korábban is használta a gyerekekkel és szülőkkel való kapcsolattartásra az online eszközöket, a járvány alatt is jól sikerült a kapcsolattartás. A tanulócsoportok létrehozása is sikeresnek bizonyult, ezt a jövőben is megtartanák. A helyzet pozitív következményeként említette, hogy elérhetővé váltak digitális formában a tananyagok, ami segítheti a sokat hiányzó gyermekek előmenetelét. Az általa kísért fiatalok közül többen éltek meg sikereket, amikor önállóan boldogultak a tanulással.

A digitális kapcsolattartásról általánosságban elmondható, hogy kihívás elé állította a gyermekvédelem szereplőit. Sem a családokban, sem a gyermekvédelmi szakellátásban nem volt elegendő számú eszköz és megfelelő internetelérés. A civil szervezetek azonban sikeresen gyűjtöttek eszközöket.

A nevelőszülői hálózat tagjai online tartották a kapcsolatot. Jonkl Marianna, az ELTE TáTK hallgatójának véleménye szerint

a járvány felhívta a figyelmet a nevelőszülők szegényes digitális eszközellátottságára is, illetve a digitális kompetenciáik fejlesztésének szükségességére.

A szakemberek – akár a családok átmeneti otthona, akár a nevelőszülőség területein – online fórumokon együtt igyekeztek értelmezni a rájuk vonatkozó rendelkezéseket, illetve alakítottak ki protokollokat.

A digitális oktatás átrendezte a gyerekek mindennapjait is. A meghívottak szerint a köznevelési intézményekben a távoktatás bevezetése korántsem ment gördülékenyen. Az iskolák változó színvonalon valósították meg az oktatást. Nem ritkán kellett a gyermekvédelmi szakembereknek – a kompetenciahatáraikat átlépve – bekapcsolódni a korrepetálásba. A gyerekek hétköznapi rutinjának megváltozása is nehezítette az időbeosztást, a kialakult szokások megtartását, különösen a nagylétszámú intézményekben.

Joó Beatris rávilágított, hogy a gyermekotthonban nevelkedő gyermekek az iskolában általában kiközösítést tapasztalnak, így a távoktatás bizonyos szempontból fellélegzés volt a számukra. Ezzel szemben a Bán Dóra által gondozott családok körében a kijárási korlátozás feloldásával korábban nem tapasztalt mértékben nőtt az oktatási-nevelési intézményekbe vezetett bizalom.

A rendkívüli körülmények miatt több területen megnőtt a mentálhigiénés segítségnyújtás szerepe.

A járványhelyzet, a bezártság, a bizonytalanság mindenkiben növelte a szorongást. Bán Dóra arról számolt be, hogy az ügyintézésre fordított idő csökkenése miatt lehetőségük volt hosszabban beszélgetni a családokkal a bezártsággal kapcsolatos érzéseikről. Joó Beatris tapasztalatai szerint a telefonos szupervízió során az eddiginél több személyes kérdéssel fordultak hozzájuk a gyermekotthonokban dolgozó segítők.

Csökkent a jogbiztonság. Boros Ilona ELTE TáTK alumnus, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa elmondta, hogy a TASZ folyamatosan igyekezett értelmezni a járványügyi intézkedéseket, és tájékoztatókat készített az állampolgárok számára.

A tisztánlátást nehezítette, hogy a médiában többször közvetítettek az elfogadott jogszabályoknak ellentmondó információkat.

A jogsegélyszolgálatot is fenntartották, és a megkeresések alapján az a benyomásuk, hogy az emberek és az ellátórendszer helyzete egyre romlik. Az elmúlt hetekben elfogadott törvénymódosítások pedig tovább növelhetik a hátrányos helyzetű gyermekek leszakadását és megbélyegzését, vélekedett Boros. Ezért a jogvédő szervezet több állásfoglalást, petíciót is kiadott az elmúlt hónapokban.

Molnár Zsuzsanna ELTE TáTK alumnus, a Kontúr Közhasznú Egyesület elnöke és csapata számára különösen nehéz volt ez az időszak. A Hős utcai telepen élők elhagyatottságot tapasztaltak az intézmények részéről. Véleménye szerinte nem tartható, hogy az ellátórendszer vár a rászorulók megkeresésére, mert így a családok nem kapnak érdemi segítséget, problémáik egyre mélyülnek és a társadalomból még inkább kirekesztődnek. Az egyesület élelmiszeradománnyal támogatta a szegregátumban élőket, illetve segítette az iskolákkal való kapcsolattartást. A nehézségek ellenére pozitívumnak tekinthető, hogy az egyesület önkéntesei nagyon jól működtek együtt, és sikerült jó együttműködést kialakítaniuk más civil szervezetekkel. Ismert színészek is felajánlották a segítségüket – az egyesület munkatársai törekedtek arra, hogy megvédjék a szegénységben élő családokat a nyilvánosság káros hatásaitól, és valódi segítséget közvetítsenek a számukra.

Bár a hátrányos helyzetű, valamint a szakellátásban nevelkedő gyermekek kevés médiafigyelmet kaptak az elmúlt hónapokban, a járványhelyzetben különösen veszélyeztetettek mind szociális, mind egészségügyi, mind gazdasági szempontból. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi területen dolgozó szakemberek és szervezetek erőfeszítései, előre mutató kezdeményezései nagyon fontosak, de szükség lenne arra, hogy a társadalom és a döntéshozók kiemelten kezeljék a rászoruló gyermekek ügyét, válsághelyzetben és attól függetlenül is.

Forrás: ELTE TáTK
Borítókép: Freepik