Hajléktalanellátás a COVID-19 érában
A panelbeszélgetés bevezetőjében Kövér-Van Til Ágnes intézetigazgató Nyitrai Imre szociológus-szociálpolitikus Ezért lettek járványgócok című, a Válasz Online-on megjelent cikkét idézve kiemelte, hogy az itthoni szociális szolgáltatások hiányvezérelt működése, a szakma túlterheltsége és eszköztelensége a koronavírus-járvánnyal szembeni védekezésben, illetve a szociális munkások alacsony megbecsültsége mind nehezítették a zökkenőmentes ellátást az elmúlt időszakban. Miletics Marcell, a Szociális Tanulmányok Intézet oktatója a beszélgetés moderátoraként hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére a hajléktalanellátás legtöbb terepén sikerrel vizsgáztak az intézmények.
A panelbeszélgetésen az ELTE TáTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék volt hallgatói, a hajléktalanellátás teljes vertikumát lefedő intézmények munkatársai vettek részt. A szakemberek a rendezvényen rámutattak, hogy az ellátást érintő kihívások és megoldások legalább annyira sokszínűek, mint a hajléktalantársadalom – így
a járvánnyal kapcsolatos intézkedések másképpen érintették egy átmeneti szálló működését, mint egy nappali melegedő praxisát.
A pandémiás helyzet következményeként a hajléktalanoknak is számtalan új kihívással kellett szembenézniük. Az átmeneti szállásokon és menedékhelyeken bevezetett karanténban a kliensek szabad ki- és bejárása megszűnt – kis hányaduk a bezártságtól menekülve visszatért a közterületekre. A karanténban az összezártság, bizonytalanság és információhiány hatott leginkább a bentlakók mindennapjaira, míg a melegedőkben a távolságtartás miatt jelentősen lecsökkent fogadókapacitás jelentett problémát. A közterületekre szorult hajléktalanok elestek az újságárusítás bevételétől, az utcai szociális munka pedig a karanténkorlátozások alatt álló fogadóintézmények támogatása nélkül képtelen volt a kliensek igényeit maradéktalanul kielégíteni.
A szállókon karanténba szorult emberek a kijárási tilalom feloldásáig nem tudták a legalapvetőbb élelmiszereket és gyógyszereket önállóan beszerezni – ahogy az alkohol-, szer- és dohányfüggők sem fértek hozzá a használt szerekhez. Továbbá a banki és postai szolgáltatásokat sem tudták igénybe venni, így életterük az otthonnal rendelkező emberekhez képest is jelentősen korlátozottabbá vált.
A munkaviszonnyal rendelkező hajléktalanok számára ugyan adott volt a munkába járás lehetősége, a létszámleépítések azonban sokukat érintették, így nagy létszámú kliens vált újra munkanélkülivé. A krónikus betegségekben érintett és mentális zavarral élők egészségügyi ellátása a kórházak, klinikák és egyészségházak korlátozott működése miatt megoldatlanná vált. A családi átmeneti szállásokon élő gyerekek és fiatalkorúak eszközhiány miatt szinte teljesen kimaradtak a távolsági oktatásból.
A hajléktalanellátás minden szintjén egyetértettek a szakértők abban, hogy
a karanténhelyzettel járó bizonytalanság és feszültségkezelés egyik leghatékonyabb módja a rendszeres információszolgáltatás
a kliensek felé. Több intézmény hetente egyszer vagy kétszer tájékoztatta a pártfogásukban lévőket az őket érintő változásokról és intézkedésekről – szükség szerint akár többször is, az egyszerű gyakorlatok szintjén elmagyarázva azokat.
A helyi önkormányzatok közétkeztetésprogramjainak köszönhetően az intézménylakók napi élelmiszerellátása megoldódott, ugyanakkor a legtöbb szállón és menedékhelyen a szociális munkások vállalkoztak arra, hogy a lakók számára megvásárolják azokat a termékeket (csokoládé, gyógyszer, cigaretta stb.), amelyekhez a kliensek nem férhettek hozzá a karanténban. A függőséggel élő kliensek elvonási és delíriumtüneteinek megelőzése érdekében az alkoholellátást az intézmények – addiktológiai irányelvek alapján – biztosították. Egyes intézmények új tornaszerek, sporteszközök beszerzésével igyekeztek lehetőséget biztosítani a bezártság ideje alatti rekreációra, mások művészetterápiás foglalkozásokkal, pszichológiai tanácsadással vagy az intézmény zöld területeinek megnyitásával enyhítették lakóik izoláció-élményét.
A Budapesti Módszertani Szociális Központ támogatásával a nagyobb intézmények a veszélyhelyzet ideje alatt egységes befogadási protokollokat dolgoztak ki az új kliensek fogadására, akiknek így lehetősége nyílt arra, hogy egy karanténon belüli karanténban eltöltött két hét után – tünetmentesség esetén – csatlakozhassanak a közösséghez. Az egészségügyi szervekkel való olajozott együttműködésnek köszönhetően több intézményben problémamentesen történt meg a teljes klientúra és munkaerő vírusszűrése. A krónikus betegséggel élő hajléktalanok receptfelírását online orvosi rendelésen keresztül biztosították az intézmények; a pszichiátriai ellátásban részt vevők számára pedig hozzáférhetővé tették az online terápiás lehetőségeket.
A beszélgetésben részt vevők között konszenzus volt abban, hogy azoknak a segítő munkásoknak, akik egyedül nevelik gyermekeiket vagy a járvány szempontjából magas kockázatú csoportba tartoznak, lehetőséget kell biztosítani a munkától való távolmaradásra. A szakemberek egyetértettek abban is, hogy a szociális ágazat jelenlegi bérei mellett nincs a szociális munkásoknak lehetősége a megtakarításra, így az ő kényszerszabadságolásuk, fizetés nélküli szabadságra küldésük a járványhelyzet apropóján etikátlan.
A szociális szolgáltatások területén a járvány által előidézett új helyzethez való azonnali alkalmazkodás, a megváltozott körülményeknek és szabályoknak megfelelő új gyakorlatok elsajátítása, valamint a fertőzés szempontjából megnövekedett kockázatú környezetben végzett segítőmunka a szociális dolgozók részéről – az egészségügyi dolgozókhoz hasonlóan – jelentős erőfeszítéseket, önzetlenséget és szakmai összpontosítást követelt, így a legtöbb hajléktalanellátással foglalkozó intézmény lehetőséget biztosított alkalmazottai számára a szupervíziós vagy terápiás beszélgetések elérésére.
A panelbeszélgetésen azt is kiemelték, hogy
a szociális munka célja elsősorban az egyéni esetkezelés és ártalomcsökkentés,
továbbá, hogy az ellátórendszer minőségfejlesztését és működését érintő változásokat csakis szakpolitikai döntések és iránymutatások mentén lehet kivitelezni. Ugyanakkor, a szakpolitikai döntéseket össz-szakmai egyeztetéseknek kell megelőzniük, amelyek során a szociális munkások csak akkor képviselhetik szakmai szempontjaikat sikeresen, ha egységes érdekképviselettel jelennek meg a szakmai fórumokon. A hajléktalanellátás hosszú távú hatékonyságát és egy esetleges jövőbeli, a tavaszihoz hasonló újra kialakuló veszélyhelyzet sikeres megoldását az ágazaton belül nagyban elősegítené, ha a szociális munkás szakma anyagi és erkölcsi megítélése pozitív irányba mozdulna előre.
Forrás: TáTK
Borítókép: Freepik