Hangot adni a férfiasságnak

2019.04.29.
Hangot adni a férfiasságnak
A diszkurzuskutatás nagy tekintélyű nemzetközi folyóiratában, a Discourse & Society-ben jelent meg az ELTE BTK nyelvészeinek, Bodó Csanádnak és Szabó Gergelynek a CEU kutatójával, Turai Katalin Ráhellel közösen írt tanulmánya, amely azt a kérdést vizsgálta, hogy budapesti kollégiumokban élő fiatalok hogyan alkotják meg magukat nyelvileg mint férfias férfiakat.

Az utóbbi évtizedekben a nyelv és a nem kutatásának központi kérdése már nem az, miben különbözik a férfiak és a nők nyelve egymástól, az érdeklődés elsősorban arra irányul, hogyan jönnek létre a férfiasság és nőiesség különböző nyelvi reprezentációi. A kutatás éppúgy szólhat az újságárus standjára kihelyezett magazinok címlapjainak elemzéséről, mint egy választási vitában részt vevő női politikusnak arról az igyekezetéről, hogy vitapartnere ne fojtsa belé a szót. Ugyanakkor kevés átfogó vizsgálat folyik, amely a mindennapi társalgások során elemzi a női és férfi kategóriákat megteremtő nyelvi folyamatokat.

Bodó Csanád és Szabó Gergely, az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének kutatói Turai Katalin Ráhellel, a CEU Gender Studies Tanszék kutatójával együtt ebből a szempontból szólaltatták meg a hétköznapi beszélgetések vizsgálatára kialakított korpuszukat.

A Budapesti Egyetemi Kollégiumi Korpusz (röviden BEKK) kutatócsoportjának vezetője, Bodó Csanád így mutatja be a tevékenységüket: „a BEKK létrehozását az motiválta, hogy miközben a nyelvészetben egyre nagyobb az igény a minél sokrétűbb adatbázisok, másként korpuszok létrehozására, nagyon

kevés magyar nyelvi anyagunk van, amely kevésbé fókuszált, hétköznapi nyelvi interakciókból áll.

A más nyelvtudományi műhelyekben kialakított, ún. »spontán« társalgásokból álló korpuszok többnyire laboratóriumi körülmények között felvett társalgásokból állnak össze, amelyek során az egymást korábban nem ismerő résztvevők előre megadott témákról beszélgetnek. Ezt a hiányt kívántuk orvosolni akkor, amikor az ELTE Tehetséggondozó Tanácsának pályázati támogatásával belekezdtünk egy olyan kutatásba, amely során egyetemistákat kértünk meg arra, hogy a saját kollégiumi szobájukban egymással folytatott beszélgetéseiket felvegyék. Ebből eddig közel 20 órányi anyagot jegyeztünk le, majd annotáltunk, azaz elemzési szempontjainak követve megjegyzésekkel láttunk el. Jelenleg is folyik az anyag anonimizálása, hogy a korpuszt mások számára is hozzáférhetővé tegyük. Nem meglepő módon a társalgások meghatározó témája a nemiség és a szexualitás”.

Most megjelent tanulmányukban a kutatók a BEKK anyagában a maszkulinitás nyelvi konstrukcióit elemezték. „Az érdekelt minket, hogy a kollégiumi beszélgetésekben milyen nyelvi eszközökkel, milyen egyéni vagy társas »hangok« megszólaltatásával vesznek fel a fiatalok férfias pozíciókat. Korábbi, főleg angolszász kutatásokból tudjuk, hogy egymás társaságban a diákok meghatározó módon a nők, valamint a melegek becsmérlésével vívtak ki maguknak elismerést a férfiasságukért. Ugyanakkor az utóbbi években megjelentek olyan, jogvédőnek nevezhető hangok, amelyek a nők és melegek tiszteletét képviselve sem veszélyeztetik a maszkulin elismerést. Mi

a férfiasság konstrukciójának ezt a sokféleségét akartuk megérteni.

Az adatainkban is látszik, hogy ezek a fiatal férfiak a szexista megszólalásokért időnként rendre utasítják egymást, sőt, akár nőiesnek vagy homoerotikusnak számító hangokat is megszólaltatnak. Hogyan működhet ez a nyelvi és ideológiai sokféleség a kollégiumi fiúszobák interakcióiban?” — foglalja össze Turai Katalin Ráhel, a kutatócsoport tagja az általuk felvetett kérdést.

Szabó Gergely, az ELTE és a barcelonai UOC doktori hallgatója szerint „fontos azt látnunk, hogy az elemzett kollégiumi társalgások megerősítették azt a korábbi megfigyelést, miszerint a fiúszobák gyakran a dominancia megragadását szolgáló hatalmi játszmák színtereiként működnek. Ez gyakran valóban úgy történik, hogy a beszélők pár mondat erejéig megszólaltatják az elfogadó és felvilágosult 21. századi férfi hangját, hogy aztán ennek segítségével dominálják le a beszédpartnerüket. Bár arra vonatkozóan nincsenek adataink, hogy ez valamilyen változásként fogható-e fel, az bizonyos, hogy a kutatás kollégista résztvevői mind a társalgásokban, mind a velük készített interjúkban reflektálttá tették a férfilét effajta újabb kihívásait. Készülőben lévő következő cikkünk elemzései éppen ezt járják körül: hogyan jelenik meg a politikai korrektség mint egyfajta nyugatról érkező eszmény, és milyen funkciókkal bírhat az aktuális társalgásokban a »PC-hang«”.

Az eredeti tanulmány itt érhető el, a kutatás vezetőjével készült korábbi beszélgetés itt olvasható.