Hasonlóan kommunikálnak velünk a malacok, mint a kutyák?

2019.07.10.
Hasonlóan kommunikálnak velünk a malacok, mint a kutyák?
Családban élő fiatal törpemalacok és kutyák emberekkel való kommunikációs viselkedését hasonlították össze az MTA–ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport és az ELTE Etológia Tanszék kutatói az Animal Cognition folyóiratban most megjelent tanulmányban. A kutatásból kiderül, hogy a közvetlen emberközelben nevelt törpemalacoknál spontán megjelennek a kutyákéihoz hasonló szociális-kommunikációs viselkedési formák, de fajjellegükből kifolyólag a malacok kevésbé fogékonyak az emberi jelzésekre.

Csakúgy, mint a kutyák, a sertések is társaságkedvelő, csoportban élő állatok. Mivel igen tanulékonyak is, a kis méretű, törpe változat házi kedvencként is egyre elterjedtebb. „A Családi Törpemalac Programot 2017-ben indítottuk az ELTE Etológia Tanszékén. Az állatok 6-8 hetes koruktól családi kutyákhoz hasonló környezetben nevelkednek, ami egyedülálló összehasonlító vizsgálatokhoz teremt alapot e két faj között” – mondja Andics Attila, az MTA–ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője.

A kutatók két viselkedéses tesztben vizsgáltak fiatal családi kutyákat és törpemalacokat. „A kutyákról tudjuk, hogy kölyökkoruktól fogva ügyesen kommunikálnak velünk, akár anélkül is, hogy erre kifejezetten tanítanánk őket” – mondja Gerencsér Linda, a tanulmány vezető szerzője, a kutatócsoport tudományos munkatársa. „Arra voltunk kíváncsiak, hogy családban élő sertéseknél is megjelennek-e a kutyákéihoz hasonló kommunikációs jelzések, illetve, hogy spontán követik-e az ember jelzéseit.”

Az első vizsgálatban a kutatók megfigyelték, hogyan viselkednek az állatok a kísérletvezetővel élelem jelenléte nélkül, illetve miután kaptak tőle pár falat ennivalót.

„Miután enni kaptak, a malacok és a kutyák is többet fordultak az ember felé és gyakrabban értek hozzá,

illetve többször is néztek fel az arcára. Érdekes különbség viszont, hogy ha nem vártak élelmet, akkor csak a kutyák néztek az emberi arcra, a malacok nem” – állapítja meg Paula Pérez Fraga doktorandusz. Egy másik tesztben az állatok két rejtekhely közül választhattak többször egymás után. A kísérletvezető mindig mutatással jelezte, hogy a kettő közül melyik tartalmaz élelmet. „Úgy, hogy előzetesen nem tanítottuk az állatokat erre, csak a kutyák követték a mutatást, a malacok nem. Viszont a malacok sem véletlenszerűen választottak, csak a szociális jelzés helyett ők inkább egy oldalválasztós stratégiát követtek; ugyanahhoz a rejtekhelyhez mentek újra és újra” – mondja Pérez Fraga.

A tanulmány először mutatott rá arra, hogy milyen hasonlóságok és eltérések figyelhetők meg fiatal családi kutyák és törpemalacok között emberrel való kommunikációs helyzetekben. „További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy megmondhassuk, a két faj közti hasonlóságok milyen mértékben környezeti hatás, vagyis tanulás, vagy esetleg fajra jellemző, genetikai adottságok következményei – mondja Gerencsér. – Azt gondoljuk, hogy az elsődleges különbség kutyák és malacok között abban rejlik, hogy a kutyák számára az ember olyan természetesen vonzó szociális ingert jelent, amely önmagában, célzott tréning nélkül is elősegíti a kommunikációs jelzéseivel kapcsolatos tanulási folyamatot. Mindezen kívül eredményeink azért is érdekesek, mert rámutatnak a lehetőségekre, amelyek a törpemalacok összehasonlító etológiai kutatásokba való bevonásában rejlenek.”

Az NKFIH, az MTA Lendület program és az ELTE támogatásával készült tanulmány az Animal Cognition-ben jelent meg Comparing interspecific socio-communicative skills of socialized juvenile dogs and miniature pigs címmel.

A kutatást bemutató videoabsztrakt

Fotók: Paula Pérez Fraga és Újvári Dóra