Hely a hazai kutatás élvonalában

2013.06.04.
Hely a hazai kutatás élvonalában
A Kárpát-Pannon térségben szinte minden típusú vulkáni működés végbement az elmúlt húszmillió évben, egy különleges természeti laboratórium alakult ki – emeli ki Harangi Szabolcs, a Kőzettan-Geokémiai Tanszék vezetője, aki MTA-támogatással alakíthat kutatócsoportot.

A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával hozhat létre kutatócsoportot.
A támogatás elnyerését kutatói munkám eddigi legnagyobb szakmai elismerésének tartom és őszintén szólva napokig szinte alig tudtam elhinni, hogy sikerült. Ez egy nagyon komoly megmérettetés volt, ahol nem csak a teljes kutatói pályafutásomat értékelték, hanem kiemelten az elmúlt néhány év teljesítményét. Mindezt ráadásul úgy, hogy nem csak a szűk szakterületen belül kellett helyt állni, hanem minden tudományterületet egybevéve. Nagyon értékesnek tartom ezt az eredményt azért is, mert egy újabb földtudományi területnek sikerült helyet kapnia a hazai kutatás élvonalában. Örülök annak, hogy ezzel a hazai vulkanológiai kutatás kiemelt figyelmet kap, azonban ez hihetetlenül nagy felelősséget is jelent, hogy azt a magas szintű kutatási teljesítményt, amit eddig végeztünk, a továbbiakban is fenntartsuk, és a lehetőséget kapó fiatal kutatók valóban a tehetségüknek megfelelő eredményt tudják elérni. Nagy felelősség, hogy mindezt hatékonyan tudjam segíteni, koordinálni és közvetíteni nem csak a tudományos életben, hanem a társadalom felé is. Ez egy hatalmas lehetőség arra, hogy munkatársaimmal együtt elérhessem azt, hogy nem csak a térségben, de tágabb nemzetközi szinten is számon tartott vulkanológiai kutatói központ alakuljon itt ki, és arra, hogy térségünket, a Kárpát-Pannon térség különleges vulkanológiai természeti értékeit mint egyfajta természeti laboratóriumot nemzetközi szinten is pozicionálni tudjam.

„Vulkanológiai kutatások a magmaképződéstől a felszíni folyamatokig” című tervére kapta meg a támogatást. Mivel fog foglalkozni pontosan a kutatócsoport?
A cím pontosan azt a filozófiát tükrözi, ami az elmúlt időben is jellemezte kutatói tevékenységemet, és ami most kezd szélesebb körben is elfogadottá válni. Ennek lényege az, hogy a vulkáni működés okát úgy érthetjük meg leghatékonyabban, ha visszanyúlunk a kiindulási ponthoz, azaz a magmaképződéshez. A vulkáni működés lefolyása, a felépülő vulkáni forma mind attól függ, hogy milyen magma tör a felszínre, éppen ezért meg kell értenünk azokat a folyamatokat, amelyek a magma kémiai és fizikai tulajdonságait kialakítják. Ez magába foglalja a magmaképződés körülményeinek jellemzését, a magma felemelkedése közben zajló események feltárását és különösen a magmakamra folyamatok megértését. Mindezt igyekszünk számszerűsíteni modellszámításokkal, termodinamikai törvényszerűségek figyelembe vételével. Egy lényeges pont annak felmérése is, hogy mindezek a folyamatok milyen gyorsan zajlanak le. Ezek a kutatások viszonylag újak, de már rögtön az érdeklődés középpontjába kerültek, hiszen a társadalmat különösen érdekli az, hogy vajon mennyi idő van a felkészülésre, mikor derül ki, hogy közeleg egy vulkáni kitörés. Habár a vulkánkitörés időpontját pontosan sohasem fogjuk tudni meghatározni, de előrejelzésében sokkal jobbak a lehetőségek, mint mondjuk egy földrengés előrejelzésében.
A Kárpát-Pannon térségben szinte minden típusú vulkáni működés végbement az elmúlt húszmillió évben. Itt valóban egy különleges természeti laboratórium alakult ki, ahol sok minden megérthető a vulkáni működéssel kapcsolatban. Ez a tudás akár hasznosítható olyan területeken is, ahol aktív vulkáni működés zajlik. A tudástranszfer ma már rendkívül hatékony és meggyőződésem, hogy a térségünkben végzett kutatómunka hozzájárulhat általában is a vulkáni működés jobb megértéséhez. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy térségünkben a legutolsó vulkáni kitörések mindössze néhány tízezer éve zajlottak és potenciálisan még akár folytatódhatnak is. Az elmúlt években kutatásunk kiemelt célterületei voltak ezek a legfiatalabb vulkáni területek, ez a továbbiakban is jellemző lesz a munkánkra.
Meg kell jegyeznem azt is, hogy a modern vulkanológia egy tipikusan multidiszciplináris tudományterületté vált, magunk is ezt az utat követjük, vagyis együttműködésben dolgozunk más tudományterületek képviselőivel, így a geofizika, a szerkezeti földtan, a paleontológia, a földrajz, a meteorológia, az ásványtan, sőt a társadalom- és történelemtudomány szakembereivel is. Ezek új kihívásokat is jelentenek, amelyek minden bizonnyal serkentően hathatnak a kutatásra. Mint kutató, nagyon fontos feladatomnak tekintem a tudománynépszerűsítő munkát is, ezért részt veszünk tudományos ismeretterjesztő rendezvényeken, és továbbra is tájékoztatást adunk a vulkánok tevékenységéről a Tűzhányó blogban és rendszeresen megjelentetünk cikkeket a hazai ismeretterjesztő folyóiratokban. A kutatócsoport életéről, eredményeinkről folyamatosan beszámolunk a már most is létező, de rövidesen új tartalommal és formában megjelenő kutatócsoporti honlapunkon.

Mik az előzetes célkitűzések?
Most leginkább az foglalkoztat, hogy azokon a területeken, ahol az elmúlt időszakban sok fontos előkészítő munkát végeztünk, és ahol biztos vagyok abban, hogy figyelemre méltó, új eredmény várható, folytatni tudjuk a munkát, hogy az eredmények valóban megszülethessenek. Ebben benne van a térségünkben zajlott legutolsó vulkáni kitörések pontos idejének meghatározása, továbbá áttörést szeretnénk a miocén időszakot jellemző, nagy térfogatú vulkáni kitörések pontos korainak meghatározásában is. Ez utóbbi fontos új eredményt hozhat többek között ennek az időszaknak a rétegtani szemléletében. És akkor még nem is beszéltem a magmakamra folyamatok rekonstruálásáról, kutatásaink egyik fő irányáról. Rengeteg tervvel indulunk, ami jó alapot ad arra, hogy valóban bizonyítani tudjuk, hogy hazai és nemzetközi szinten is számottevő eredményt képes elérni a kutatócsoport.
A célom az, hogy az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport tevékenysége hazai és nemzetközi szinten is számon tartott legyen, hogy a Kárpát-Pannon térségben végzett kutatások alapján területünk fontos referencia terület legyen a vulkanológia és a magmás kőzettan tudományában. Azt szeretném, hogy az elkövetkezendő 5 év tudományos eredményei alapján méltó módon erősítsem, illetve fenntartsam azt a nagy hagyományokkal rendelkező tudományterületet hazánkban, amit többek között Szabó József és Mauritz Béla tevékenysége alapozott meg és amit sok kiváló kutató képviselt és képvisel nemzetközi szintű kutatásokkal.

Megalakult már a kutatócsoport, vagy még folynak az előkészületek?
Most már azt mondhatom, hogy szinte minden helyre megvan a jelölt. A pályázatban nem véletlenül nem neveztem meg az összes bevonásra tervezett kutatót. Minden egyes potenciális jelölttel elbeszélgettem és mindegyikük tudja, hogy a kínálkozó lehetőség mellett, számukra is nagy felelősséget jelent a munka: teljesíteni kell, mert csak eredményes munkával folytathatják a szakmai tevékenységüket.

Vonnak be doktoranduszokat, esetleg fiatalabb hallgatókat?
A kutatócsoport elsősorban a korábban az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszéken informálisan működő Vulkanológiai Csoport már PhD fokozatot szerzett – vagy éppen szerző – fiatal szakembereire épül. Törekedtem arra is, hogy a vidéki egyetemek tehetséges fiatal szakembereinek is lehetőséget tudjak adni. Nagyra becsülöm őket és remélem ez a kutatócsoporti munka egy különleges lehetőséget ad számukra, hogy a tudományos életben le tudjanak tenni az asztalra fontos eredményeket. Lesz olyan fiatal is, aki Erdélyből érkezik hozzánk frissen megszerzett MSc diplomával, akit ezzel a szakmában tudunk tartani.
Nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik bár nem fizetett alkalmazottjai a kutatócsoportnak, nevesítve szerepelnek a kutatócsoport munkájában, például a Szegedi Tudományegyetemen dolgozó tanszékcsoport-vezető, Pál-Molnár Elemér, aki az ottani „Volcano” kutatócsoportot vezeti, és akivel az elmúlt években egyre szorosabb szakmai kapcsolatot alakítottunk ki. Fontosnak tartom, hogy a kutatócsoportban folyó tudományos munka nyitott legyen a vidéki egyetemek szakemberei és fiatal hallgatói felé is, erősödjön a velük való együttműködés, mert ezzel tudunk leghatékonyabban magas szintű tevékenységet végezni. A kutatócsoport szakmai munkájában jelentős szerepet kap majd egykori hallgatóm, a nemzetközi szinten is számon tartott, most Új-Zélandon dolgozó és a nemzetközi vulkanológiai társaság, a IAVCEI vezetői közé is beválasztott Németh Károly. Ő már a pályázatunkat is erősítette szakmai ajánlásával és reményeink szerint a vele való szoros együttműködés elősegíti majd a kutatócsoport minél eredményesebb munkáját, új kutatási irányok indítását.

Évi 28,3 millió forintos támogatást nyertek el. Mire fordítják, illetve mire fordíthatják az elnyert összeget?
Az elnyert összeg jelentős része a kutatócsoportban dolgozó kutatók bérét fedezi. Ez azt jelenti, hogy meg tudunk tartani több olyan tehetséges fiatal szakembert, akik elhivatottak a tudományos munka felé. Ők ezzel lehetőséget kapnak, hogy ne kelljen elhagyniuk az országot, vagy ne kelljen elhagyniuk a szakmát, hogy megélhetésüket biztosítsák. Mindezt óriási eredménynek tartom, és azt gondolom, hogy ez nagyon fontos a szakma és az ország szempontjából is. A bérköltség mellett a dologi költségkeret biztosítja a mindennapos munkát. Ezt az anyagi forrást elsősorban arra szeretném fordítani, hogy a kutatásokhoz szükséges nyugodt feltételeket biztosítani tudjuk, többek között hozzáférésünk lehessen a legújabb tudományos eredményekhez olyan vezető folyóiratok esetében is, amelyeket eddig nem tudtunk előfizetni, illetve a nemzetközi kapcsolatok erősítése érdekében külföldi szakemberekkel tudjunk személyes kapcsolatot is tartani. Ezek rendkívül fontosak ahhoz, hogy kutatási eredményeink nagyobb figyelmet kapjanak, hogy fiatal szakembereinket jobban megismerjék. Az eredményes munkához azonban nélkülözhetetlenek az adott kutatási célt biztosító tudományos pályázati források is, ezért ez ügyben kiemelten fontos az eredményes tevékenység.

Lehetségesnek tartja, hogy a kutatócsoport tovább működjön a támogatás lejárta után?
Most a következő 5 évre koncentrálunk, de természetesen vannak távolabbi célok is. Amennyiben sikerül a megfogalmazott célokat teljesíteni, biztosan késztetést érzünk majd a folytatásra. Azonban most az a feladatom, hogy a belém vetett bizalmat magas színvonalú tudományos munkával tudjam megszolgálni, és ezekkel az eredményekkel adhassak alapot arra, hogy a magmás kőzettani és vulkanológiai kutatásoknak ne csak 5 éves távlatban legyen jövője Magyarországon és a térségben.