Helyreállt az ősi gabonatermelési és -fogyasztási rendszer Európában

Több mint 2300 évvel ezelőtt az ókori görögök integrálták a Fekete-tenger medencéjét a mediterrán világ élelmiszer-ellátási rendszerébe. De a Fekete-tenger medencéjében vagy a mediterrán világban kitört háborúk minden időben képesek blokkolni a fogyasztási-termelési rendszer működését.

A magyar kutatócsoport két fontos területi átalakulást és folyamatot figyelt meg az európai gabonatermesztésben. Először is, a kelet- és közép-európai mezőgazdaság technológiai felzárkózása az európai gabonatermesztés súlypontját nyugatról keleti irányba húzta. Az újdonságnak tűnő jelenség valójában egy két és félezer éve hosszabb-rövidebb szünetekkel fennálló rendszer helyreállására utal: az ókori görögök által beindított fogyasztási-termelési rendszer két pillérét a Fekete-tenger mellékén megtermelt élelmiszerfelesleg és a Mediterráneum keresleti piaca jelentik. A másik folyamat motorja a globális éghajlatváltozás, amely a termőterületek és termésátlagok növekedési súlypontját az elmúlt évtizedekben északi irányba tolta.

Pinke Zsolt és kutatótársai szerint az ókori fogyasztási-termelési rendszer viharos gyorsasággal állt helyre a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása után az intenzív nyugat-kelet irányú technológiai transzferáramlásnak köszönhetően. A folyamat eredményeként

a kelet- és közép-európai államok a globális gabonaexport rangsorok éllovasaivá váltak

az elmúlt évtizedben. A folyamat két főszereplője Oroszország és Ukrajna, ketten együtt a globális gabonaexport harmadát biztosították az utóbbi években. De az ukrajnai orosz invázió most jelentősen akadályozza az alapvető élelmiszerek, például a búza és a kukorica, valamint a műtrágyák globális kereskedelmét, súlyosbítva ezzel a globális élelmiszerellátás bizonytalanságát.  

A feltárt folyamatok szerint az európai gabona-sakktábla északkeleti szektora tűnik az átalakulások első számú nyertesének, ahol a gabonatermesztés alacsony klímaérzékenysége kiemelkedő gazdasági növekedési rátákkal összekapcsolódva a kontinens legmagasabb termésátlag-növekedési mutatóit eredményezte. A regionális átrendeződés vesztese a mediterrán régió. A búza és a kukorica vetésterülete 12 millió hektárral csökkent a Földközi-tenger medencéjének európai felén 1961 és 2017 között. A gabonaföldek eltűnése egy nagyobb tájátalakulási folyamatba illeszkedik, hiszen a régióban közel 19 millió hektár szántóföldön szűnt meg a gazdálkodás az elmúlt 60 év során.

A talajvíz a mezőgazdaság termelés és a természetes növényzet alapvető erőforrása. Magas talajvízállású alföldeken, csapadékhiány esetén a termesztett gabonák vízigényük akár egészét a talajvíz által táplált talajnedvességből elégíthetik ki. Ezért

a talajvízkészletek csökkenése közvetlen fenyegetést jelent az élelmiszerbiztonságra.

Magyarországon a szántóföldek és kertek alig 2 %-át öntözik, vagyis a hazai növénytermesztés szinte egésze a csapadéktól és ennek hiánya esetén a talajvíz elérésétől függ. Egy közelmúltban ismertetett kutatás rámutatott, hogy a hazai talajvíz átlagos mélysége 1961 és 2010 között országosan több, mint fél méterrel, és az ország szinte minden régiójában is jelentős mértékben csökkent. A talajvíz szélsőséges ingadozása az aszályok intenzitásával összefüggésben áll, amely kihatással van Magyarország legfontosabb mezőgazdasági termékére, a szemeskukoricára is. 

A közép-európai gabonatermelés gyorsan növekvő klímaérzékenysége vészjelzés a régió gazdálkodói és a globális élelmiszerbiztonságban érdekelt szereplők számára. Kézzelfogható és régiós szinten is érzékelhető megoldásra van szükség a csökkenő talajvíz és talajnedvesség és az emelkedő hőmérséklet negatív hatásainak csillapításában.

A fenti megállapítások súlyos következményekkel járnak nemcsak a magyar, hanem a globális élelmezésbiztonságra nézve is.  A mai nap kérdése, hogy milyen módon biztosítható a globális élelmiszerbiztonság, amelyet komoly kihívás ért a háborús viszonyok miatt blokád alá került kelet-európai élelmiszerexport szünetelésével. A legerősebb talajvíz-kukorica terméshozam kapcsolatok a dél-alföldi régióban mutatkoztak. Ez arra utal, hogy a szemfejlődés szempontjából nélkülözhetetlen víz felvételét a kritikusan aszályos időszakban a kukorica legnagyobb arányban a dél-alföldi régióban pótolja a talajvízből. A talajvízszint csökkenés évente átlagosan közel 0,7 t/ha hozamcsökkenést okozhatott az Alföld egészén az 1986–2010 közötti időszakban. 

A kutatás azonban megfogalmazza a holnap kérdését is. Nevezetesen azt, hogy a gabonatermesztés a klímaváltozásnak való legnagyobb kitettséget épp Közép- és Kelet-Európában mutatta az egész kontinensen, abban a régióban, ahol a világ gabonanövekedési potenciáljának jelentős részét azonosították.

A tanulmány az alábbi linken érhető el.

Forrás: ELTE TTK