Hibák a DNS-ben
A sejtek gyors elpusztulását vagy rákosodását akadályozzák meg a DNS szerkezetét módosító motorenzimek, amelyek kiemelkedő szerepet játszanak az örökítőanyagban fellépő hibák javításában. Kovács Mihály az ELTE Biokémiai Tanszékén a „Kommunikációs útvonalak DNS-kötő fehérjékben” kutatócsoportot vezeti.
Kutatásai során a DNS-átalakító motorenzimekkel, genetikával, a biológiai információk hibáink javításával foglalkozik. Pontosan mit vizsgál?
Ha nem lennének hibajavító rendszereink, az a sejt gyors pusztulását vagy rákosodását eredményezné. Azoknak a molekuláris folyamatoknak az összességét vizsgáljuk, amelyek megakadályozzák, hogy a DNS-hibáknak ilyen fatális következményei legyenek. Ebben a folyamatban a motorenzimeknek, ezeken belül a DNS-helikázoknak központi szerepük van. A kutatás így azon folyamatok megismeréséhez járul hozzá, amelyek a DNS szerkezetében bekövetkező hibákat javítják.
Milyen külföldi kutatóműhelyekkel működnek együtt? Mennyire egyedülálló ez a kutatás hazánkban?
Együttműködéseink közül az egyik leglényegesebb az amerikai kormány Nemzeti Egészségügyi Intézetében (NIH) dolgozó egyik kutatócsoporttal jött létre. Velük van egy közös pályázatunk is, amely kutatásaink egyik fő forrását biztosítja. Magyarországon Vértessy Beáta kutatócsoportja az MTA Enzimológiai Intézetében foglalkozik ehhez hasonló témával, továbbá Haracska Lajos Szegeden, valamint Szűcs Dávid, aki szintén az Enzimológiai Intézetben kezdte el kutatásait. A mi kutatásunk egyedi vonása, hogy a motorenzimek fizikai és kémiai mechanizmusait vizsgáljuk. A molekuláris biofizika és a DNS-hibajavítás összekapcsolásával csak a mi csoportunk foglalkozik Közép-Európában.
Az ELTE kutatóegyetemi pályázat keretein belül Ön vezeti a „Kommunikációs útvonalak DNS-kötő fehérjékben” kutatócsoportot. Hallgatók és doktoranduszok is bekapcsolódhatnak a munkába?
A hazai rendszer érdekessége, hogy míg Nyugaton a kutatás gerincét a posztdoktor kutatók végzik, Magyarországon nagyon vékony ez a kutatóréteg, ezért itthon főleg PhD-hallgatókra alapozva kell kutatást vezetni. Ennek oka, hogy a hazai fiatalok a doktorijuk megszerzése után a vezető nyugati kutatóhelyek felé áramlanak. Jelenleg nyolcan vagyunk a kutatócsoportban: öt PhD-hallgatónk valamint két szakdolgozónk van, ugyanakkor posztdoktor jelenleg nincs a kutatócsoportunkban.
Hogyan segíti Önt az ELTE kutatóegyetemi TÁMOP-pályázata?
A kutatóegyetemi pályázat rendkívül hasznos, amennyiben az adott kutatócsoportok oly módon tudják felhasználni, hogy emelje a kutatás színvonalát és az elvégzett munka mennyiségét. A TÁMOP ránk eső részét leginkább személyi juttatásokra, vagyis kutatók bérére tudtuk fordítani, illetve konferenciákra utaztunk belőle. Ugyanakkor a kutatáshoz szükséges tárgyi eszközeinket más forrásból finanszírozzuk.
Több szakmai díjat is elnyert, köztük tavaly a Lendület program támogatását. Mit jelentenek Önnek ezek az elismerések?
Három nagyobb elismerésben részesültem, amelyek kiemelkedően sokat jelentenek számomra: 2009-ben kaptam a Talentum-díjat, amellyel az élettudományok, a természettudományok és a társadalomtudományok területén kiemelkedő egy-egy 35 év alatti kutató munkáját jutalmazzák. Emellett tavaly több kutatótársammal egyetemben elnyertem az MTA Lendület pályázatát, melynek történetében első alkalommal nem csak kutatóintézetekből, hanem egyetemekről is pályázhattak kutatók. A harmadik díj az Osztrák Tudományos Akadémia Lieben-díja volt. Az 1860-as években alapított díjat olyan természettudományos kutatónak ítélik oda, aki az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén dolgozik. 2004 óta én voltam a harmadik magyar kutató, aki megkapta. Ezek az elismerések kiemelkedő lehetőséget biztosítottak arra, hogy mind a szakmai, mind a laikus közönséget megismertessük a munkánkkal.
Néhány éves angliai és amerikai kitérőit leszámítva a Biokémiai Tanszéken dolgozik – a most felvételiző diákoknak miért ajánlaná az ELTE-t?
A műszaki, illetve természettudományos pályát általánosságban ajánlanám a diákoknak, hiszen a mai világ problémáit – amelyeket az emberiség okozott – csak nagyon alapos műszaki és természettudományos ismeretekkel rendelkező szakemberek regimentje tudja megoldani. Az ideális hallgató, akiből jó kutató lehet, felismeri azt a kitörési pontot, ahol lehetőség van új tudás hozzátételére, és hatékonyan tudja kiválasztani a feladata szempontjából releváns ismereteket a rendelkezésre álló, ma már gyakorlatilag korlátlan információ-áradatból.