Hogyan érdemes csökkenteni a munkaidőt?
A kutatócsoport vezetője, Antal Miklós ökológiai közgazdász szerint a jelenlegi gazdasági rend erős fogyasztást generál, miközben a munkahelyek kemény elvárásokat támasztanak. Sokat kell dolgozni azért, hogy utána sokat lehessen fogyasztani. Ráadásul ma a növekvő mértékű fogyasztáshoz kapcsoljuk a sikerességet, ez határozza meg önképünket. Mindezt súlyosbítja, hogy rengeteg ember nem szereti a munkáját. Nagy kérdés, van-e ebből kiút, mérsékelhető-e úgy mind a munka, mind a fogyasztás, hogy közben jobban érezzük magunkat.
A kutatócsoport a különféle
munkaidő-definíciókat és az egyes munkatípusok sajátosságait vizsgálja
komplexen, az összes munkatípust figyelembe véve. Ugyan ma már több száz munkatípus van, mondják, a tradicionális munkadefiníció az uralkodó, amely a munkahelyi jelenléthez kötődik, és bejövéstől elmenetelig tart.
A munkaidő-csökkentésnél kulcskérdés, hogy mi tűnik a munkaadók szempontjából megvalósíthatónak és gazdaságosnak. Ők általában úgy látják, rövidebb munkaidővel drágábbá válna a működés, holott számos szempontból megtérül a munkaidő-csökkentés. Nehezebb szellemi tevékenységek vagy újonnan létesített munkahelyek esetében pélául a rövidebb munkaidő jobb produktivitással jár. Vannak azonban olyan esetek is – például a specifikus tudást igénylő feladatkörök –, amikor valóban nehéz a kieső munkát pótolni, és a munkáltató döntésébe olyan szempontok is belejátszhatnak, mint a munkáltató-munkavállaló közötti bizalom.
A pénz-idő átváltások logikája meghatározó a munkaidő-csökkentés vizsgálatában – mondja Antal Miklós. Nem mindegy, hogy a fizetés munkaidő alapján történik, vagy teljesítménybérről van-e szó. Fontos ismerni a normák és az értékrend szerepét is a munkaidővel kapcsolatos döntésekben. Minek alapján ítéli meg a társadalom a munkavégzést? És hogyan csapódik ez le az emberekben? A munkavégzéssel legitimáljuk helyünket a világban, pedig az élet nem a munkára van kitalálva: sokkal magasabb rendű dolgokat csinálunk, amikor például gyereket nevelünk, vagy kapcsolatokat ápolhatunk másokkal.
Antal Miklós szerint az lenne az optimális, ha a növekvő produktivitás hasznának egy részét munkaidő-csökkentésre fordítanánk, és ezzel párhuzamosan
sikerülne megteremteni egy nem fogyasztói jellegű kultúrát is
a felszabaduló idő számára. A munkaidő-csökkentés tehát nem csupán gazdasági, hanem társadalmi és kulturális változásokat is igénylő lassú folyamat, amelyhez folyamatos társadalmi egyeztetés szükséges. A mai típusú kapitalizmus és fogyasztói társadalom nagyon sok szempontból nem fenntartható, ezért a változáson gondolkodni nagyon is időszerű – állítja a közgazdász.
A Népszava teljes interjúját Antal Miklóssal itt olvashatja el.