Hogyan növelhetjük a tudományos eredményességet?

A május 19-i beszélgetésen az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának több vezető kutatója mutatta be tudományos tevékenységét. Az Emlékezet, Nyelv és Idegtudomány Kutatócsoport fő kutatási területe az implicit, nem tudatos tanulás, amelynek során agyunk a környezetünkben rendelkezésre álló információkból felismeri, és kivonja az egyszerűbb szabályszerűségeket – mondták el a munkacsoport vezetői, Janacsek Karolina egyetemi adjunktus és Németh Dezső egyetemi tanár. Simor Péter, az Alvás, Álom és Kogníció Kutatócsoport vezetője az alvás méltatlanul elhanyagolt REM-fázisának több szempontú kutatását ismertette, beleértve a nemzetközi kooperációban végzett munkákat is. Garai-Takács Zsófia, a Kognitív Fejlődés és Oktatás Kutatócsoport nevében a mindfulness-alapú intervenciókra vonatkozó metaanalitikus vizsgálataik tapasztalatairól számolt be.

A kutatócsoportok bemutatkozása után Aczél Balázs tudományos és nemzetközi dékánhelyettes kerekasztal-beszélgetésre invitálta a résztvevőket. Elsőként az iránt érdeklődött, miként választanak új kutatási témákat és milyen érvek alapján mondanak nemet egy-egy kezdeményezésre. A téma iránt elkötelezett vezető nélkül semmilyen kutatás sem lehet sikeres – emelte ki válaszában Garai-Takács Zsófia, hozzátéve, hogy az angol project owner kifejezés a dolog lényegére mutat rá: arra van szükség, hogy valaki a sajátjának érezze a témát, és mindent megtegyen annak érdekében, hogy megvalósuljon a kutatás.

A gazdátlan projektek rendszerint maguktól elhalnak.

Janacsek Karolina szerint a szubjektív tényező más szempontból is fontos: csak azt tudjuk jól kutatni, amit érdekesnek és izgalmasnak találunk.

A kutatásoknak azonban gyakorlatias szempontoknak is meg kell felelniük – vetette ellen Aczél Balázs. Érdemes-e olyasmit kutatni, ami csak egy nagyon szűk kört érdekel, vagy amivel valószínűleg nehezebb pályázatokat elnyerni, illetve ahol kérdéses a nemzetközi diskurzusba való bekapcsolódás lehetősége? Simor Péter kiállt a szubjektív elem kiemelkedő szerepe mellett, nem vitatva, hogy második lépésként stratégiai megfontolásokat is tekintetbe kell venni. Át kell gondolni, hogy az adott projektben objektív mércével mérve mikor beszélhetünk sikerről, és meg kell tanulni, hogy van, amibe jobb nem belevágni, bármennyire is mellette szól a személyes érdeklődés.

A beszélgetés során kis vita alakult ki az Open Science eszköztár és a preprint publikálás előnyeiről és hátulütőiről. A D1-es folyóiratokban való publikálás ma már elképzelhetetlen a kutatási adatok nyílt hozzáférésű megosztása nélkül – figyelmeztetett Garai-Takács Zsófia, aki arra is fölhívta a figyelmet, hogy az általa is művelt, metaanalízisre épülő kutatások esetében az elemzésbe bevont adatok részletes bemutatását várják el a szerkesztők. Németh Dezső a registered reporttal kapcsolatosan megjegyezte, hogy ez lassíthatja a kutatási folyamatot, ami csökkentheti a kutatói lelkesedést, de kétségtelen, hogy nagyon sok előnye is van. Ha kutatás (adatfelvétel) elkezdéséig sok idő van hátra, akkor kifejezetten ajánlott ez a kutatási/publikációs forma. Aczél Balázs és Simor Péter más szempontokat vetett fel: a cikkek preprint beadása például igen hasznos lehet a PhD-hallgatók számára, akiknek a fokozatszerzéséhez tervezhető megjelenésekre van szükségük.

A kerekasztal utolsó körkérdése a csoporttagok és a nemzetközi partnerek megtalálásának módjait, az együttműködés formáit firtatta. Németh Dezső amellett érvelt, hogy a sokszínű, sokféle tudást, kutatói hozzáállást képviselő kutatócsoport a siker garanciája, hiszen a kutatómunka során

egyszerre van szükség ötletelő, elemző, módszertanos és szervező szemléletre is.

Úgy fogalmazott: „Mindig kell, aki szárnyal, de olyan is, aki a szárnyalót leszállítja a földre”. Garai Zsófia a hallgatók bevonását emelte ki, nemcsak a doktori képzésben résztvevők, de akár már az alapképzésre járó, a kutatás iránt érdeklődő hallgatóknak is meg kell adni a lehetőséget, hogy kellő felkészítés után részt tudjanak venni kutatási projektekben. Simor Péter arra hozott példát, hogy nemzetközi kapcsolatok szinte a semmiből is létre hozhatók: egyik fontos partnerüket egyszerűen e-mailben keresték meg teljesen ismeretlenül, miután olvasták egy frissen megjelent cikkét.

A munkacsoportokon belüli munkamegosztással kapcsolatban Simor Péter kifejtette, az az oktatási hagyomány, amiben szocializálódtunk, vagyis

az autoriter, frontális, patriarchális modell a kutatócsoportokban hasznavehetetlen,

és ennek meghaladása nagy terhet ró a csoport vezetőjére és tagjaira is. Ha az a cél, hogy a kutatócsoportban olyan emberek dolgozzanak együtt, akik valamilyen terület specialistái, akkor a csoportvezetőt óhatatlanul túl kell szárnyalják ezeken a területeken. Ezzel a problémával nehezen birkóznak a PhD-hallgatók, de a témavezetők is. Németh Dezső úgy fogalmazott, hogy a kutatócsoportokban nincs helye hierarchiának. „Még a szavaink is alkalmatlanok egy jó csoport leírására” – tette hozzá Simor Péter, a „hallgató” és a „vezető” fogalmát meg kell haladnunk, ha sikeres kutatócsoportot akarunk működtetni.

A rendezvény visszanézhető az ELTE PPK Youtube-csatornáján.

Forrás: ELTE PPK