Hogyan tartja fent a tekintélyelvűség a demokrácia illúzióját?
A szociálpszichológia évtizedek óta vizsgálja a tekintélyelvűséget: számos kutatás alátámasztotta, hogy az autoriter nézetek mögött a biztonság és stabilitás iránti szükséglet áll. A tekintélyelvű személyek rendszerint a hagyományos társas normákat támogatják, állandóságra és rendezettségre törekednek. A konvenciókat megszegő csoportokat lenézik és diszkriminációban részesítik, mert a jelentős társadalmi változások fenyegetőek számukra.
A modern világban a liberális demokrácia alapvetései – úgymint a szabad választások, a politikai pluralizmus vagy az emberi jogok védelme – látszólag normatívvá váltak. Éppen ezért számos illiberális rezsim demokráciaként hivatkozik magára, és tagadják a fenti alapvetések megsértékének vádjait. Az autokrata rendszereket támogató tekintélyelvű személyek eleve kevésbé tartják fontosnak a liberális sztenderdeket, de emellett több korábbi kutatás is azt sugallja, hogy a demokrácia hiányát is kevésbé pontosan képesek észlelni, azaz
hajlamosak a fennálló rendszereket demokratikusabbnak látni, mint amilyenek
valójában.
A tekintélyelvű emberek stabilitás iránti igényének kielégítéséhez alapvető, hogy elfogadják a környezetük aktuális állapotát, a status quo-t. Ez arra készteti őket, hogy támogassák és védjék a fennálló társadalmi, politikai, gazdasági rendet, és magukban racionalizálják azok esetleges hibáit és hátrányait – ezt nevezi a szociálpszichológia tudománya a Rendszerigazolás elméletének. Minél problémásabb egy adott rendszer, a rendszerigazolást megalapozó motivációk annál erősebb hatást fejthetnek ki, akár a valóságérzékelés rovására is: ez szükséges ahhoz, hogy a személyes hiedelmeink és az igazságtalanságok közti konfliktusból fakadó kognitív disszonancia megszűnhessen.
Az ELTE PPK kutatói, Hadarics Márton és Krekó Péter a Political Psychology hasábjain publikált tanulmányukban arra voltak kíváncsiak, pontosan hogyan járul hozzá a tekintélyelvűség az antidemokratikus politikai gyakorlathoz. Kutatásukban a 2020-as European Social Survey adatait elemezték: a nemzetközi felmérés 31 európai ország több mint 55 ezer lakosának nézeteit, attitűdjeit és fontosnak tartott értékeit mutatja meg társadalmi és politikai kérdéseket illetően.
A kutatás eredményei szerint a tekintélyelvű állampolgárok megfelelőbbnek ítélik a demokratikus elvek működését a kevésbé tekintélyelvű társaikhoz képest azokban az országokban, ahol illiberálisabb a vezetés; tehát minél jobban sérül a demokrácia, annál pontatlanabb a problémák észlelése. A szerzők szerint az autoriter nézetek torzító hatása gyengébb vagy egyáltalán nincs jelen jól működő demokráciákban. Úgy tűnik, a tekintélyelvűség különösen elfogult észlelést eredményez akkor, ha a valóság ellentmond ennek a pozitív felfogásnak.
A kutatók kiemelik, hogy
a tekintélyelvű emberek eleve kevésbé tartják fontosnak a demokrácia szabályait,
mert pszichológiai szükségleteiket jobban kielégítik az autokrata rendszerek. Emiatt liberális nézeteket valló polgártársaikhoz képest kevésbé követik nyomon a szabadelvűség megvalósulását, és ha probléma lép fel, azt nagy valószínűséggel nem veszik észre vagy figyelmen kívül hagyják. Ez a tendencia a szerzők szerint segíthet fenntartani a liberális demokrácia látszatát még a valójában illiberális rendszerekben is.