Hogyan tovább, egyetemi rangsorok?

Egyetértés látszik abban, hogy a globális rangsorok a nyugati, szabadságelvű társadalmi és akadémiai értékek általános elfogadásán alapultak. Ameddig az angolszász egyetemi modell kínálta az igazodási pontot nemzetközi szinten, ezek érvényessége a sok módszertani vita ellenére is elfogadott volt. Mostanára azonban több fejlemény is a globalizálódás utáni időszakot jelzi: Kína tudományos szuperhatalommá vált; a gazdaságok és államok egyes csoportjai az egyéni vagy regionális bezárkózás útjára léptek; a nem-demokratikus államok megjelenése a nyugati egyetemek finanszírozásában (helyenként szervezetében) alapvető értékkérdéseket vet fel; a háborús agresszió miatt a jelentős tudományos-technológiai potenciállal rendelkező Oroszország kizárta magát a nemzetközi együttműködésekből; a biztonsági és nemritkán üzleti érdekek egyre inkább felülírják az akadémiai nyitottságot.

Minderre a globális ragsoroknak választ kell adniuk a jövőben. A feszültségek ugyanis már elérték őket, például fontos kínai egyetemek jelezték, hogy nem szolgáltatnak adatokat a jövőben a THE rankingnek. Az online oktatás pedig végképp fellazította a korábbi intézményi határokat, és változatlanul jelen vannak a rankingek régi hiányosságai is. Az oktatási tevékenységre a rangsorolóknak lényegében nincs rálátásuk, a publikációs ipar tudományművelést torzító ellentmondásai jelentősen befolyásolják a helyezéseket, és az adatok feldolgozásának módja is rejtve marad.

Az adatok körüli bizonytalanságokra kínál választ az OECD most induló projektje, amelynek eredményeképpen

általános felsőoktatási adatbázist próbálnak összeállítani a döntéshozók számára.

A döntő kérdés természetesen az, hogy a felsőoktatás-politikai és intézményi döntéshozók meddig tartják érvényesnek a rankingek kínálta visszajelzést – aminek erejét a médiahatásuk adja. Ennek az elmozdulásnak is betudható, hogy a toplisták készítői megkezdték a szakterületi és regionális rangsorok előtérbe helyezését. Ennek ellenére alapvető módszertanukon nem látszanak változtatni, a viták tehát minden bizonnyal folytatódnak.

A további fejleményeket közvetlenül is figyelemmel kísérhetjük, mivel az IREG közgyűlése az Executive Committee tagjává választotta Fábri György egyetemi docenst, az ELTE PPK Társadalmi Kommunikációs Kutatócsoport vezetőjét.

Forrás: ELTE PPK