Hol keressük a boldogságot?
A pozitív pszichológia kutatási eredményei szerint nem a gyakran emlegetett siker-pénz-család háromszög hoz igazi boldogságot, ezek valójában kevéssé határozzák meg az ember jóllétét. A legmostohább élethelyzetben is érezhetjük boldognak magunkat, és fordítva, a vágyak beteljesedése, a legtökéletesebb körülmények közepette is lehetünk boldogtalanok – többek közt ezekről a témákról beszélt október végén a HVG Pszichológia Szalon előadásán Nagy Henriett klinikai szakpszichológus, az ELTE PPK adjunktusa.
E paradoxont az okozza, hogy a boldogságélményünket sokkal inkább meghatározza a belső szabadságérzet, elménk tudatos kontrollja, a személyiségünknek megfelelő célok megfogalmazása és keresése, mint az aktuális életkörülményeink. Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus tortamodellje szerint az egyes emberekre jellemző boldogságszintet mindössze 10 százalékban alapozzák meg az anyagi körülmények, az életkor vagy a családi állapot. Ennél nagyobb súllyal, 50 százalékkal esik latba a genetika, vagyis az, hogy saját személyiségünk mennyiben segíti (vagy gátolja) a boldogulást. A fennmaradó 40 százalékban saját döntéseink, választásaink sora, életstratégiánk befolyásolja érzelmi jóllétünk szintjét.
A valóban boldog emberek nyitottak pozitív és negatív érzéseik megélésére egyaránt, amiből belső szabadságélmény fakad, ez pedig egészséges önértékeléshez vezet. Ezek az emberek kevésbé akarnak megfelelni másoknak, nincsenek bennük túlzott elvárások, boldogságuk nem vagy alig függ az aktuális körülményektől, kevés emberi kapcsolatuk van, de azok nagyon mélyek és intenzívek. Mindez azonban nem jelent náluk önfeladást. A vizsgálatok szerint
az hozhat tartós elégedettséget az életünkbe, ha képesek vagyunk örülni a másik örömének,
miközben magunkat sem szorítjuk háttérbe, felismerve, hogy az az élethez az élvezet is hozzátartozik. A másokért önmagukat teljesen feláldozó mártírok sem magukat, sem a környezetüket nem teszik boldogabbá. Az emberi természet különös rejtélye és csapdája is egyben, hogy az lesz boldogabb, aki felismeri, hogy a másik ember jólléte sokszor fontosabb, mint a sajátja – fogalmazott a kutató.
A gyerekkornak és a szülői, nevelői mintáknak a boldogságkeresésben is döntő szerepe lehet – ismerte el a pszichológus. Például azáltal, hogy valaki fél-e a boldogtalanságtól, vagy – ami még meglepőbb lehet – a boldogságtól. Utóbbi azokban a családokban fordulhat elő például, ahol nem illik jól érezni magunkat, dicsekedni az eredményekkel, örülni valakivel együtt. Aki ilyen közegből jön, annak különösen nehéz lehet az autentikus boldogság megtalálása. Főként, ha egy régi, súlyos trauma nyomja a lelkét, vagy mondjuk sérült az önértékelése, és állandóan hasonlítgatja magát másokhoz.
A probléma felismerése már önmagában sokat jelenthet, akárcsak az, ha megtanuljuk értékelni az élet apró pozitívumait. Az időjárás szépségeinek nyugtázása, a busz elérésének sikerélménye, vagy akár egyetlen kedves emberi gesztusra való rácsodálkozás mind segíthetnek abban a személetváltásban, amely hosszabb távon kialakíthatja bennünk az igazi boldogsághoz szükséges önismeretet és belső szabadságot – összegezte Nagy Henriett.
Forrás: HVG