Identitás- és másságteremtés az állatszimbolikában

Kelenhegyi Andor a Közép-Európa Egyetem (CEU) doktorandusza, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Közép-Európa Egyetemen szerzett történész diplomát. Doktori disszertációjában és kutatásaiban az elhangzó előadásban megjelölt problémákkal foglalkozik.

A „mi” és az „ők” megkülönböztetésének és a két entitás közötti választóvonalak meghatározásának hagyományos eszköze az eleve adottnak tekintett ember–állat megkülönböztetés kivetítése a közösségi viszonyokra. Mivel történeti, teológiai és politikai okokból a mindenkori „másik” ábrázolása és meghatározása nélkül a „mi” csoportjának kialakítása és definiálása sem történhetett meg a késő antikvitás zsidó és keresztény közösségeiben, az ember–állat distinkció kivetítése természetes eszköze volt az identitásformálásnak. De éppily elterjedtek azok a szöveghagyományok is, amelyek a „másik” állatszerűségével a „mi” állatszerűségét állítják szembe. Az állatszimbólumok tehát nem csupán a másságképzést, az emberszerűség hiányának hangsúlyozását szolgálják, de éppúgy felbukkannak a csoportidentitást közvetlenül meghatározni hivatott struktúrákban is.  Az egymásban gyakorta a „mi”-hez túlságosan is hasonló „másik”-at felfedező zsidó és keresztény közösségek minden bizonnyal hasznos eszköznek tekintettek egy efféle taxonomikus rendszert. Kelenhegyi Andor az identitás megteremtését szolgáló zsidó és keresztény állatszimbolika legfontosabb narratíváit kutatja: vizsgálja egyrészt az emberi-állati viszony és határ leírását és a „mi–ők” dichotómiában való felhasználását, másrészt olyan ellentétpárokat elemez, amelyek állati tulajdonságok szisztematikus és antropocentrikus összehasonlítása, valamint az állatok szimbolikus használata révén a „mi” és „ők” különbségeinek lajstromozását szolgálják.

Meghívó

Forrás: ELTE BTK Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék