Időgép drónokban
Sokunkban felmerült már, vajon milyen lehetett évszázadokkal ezelőtt az a táj, amelyet egy mai fényképen nézünk. A felvetés különösen érdekes akkor, ha a tájképről közismert, hogy emberi beavatkozás eredményeként teljesen megváltozott az elmúlt évszázadokban. A magyar Alföld pontosan ilyen terület: a 19. század közepén lendületet vett folyó- és vízszabályozások egy részben lápos-mocsaras vidéket változtattak végeláthatatlan szántóföldekké. Miközben az elmúlt évek ismétlődő (és a globális felmelegedéshez is kapcsolható) aszályai kérdőjeleket tettek az új tájhasználat fenntarthatósága mellé, egy új kutatás a korabeli állapotokat egy manapság elterjedt megjelenítési móddal, úgy nevezetett „történeti drónfotókkal” mutatja be.
„Időgép a drónban”: a Büs-ér 2023-ban (fent) és az AI által generált régi tájkép (lent)
Jakab Gusztáv, Magyari Enikő (ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék), Timár Gábor (ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék) és Jakab Benedek (RAIZEN.Art) tanulmánya a Land című folyóiratban jelent meg júliusban. A cikk első szerzője, Jakab Gusztáv sok éve készít drónfelvételeket az egyre szárazabb Alföld tájairól és élőhelyeiről. Jelen munkája azt mutatja meg, hogy e drónképekből hogyan lehet megbecsülni azt, hogy ha drónunkban időgép-funkció is lenne, mit látott volna ugyanonnan, mondjuk 200-250 évvel ezelőtt.
Árvíz a Körös-torkolatnál drónfelvételen (fent), és ahogy ez kinézhetett 250 éve (lent)
A cikkben a kutatók arra tesznek javaslatot, hogyan lehet nyilvánosan is elérhető vagy kis költségű mesterséges intelligencia alkalmazásokkal (elsősorban ChatGPT, Krea AI, illetve Adobe Firefly és Lightroom CC) olyan promptokat megadni, amelyek ilyen tájképeket hoznak létre, illetve mi a szerzők által optimálisnak tartott algoritmus ezek előállítására. A tanulmány külön kitér azon egyedi tájképi elemek kérdésére, amelyek a bemeneti képen láthatók, de korábban nem lehettek ott (pl. utak, vezetékek), ezért nem szerepelhetnek, ugyanakkor azokéra is, amelyeket esetleg érdemes az eredményképen elhelyezni (pl. jellemző állatok és csoportjaik, egyedi növények). Ez utóbbi kérdés már abba az irányba is elvezet, hogy az ilyen képi rekonstrukció akkor hiteles igazán, ha a táj történetét ismerő és értő szakember készíti el.
Régi térképről régi tájkép
A tanulmány másik felőremutató gondolata az, hogy miként lehet ilyen tájképeket generálni akkor, ha a bemenet nem mai drónfelvétel, hanem egy korábban a vizsgált időszakban a területről elkészült térkép. Magyarország területén az első rendszeres térképi felmérés II. József idején készült, de ezt megelőzően is készültek elsősorban kamarai térképek kisebb tájegységekről. A cikk ilyen példát is mutat. Az előző, drónos kiinduláshoz képest itt lehetőség nyílik a módszer tényellenőrzésére is. Ehhez nem korabeli, hanem mai térképet érdemes kiindulásként használni, és a régi térképekhez alkalmazott algoritmust arra alkalmazni. Az eredmény pedig összevethető akár a mai drónképekkel, akár – és a tanulmány erre mutat példát – a Google Earth által mutatott tájképpel.
Ellenőrzésként: mai térképről mai tájkép
Ami első ránézésre játéknak tűnhet, az valójában nagyon fontos eszköz arra, hogy szélesebb érdeklődői körben is látványosan, ugyanakkor realisztikusan és a lehetőségekhez mérten ellenőrzött módon mutassuk be az alföldi táj vízrendezések előtti képét. Ez segíti egyrészt a táj eredeti működésének jobb megértését, másrészt támogathatja a mostani, elsősorban a vízvisszatartást célzó stratégiák elfogadottságát is.
Forrás: ELTE TTK