„Igyekszem a megfelelő emberekbe fektetni az energiáimat"

Önéletrajzából kitűnik, hogy kezdettől fogva a viselkedési addikciók foglalkoztatják. Hogyan ébredt fel érdeklődése a téma iránt?
Pszichológia szakon tanultam, de valójában újságíró szerettem volna lenni, így az egyetemi újság szerkesztését is elvállaltam. Végül nagyon megszerettem ezt a tudományágat, és kitüntetéssel diplomáztam, egyenesen léptem tovább a PhD felé. A témám a serdülőkori szerencsejáték-használat lett, amivel kapcsolatban akkor még sokkal kevesebb publikáció született. Az is fontos volt számomra, hogy legyen a munkámnak hatása. Nagyon jó visszajelzéseket kaptam, ami egyre jobban motivált.

A PhD-m jól sikerült, így 23 évesen, az országban legfiatalabbként, oktatói állást kaptam az egyetemen. Miközben a doktori disszertációmon dolgoztam, sok időt töltöttem kutatási céllal a játéktermekben, ekkor figyeltem fel a videójáték-függő fiatalokra, és a doktori képzés után velük kezdtem foglalkozni. Ez vezetett az internetfüggőség kérdésköre felé. Feltűnt, hogy a különböző viselkedési addikciók egyes elemei más viselkedési addikciókban is megtalálhatóak, így jutottam később a szex-, munka- és testedzésfüggőség témaköréhez. Szerencsés embernek érzem magam, a munkám 95%-át nagyon élvezem.

Hogyan került kapcsolatba az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel? 
2010-ben Demetrovics Zsolt, a PPK dékánja hívott meg előadónak egy addiktológiai konferenciára, ekkor még nem ismertük egymást személyesen. A konferencia után közös cikket írtunk a testedzésfüggőségről, amit megközelítőleg 35 további követett. De gyakran publikálok más magyar oktatókkal is. Ezen kívül számos PhD-hallgató érkezik hozzám kutatási céllal erről az egyetemről. 

Miért tartja fontosnak a hallgatók munkáját?
Sok diák érkezik hozzám külföldről, egyebek mellett Belgiumból, Németországból, Lengyelországból, Máltáról. Mind lelkes, elkötelezett fiatal, jó érzéssel tölt el, hogy velem akarnak dolgozni. Úgy gondolom, ha valaki elhagyja az otthonát azért, hogy velem dolgozzon, akkor különleges figyelmet érdemel. A munkám az elmúlt 20 évben sokkal nemzetközibbé vált. Jelenleg 11 hallgató dolgozik nálam, van közöttük 2-3 rendkívül tehetséges, akik a PhD-időszak végére annyi munkát végeznek majd el, mint más egy teljes tudományos életpálya alatt. Eddig 27-en végeztek nálam, most 8 saját hallgatóm van, tehát hamarosan elmondhatom, hogy közel 35-en szereztek doktori címet a segítségemmel. Nagyon jó érzés, hogy részem van abban, hogy elismert kutatókká váljanak.

Melyik eredményére a legbüszkébb?
2006-ban például a norvég kormány független szakértőnek kért fel egy ügyben: jelentéseket, szakvéleményeket kellett írnom, bírósági meghallgatáson vettem részt. A munkám eredményeképpen két évre betiltották Norvégiában az addigi játékgépeket, ez idő alatt biztonságosabbakat építettek. Természetesen az, hogy az én véleményem döntött abban, hogy egy ország törvényei megváltoztak, nagyon büszkévé tett. Van egy nagyon sikeres blogom, amit közel 6 millióan olvasnak, ebből egy 48 részes sorozat is készült a Discovery-n, Forbidden címmel. Ezek az eredmények nem akadémiai szempontból jelentenek sokat, inkább a munkám alkalmazását jelentik, azt jelzik, hogy változtatni tudok a dolgokon. Ez nagyon izgalmas számomra.

Ugyanakkor nehéz lehet összeegyeztetni rendkívül sokféle feladatát.
Nagyon szeretem a munkám, és nagyon szeretek beszélni is róla. Hogyan jut időm erre mind? Őszintén szólva fiatalabb koromban sokat küzdöttem az álmatlansággal, nagyjából négy órát aludtam éjszakánként, de sokkal többet tudtam így dolgozni. Sokszor, mielőtt elkezdődtek a megbeszéléseim, már 3-4 órát írással töltöttem. Akkoriban még nem volt családom, ma már nem tudnám ezt megtenni, 12-14 óra helyett 8-10 órát dolgozom. Sokat segítenek azok a hallgatók és asszisztensek, akikkel a kutatásaimat végzem.

Nem vezetőként, hanem egyenrangú félként tekintek minden munkatársamra.

Igyekszem a megfelelő emberekbe fektetni az energiáimat, ezért is vagyok a csapatmunka híve. Általában gyorsan és pontosan meg tudom állapítani, kivel tudok majd együtt kutatni, és kinek mi az erőssége. Nem mindenki jó mindenben, valaki jól ír, valakinek az adatelemzés az erőssége. Én például jól írok és szerkesztek szövegeket, könnyedén teszem közérthetővé a tudományos írásokat. Az előbb kérdezte, mire vagyok büszke. Nos, többek között azokra a díjakra is, amiket nem elsősorban az akadémiai munkámért, hanem annak kommunikálásáért vagy a tanári munkásságomért kaptam, hiszen ez mind azzal függ össze, hogy mennyire tudtam másokat, saját diákjaimat inspirálni.

Hogyan látja a szerencsejáték-ipar sokféle szereplőjét?
Sok kutató furcsának találja, hogy együtt dolgozom a játékipar szereplőivel is. Én ennek segítségével látom megvalósíthatónak a játékosok védelmét, az addikció veszélyének csökkentését. Nagy-Britanniában körülbelül 7000 fogadóiroda működik. Mindegyikben van játékgép, de mielőtt játszani kezdenénk, megjelenik egy figyelmeztető ábra, amit a segítségemmel alakítottak ki. Amikor bemegyek egy-egy ilyen irodába, látom, hogy az emberek biztonságosabban játszanak, és erre büszke vagyok. Nem vagyok az alkohol ellensége, mint ahogy a szerencsejáték ellensége sem vagyok, de figyelembe kell vennünk, hogy problémát okozhatnak. Igyekszem mérsékelt maradni ebben a kérdésben, szerintem a szenvedélybetegséget nem a tevékenységgel eltöltött idő mennyisége, hanem a tevékenységnek a személyiségre gyakorolt hatása mutatja meg. Erről persze mindenkinek lehet más véleménye.

Úgy tudom, videójáték-függőséggel is foglalkozik. Ebben a témakörben mit tart a legfontosabb kérdésnek?
1990 óta publikálok a videójátékokról, akkor még a játéktermekben található verziók foglalkoztattak. Aztán később megjelentek az otthoni Nintendo, PS2 játékok, amelyek teljesen átalakították ezt a kultúrát. A 2000-es években tűntek fel a World of Warcraft-hoz hasonló játékok, amelyeket egy pillanatra sem lehet megállítani, soha sem érnek véget. Így sokkal nehezebb abbahagyni őket, mert nem lehet pár órára kikapcsolni, majd ugyanott visszakapcsolódni a történetbe. Nagyon izgalmas kutatási terület, szerencsére

a videójáték-használóknak csak 1%-át érinti a függőség problémája.

Mindnyájunkat foglalkoztat ma a virtuális valóság kérdésköre, amely nem pusztán a szerencsejátékot, hanem a vásárlási, szexuális és más szokásainkat is teljes mértékben átalakíthatja.

Mik a további tervei?
Van, akinek ötéves, van, akinek egyéves terve van, én nem nagyon tervezek, mert az élet hajlamos másképp alakítani a dolgokat. Részt veszek egy nagyívű kutatásban, ahol egy játékokkal foglalkozó cég adatait vizsgálom, míg egy másik vállalat felkért, hogy vizsgáljam meg, mennyire veszélyesek a játékaik. Több fontos tanulmányon is dolgozom: foglalkozom játékgépek hangjával és adózással is. Az a szép a munkámban, hogy mindennap, minden héten új és más dolgokkal kell foglalkoznom.