Ikermagzataival eltemetett nő négyezer éves hamvaira bukkantak a kutatók
A kutatás a Szigetszentmiklós-Ürgehegy lelőhelyen, az egyik legnagyobb magyarországi középső bronzkori temetőben feltárt emberi maradványokat vizsgálta. A vizsgálatok a Kr. e. 2150 és 1500 között ide temetkező, a vatyai kultúrához köthető közösség társadalmi különbségeiről, valamint az eltemetett személyek életének és halálának körülményeiről szolgáltak értékes adatokkal.
Szigetszentmiklós-Ürgehegy, urnasírok a bronzkori temetőben (Forrás: Cavazzuti et al. 2021, PLOS One)
Ebben az összetett régészeti kultúrában a népesség derékhadát földművelő és állattartó parasztok adták, míg az arisztokrácia jól megerősített földvárakban rendezkedett be. Közeli és távoli helyekkel is élénk kereskedelmet folytattak, így tettek szert közép-, kelet- és észak-európai eredetű bronzra, aranyra és borostyánra. Erődítéseik segítségével ellenőrzésük alatt tartották a Duna egy szakaszát.
A Csepel-szigeten talált ősi temető területén eddig 525 sírhelyet hantoltak ki, 29 sírt vetettek alá elemzésnek, ebből 26-ban urnát találtak, három sír esetén viszont nem égették el a holttestet a bronzkori temetkezők. A sírok általában egy-egy személy maradványait tartalmazták, mellette egyszerű kerámia vagy bronz tárgyakkal.
A 241. urnasírból előkerült, hamvasztott csontok azonban egy 25–35 éves nő életútjának részleteire derítettek fényt. A fogminták alapján távolabbról érkezhetett a Kárpát-medencébe, beházasodással kerülhetett a közösségbe. Magas társadalmi rangjára a mellé helyezett arany hajfonat-karika, bronz nyakperec és néhány csonttű utal. A nőt 7–8 hónapos ikermagzataival együtt temették el, életét szülés előtt vagy koraszülés közben veszíthette el.
Szigetszentmiklós-Ürgehegy 241. urnasírban előkerült hamvasztott csontok: egy 25-35 éves nő és 7-8 hónapos iker magzatainak maradványai (Forrás: Cavazzuti et al. 2021, PlosOne)
A nemzetközi kutatásban Claudio Cavazzuti (University of Bologna; University of Durham), Vicze Magdolna (Magyar Nemzeti Múzeum), Hajdu Tamás (ELTE Embertani Tanszék; Magyar Természettudományi Múzeum), Federico Lugli (University of Bologna; University of Modena and Reggio Emilia), Alessandra Sperdutti (Museo delle Civiltà, Rome; University of Napoli “L’Orientale”), Horváth Anikó, Major István, Molnár Mihály és Palcsu László (Atomki, Debrecen), továbbá Kiss Viktória (ELKH BTK Régészeti Intézet) vettek részt.
A tanulmány létrejöttét az MTA Vendégkutatói pályázata, az MTA Lendület Programja által támogatott Lendület Mobilitás Kutatócsoport (kutatócsoport-vezető: Kiss Viktória), az NKFIH FK128013 pályázata (kutatócsoport-vezető: Hajdu Tamás), és az Atomki ICER projektje (az Európai Unió, Európai Regionális Fejlesztési Alap és Magyarország Kormánya által támogatott GINOP-2.3.2-15-2016-00009 pályázat) támogatta.
A közlemény a rangos PLoS One folyóiratban jelent meg Human mobility in a Bronze Age Vatya ‘urnfield’ and the life history of a high-status woman címmel.